Sorsok és szerelmek Vásáry Tamás életében, melyben Kutasi Kovács Lajos szerepe is jelentős

- Kutasi Kovács Lajos számomra többek között azért volt jelentős személy, mert az apósom volt, - huszonnyolc évig éltem gyönyörű házasságban a lányával, Ildikóval - vallja Vásáry Tamás, akivel a gyűjtő hagyatékából összeállított kiállítás megnyitóján beszélgettünk. A világhírű zongoraművész és író kapcsolata 1957 -re nyúli vissza. Abban az évben Vásáry Tamás részt vett az első nemzetközi zongoraversenyén, Rio de Janeiróban. Akkor azt gondolta, hogy a legkevésbé magyarokkal fog találkozni Brazíliában, de mint kiderült, tévedett, mivel már akkor jelentős magyar kolónia élt a dél- amerikai országban. A zongoraművész számára rendeztek egy külön koncertet ahol megismerkedett a kint élő magyarok egy részével is.

- A szállásom melletti parkba minden nap kisétáltam, ahol a gyerekek játszottak és emlékezetemben megmaradt egy tíz év körüli kislány képe. Az az érzésem, hogy Ildikó volt az, aki később a feleségem lett - meséli a művész.

Brazíliai tartózkodása alatt Kutasi Kovács Lajos, mint a Dél amerikai Magyar Hírlap szerkesztője készített vele interjút.

Rio de Janeiróban a szállásom melletti parkba minden nap kisétáltam, ahol a gyerekek játszottak és emlékezetemben megmaradt egy tíz év körüli kislány képe. Az az érzésem, hogy Ildikó volt az, aki később a feleségem lett meséli a művész
Fotó: Balogh Ákos

- Nagyon szimpatikus volt számomra, nem gondoltam akkor, hogy nekem még valaha kapcsolatom lesz vele – emlékezik mosolyogva a zongoraművész. Az ismeretség később újabb fordulatot vett.

Vásáry Tamás 1958-tól Svájcban lakott, 1972-ben kapta meg a svájci állampolgárságot. Ez idő alatt kötött szoros barátságot a szintén kint élő Jánosfalvi Alberttel, fiatal magyar költő és íróval. Mint Vásáry Tamás mondta, az emigrációban nagyon nehéz volt boldogulni, a költő a szakmájából nem tudott megélni. Albert deprimált volt, mert nem volt meg a financiális egzisztenciája – abból élt, hogy taxisofőrködött, porszívót árult, ami nagyon megalázó volt egy nagy szellemi alkotónak. Hogy a közönséggel kapcsolatban legyen, arra az újságon keresztül volt lehetősége. Albert, Kutasi Kovács Lajos számára is elküldte a műveit, aki rendkívül kritikus szemmel olvasta a hozzá beérkezett munkákat. A szerkesztőnek nagyon megtetszettek az anyagok, melyeket rendszeresen le is közölt.

- Albert nagyon cizelláltan, a legmagasabb művészi szinten írt többek között novellákat, tollrajzokat. Ildikó pedig rendkívüli módon tájékozott volt a magyar irodalomban, bejárt a hírlap könyvtárába, ahol kiolvasta az összes fellelhető kötetet. Nagyon érzékenyen és kritikusan reagált arra, mi a jó az írás terén. Jánosfalvi Albert műveibe egyből beleszeretett. Fényképet is látott a jóképű íróról, így létrejött köztük egy távszerelem. Ildikó közelítette meg az írót levélben, Albertnek pedig imponált, hogy egy tizenhat éves kislány ilyen magas szinten értette az irodalmat – fogalmaz Vásáry Tamás.

1965 körül Jánosfalvi Albert közel negyven évesen ellátogatott az Argentínában élő édesanyjához, ugyanabban az időpontban Vásáry Tamás élete addigi legnagyobb Föld körüli turnéjára indult; kilenc hónap alatt százhuszonöt koncertet adott a világ minden táján.

Albert meglátogatta művei egyik leghűségesebb kiadóját, Kutasi Kovács Lajost is. Sao Paolóban megismerte Lajos lányát, az akkor tizenkilenc éves Ildikót, akivel első látásra egymásba szerettek és elhatározták, hogy összeházasodnak. Az esküvőn a legjobb barát, Vásáry Tamás volt a tanú.

- Akkor már gondoltam, hogy baj lesz, mert amikor megláttam Ildikót, rögtön beleszerettem, habár én akkor ezt még nem realizáltam – eleveníti fel az egykori eseményeket a zongoraművész.

