Cirkusz fúvósokra

A szombat esti koncertet Várhalmi Oszkár I. Béla királyról komponált indulójával nyitotta a Péni Béla karnagy irányításával, vezényletével működő zenekar. Szent László királyunk apja, az igen tisztelt uralkodó, megfontolt hadvezér, bölcs és igazságszerető ember nevét vette fel a pécsi Honvéd gyalogezred. Így róla komponálta az indulót Várhalmi, aki az 1930-as években a koncertekre nem belépti díjat szedett, hanem a műsor megváltása volt kötelező 30 fillérért. A ritmusos nyitás után Alfred Reed New Yorkban született trombitás, zeneszerző Rushmore című, fúvósokra írt szimfonikus előjátékát hallhatta a közönség.

A Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekar újévi koncertjén idén is emlékezetes perceket szerzett a közönségnek. A kép előterében Őri Ádám trombitál, a háttérben Tóth Péter látható
Fotó: Tóth B. Zsuzsa

A terjedelmes dallam a bátorságot, az álmokat és a szabadságot képviselő George Washingtont, Thomas Jeffersont, Abraham Lincolnt és Theodore Rooseveltet mutatta be. A bécsi klasszikus mester, Mozart Andante című lassú tételét a tudósok feltételezése szerint könnyítésül írta egy gazdag holland kereskedő és amatőr fuvolista számára a G-dúr fuvolaverseny egyik tétele helyett. A szólót Tóth-Rompos Patrícia játszotta. Hidas Frigyes nemzetközi hírnevet és elismerést elsősorban rézfúvós kamarazenéjével, valamint fúvósegyüttesre, illetve fúvószenekarra komponált műveivel szerzett magának.

A közönség ezúttal a humorral teli és nagyon hatásos Vidám zenét, az egyik legismertebb és legnépszerűbb művét hallhatta Kodály Zoltán Kállai-kettőse előtt. James Charles Barnes Foxfire című, fúvószenekarra írt nyitányával a zenekar mintha egy Disney-mesébe varázsolta volna közönségét. Ludwig Fischer–Kröpsch A pince mélyén című művében, Fischer saját magának is írt bordalában pedig a zenekar Illés Bencét, a tehetséges tubást kísérte, aki novemberben az országos tubaversenyen harmadik helyezést ért el e darabbal. Kees Vlak holland szerző New York Overture Cornelis című darabja a lüktető városba hívta egy sétára a közönséget, Stuart Johnson legismertebb műve, a Circus suite pedig valódi kihívást jelentett a zenészek számára.

Az egyes tételekben bemutatkoztak a lovasok, a kötéltáncosok, táncolt az elefánt, de nem hiányozhattak mindenki kedvencei, a bohócok sem. A zenekar az Erinnerungen an Satchmo, Emlékezés Satchmóra című egyveleggel idézte a jazz királyát, Louis Armstrongot, a nagy és örök klasszikust a koncert végén, majd a hálás közönséget a Radetzky indulóval és a Rákóczi indulóval jutalmazta meg ráadásképpen.