A fény csendjében – búcsú Vágfalvi Ottó festőművésztől

A Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső, Berény Róbert és Bencze László tanítványaként végzett. 1949-ben érkezett Balatonfűzfőre. A fűzfői Nitrokémia propagandarajzolójaként, majd 1975-től a művelődési ház igazgatójaként dolgozott. Képzőművészeti titkárként és szakkörvezetőként tevékenyen részt vett megyénk kulturális életében. Számos kiváló tehetséget nevelt.

A kilencvenéves Mestert köszöntő – tanítványaival közös – kiállítása szeptember tizenegyedikén nyílt meg Veszprémben, a Művészetek Háza Várgalériájában.

Első önálló kiállítását 1950-ben rendezte. Itthoni és külföldi tárlatain megismerte, megkedvelte a hazai, az európai, sőt a tengerentúli közönség is. Művészi pályáját másfél száznál is több egyéni és közös kiállítás fémjelzi. Alkotásait múzeumok, galériák, intézmények, magánygyűjtők őrzik, sokfelé a világban. Több rangos kitüntetés, pályadíj birtokosa. Veszprém megyei művészeti és Pro Comitatu-díj, a Balatoni Szövetség diplomája. A szűkebb pátriának, Balatonfűzfő városának kitüntető címe: Balatonfűzfő Díszpolgára. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Veszprémi Művész Céhnek.

A Balaton, a Pannon vidék élete témájává, Fűzfő világra nyíló otthonává lett.

Amikor Fűzfőn munkát kapott és egyidejűleg fölállította festőállványát, kezdetben a szülőföldről hozott élményekre támaszkodott. Örökös hűséggel ragaszkodott Tokajhoz, de véglegesen a Balatonnal jegyezte el magát.

Festői megoldásaiban eljutott a tömörré sűrített lényegig, a kiérlelt, puritán módon fölrakott összefoglaláshoz. A legkevesebbel mondta el a legtöbbet! Művei beszédesek, érthetőek, őszinték. Ezért népszerűek!

Mindig otthonos volt a színek világában, jól gazdálkodott azok erejével, halvány, áttűnő finom árnyalataival.

Tér és időtlenség sugárzik mélykékjeiből, aranysárgáiból, melegbarnáiból. Képeiben végtelen távlatot teremt. Érzelmeket kelt bennünk, gondolkodásra ösztönöz.

Képein a természet örökké változó színjátékában a fény és az azt megsokszorozó víz az állandó...  Örökös változás az állandóságban. A lét talányos folyamatát kémlelte, kutatta.

Tábláin ott a mindennapos földi látvány. A napfényillatú nyár. A bíborpalástú ősz. Porkahavas, jégszikrázó telek és a virágözönnel ajándékozó tavaszaink...

Úgy tudta mindezt lefesteni, elénk tárni, hogy meg is feledkezünk Őróla, a festőről. Szinte elhitette velünk, hogy maga a természet a legnagyobb festő!

Vágfalvi Ottó festőművész október 17-én elhunyt. Végső búcsút október 24-én, szombaton tizenegy órakor veszünk Tőle Balatonfűzfőn, a temetőben.

Szerző: Hegyeshalmi László, képzőművész, a Művészetek Háza igazgatója