A nászút után azonban Albert egy autószerencsétlenségben meghalt.

- Abban a szakaszában az életemnek egy helyben tartózkodtam egy darabig. Állandóan utaztam, ha meg is tetszett egy hölgy itt vagy ott, másnap már más országban voltam. Azonban a kilenc hónapos turné után nem terveztem utazást.

- Albert megérezhette a halálát, mivel meghagyta nekem, hogy ha vele történik valami, akkor törődjek az anyjával. Közben lett egy özvegye is, így már két nővel kellett törődnöm. Elég hamar kiderült, hogy tényleg szerelmes vagyok Ildikóba. Erkölcsileg, morálisan nem akartam azt elfogadni, hogy én a barátom özvegyébe beleszeretek, azonban kénytelen voltam rájönni, hogy ez mégis így van. Ez a deklaráció vice versa megtörtént, ami Ildikónak szintén problémát okozott. Augusztusban elment Brazíliába és decemberben visszajött. Épp taxival utaztunk, fagyott volt az út, az autó pedig defektet kapott, majdnem meghaltunk. Amikor kiszálltunk a kocsiból pont azon a helyen álltunk, ahol Albert meghalt – eleveníti fel a sorsszerű eseményeket a zongoraművész.

Vásáry Tamás és Ildikó végül összeházasodtak. Egy koncertajánlat miatt utaztak Rio de Janeiróba és Sao Paolóba. Akkor ismerte meg a zongoraművész Kutasi Kovács Lajost közelebbről:

- Az aurájából rögtön éreztem, hogy nagyon pozitív és optimista ember. Utálta a problémákat, a drámákat, mindig megtalálta azt, hogyan lehet nevetni.

A végzet azonban mégiscsak elérte az írót. 1994-ben Londonban negyvenhét éves korában Ildikó meghalt rákban, Kutasi Kovács Lajos pedig ezt nem tudta feldolgozni. Nem tudott többé gondtalanul nevetni és egy évvel rá ő is meghalt. Vásáry Tamás így emlékszik vissza a tragédiákra:

- Ezek a halálesetek hátborzongatóan történtek a család életében. Albert, aki nagyon hiú ember volt, nekem mindig azt mondta, hogy nem akar megöregedni, nem akarja, hogy a nők a ráncait simogassák, és nem akarja a negyven évet megérni. A negyven éves születésnapja előtti napon halt meg.

Kutasi Kovács Lajos tudott kreatív életet élni, azonban az emigrációban az írónak nem volt számottevő közönsége. A család Londonba Vásáry Tamásékhoz, majd a szomszédságukba költözött. Ekkoriban a családi összejöveteleken a két alkotó rendszeresen eszmét cserélt. Vásáry Tamás számára Kutasi Kovács Lajos optimizmusa nagyon kellemes volt, akinek jelenlétében a depressziónak nem volt helye. Ez az életszemlélet a baráti körnek, a családtagoknak is fontos volt.

- Lajos kezdetben vallásos volt, egy időben járt templomba is Veszprémben. Aztán ateista és materialista lett, mi Ildikóval pedig abszolút ezoterikusan gondolkodóak voltunk, aminek hangot is adtunk mindig a beszélgetések során. Ugyanakkor soha nem volt nézeteltérés köztünk, mert kölcsönösen tiszteletben tartottuk egymás elképzelését – fogalmaz Vásáry Tamás, aki elmondta, amikor Ildikó meghalt, Lajos megtért olyan szempontból, hogy elfogadta, hogy van túlvilági élet.

A dél-amerikai katolikusság vezetője Jordán Emil ekkor levélben megkereste az írót, hogy amennyiben érdekli, tud összeköttetést teremteni a lánya lelkével egy megbízható médiumon keresztül. Ez a találkozás megtörtént, amelyen Vásáry Tamás is részt vett és négy órán át beszélgetett Ildikó lelkével:

- A médium egy teljesen kulturálatlan vidéki telefonista volt, Ildikó pedig a londoni egyetemen doktorált, borzasztó nagy olvasottsága volt. A beszélgetés során Ildikó stílusában beszélt a médium. Lajos akkor tért meg és azt mondta, hogy létezik túlvilági élet. A későbbiekben úgy nézett ki, mintha továbbra is optimista lenne, de valójában megtörte lányának halála. Viszont hátramaradtak a művei, melyek továbbra is sugározzák az optimizmusát.