A játék szenvedéstörténete - Zsigmond Dezső az Egy passió kálváriája című filmről

– Honnan jött az ötlete, hogy a polányi passióról filmet forgasson?

– Korábban készítettem egy filmet Magyarpolányról, az Ameddig a harang szól című 160 részes sorozatomban, amit annak idején a Magyar Televízióban, később a Duna Televízióban vetítettek. Ezen a vidéken kevés filmet készítettem, annál többet Erdélyben, a Gyimesekben, Kelet-Magyarországon, engem inkább az ország másik fele érdekel, a szegényebb rész. Oláh Miklós és Horváth Viola – akik főiskolás társaim voltak Szombathelyen – vittek először Magyarpolányba. Korábban is terveztem, hogy készítek egy passiófilmet. Engem nem a színházi része érdekelt elsősorban – bár az is fontos –, hanem a falu összefogása és az, hogy falusi emberek, miközben élik a valódi életüket, szabadidejükben egy előadást hoznak létre. A passió az összefogást, összetartást, annak nagyszerűségét jelentette számomra.

– Mikor kapcsolódott be a történetbe?

– 2013-ban, éppen egy köztes időszakban, amikor szünet volt a passióban és valamilyen ok – talán az önkormányzati nehézségek, illetve összekülönbözések – miatt nem sikerült ezt a passiót létrehozni.

A passiót feszítették keresztre, mondta Zsigmond Dezső filmrendező. Fotó: Nagy Lajos

– A film erről a köztes időszakról szól?

– A film az egész passióról szól. Szeretem a dolgok történetiségét és szépségét bemutatni. A film első fele a szépségről szól. Arról, ahogyan Magyarpolányba betelepültek lakosok, építettek egy kálváriát, arra épült a passió. Stációkra bontottuk: a fogantatás, megszületés, élet stációja. Bemutattuk, miként sikerült alkotókat a falu ügye mellé állítani, hogyan segített a passió létrehozásában a Veszprém Megyei Közművelődési Intézet és lett az Európai Passiószövetség tagja. Én elsősorban szituációs dokumentumfilmeket készítek, játékfilmhez jobban közelítő valódi szituációkat, itt mégis visszatértem az eredeti korszakomhoz, az oknyomozáshoz.

– A kezdeti összefogásból azonban széthúzás lett. Ezt is bemutatja?

– Összeveszett, kétfelé vált a falu, és ahelyett, hogy a szép krisztusi egységet, szelídséget hozta volna, amiért mi ezt a filmet elkezdtük csinálni, az ellenkezőjébe fordult minden. És ahogyan Krisztus szenvedéstörténete végigkíséri a filmet, a passiójáték szenvedéstörténete is megmutatkozik, a születéstől a keresztre feszítésig. A passiót feszítették keresztre. Emberek adták bele szívüket-lelküket, hitüket ebbe a történetbe, mégis ide jutott, irigység, hatalmi ambíció, hiúság miatt. Ez jellegzetesen magyar történet, nemcsak magyarpolányi. Mindaz, ami ma Magyarországot szétforgácsolja és atomizálja, kicsiben, egy faluban volt tetten érhető. Innentől kezdve oknyomozó filmként érdekelt, egyre jobban. Folyamatosan próbáltuk nem csupán az egyik felet megszólaltatni, hanem a másikat is, hiszen egy film akkor lesz jó, ha mind a két fél elmondja a véleményét. Teret akartam adni mindenkinek; sajnálom, hogy a szándék ellenére ez nem sikerült, volt, aki később visszavonta a nyilatkozatát. A vágás során az egyensúlyt próbáltam megtartani, arra törekedtem, hogy kiegyensúlyozott film legyen.