Hadtörténeti kiállítás a honvéd üdülőben

A Nagy Háború kitörésének 100. évfordulója alkalmából hazánknak úgyszólván az összes településén történtek megemlékezések. Iskolai vagy más intézeti műsorok kapcsán, ütközetek helyszínein, temetőkben, emlékművek előtt, hősök napján, illetőleg helyi ünnepségek alkalmával felelevenítették az országot, a települést és a családokat sújtó és máig ható tragikus veszteségeket. Az 1848-49-et követő fél évszázadnál is hosszabb békeidő elhomályosította a háborús szenvedéseket. A felvilágosulatlan, félrevezetett és föllázított tömegek örömmámorban vonultak a harcszínterekre. A mi oldalunkon az első másfél hónap alatt elesett hatszázezer katona gyásza, az anyagi áldozatok, valamint emiatt, hogy sem a szerb, sem az orosz fronton folyó küzdelmeket nem koronázta siker, alábbhagyott a lelkesedés.

Nem úgy a mementók szervezésének sora a háború többi évének és eseményeinek centenáriumán. A napokban például színvonalas és látványos hadtörténeti kiállítás nyílt meg a kenesei honvéd üdülőben az első világháborúról. Az intézmény parancsnoka, Kisbenedek Sándor ezredes köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az üdülő folytatja, sőt megújítja kulturális és művészeti hagyományait. Bemutatta Udovecz György alapítványi hadtörténészt, a kiállítás egyik lelkes létrehozóját, illetve vezetőjét, aki tárlatvezetésével segítséget nyújtott a kiállítás megértéséhez.

Ízelítő a monarchia hadseregének száz évvel ezelőtti katonai egyenruháiból és felszereléséből
Fotó: Márkus Zoltán

Az első tabló a Nagy Háború országairól tartalmazott tájékoztatót, a 2. pedig a balkáni hadszíntérről. Megismertették az első magyar hősi halott, Kovács Pál történetét, akinek az ezrede a déli Zimonyban állomásozott. Ez a 20 éves közlegény már a harcok második napján elesett. Egy újabb tabló szinte teljes képet festett az oroszok elleni küzdelmekről. Logikusan követte ezt a galíciai Przemysl erődjének bemutatása. A közös hadsereg első nagy veresége fűződik ehhez a névhez. A 6. szöveg- és képsor az orosz erőkről tájékoztatott. 1916-ban már a gázálarc is része lett a felszerelésnek, mely különösképp az olasz fronton vált nélkülözhetetlenné. 1915-től kegyetlen harcok dúltak a Doberdó-hegység, majd az Isonzó és a Piave folyók mentén, melyeket a 7. és 8. tábla érzékeltetett. Nemcsak a harcoló és vérző katonát, hanem egy évszázad múltán a bemutató látogatóit is mélyen letaglózta a tábori posta tájékoztatója, miszerint a harcokban küzdő mind a nyolc nemzet fiainak csak üres szólamokat szabadott a hozzátartozóknak írni. Az utolsó tabló az osztrák-magyar repüléstechnikát mutatta be. Lövész vagy más alakulatból átvezényelt önkéntes vált repülőssé. Ekkor még fegyvernemi egyenruha sem volt. Tablónézés közben többen szívesen időztek a teljes katonai öltözék és felszerelés, valamint a maxim géppuska lőállás bemutatójánál.