Dráma és önirónia - Keresztury Tibor volt a Trialógusok vendége

A szerzőt Bozsik Péter és Ladányi István, a Pannon Egyetem oktatói kérdezték pályájáról. Keresztury Tibor nagyrészt középiskolai irodalomtanára hatására jelentkezett a debreceni egyetem magyar szakára, ahonnan még tanulmányai alatt az Alföld című irodalmi folyóirathoz került. Középiskolában és az egyetem elején a nemzeti irodalommal Nagy László, Sütő András foglalkozott, az egyetem vége felé azonban Petri György és Tar Sándor az irodalmi pátoszt és cikornyát lebontó, roncsolt szövegei magukkal ragadták. A folyóiratnál aztán húsz évig dolgozott szerkesztőként, legfőbb feladata az volt, hogy fiatalokat fedezzen fel: ebben az időszakban publikált először az Alföldben vagy a Jelenkorban mások mellett Borbély Szilárd, Garaczi László, Háy János, Kemény István és Térey János is.

Keresztury Tibor a kilencvenes években kezdett tárcákat írni, a teljesen fikciós műfaj nem érdekli
Fotó: Balogh Ákos

Bár még egyetemi hallgató korában felmerült annak a lehetősége, hogy tudományos pályát kezdjen, a kortárs irodalom jobban vonzotta. Ennek ellenére később irodalomtudományi jelentőségű munkát írt, 1998-ban jelentetett meg monográfiát Petri Györgyről. Keresztury a kilencvenes évek elején a Magyar Narancstól kapott felkérést, írjon tárcákat és kisprózákat. Elmondása szerint eszébe nem jutott volna ez előtte, ám a kispróza, a novella, a napló, a tárca és a novella határmezsgyéjén mozgó szövegeknél a mai napig megmaradt. Szerinte ennek az az oka, hogy személyes élményekre támaszkodhat ezekben az írásokban: bizonyos szempontból nem is tartja magát írónak, teljesen fikciós történeteket például nem akar írni. Ehelyett szerzőként kezdettől fogva a lecsúszottak, elesettek és kiszolgáltatottak világa érdekelte, a sokszor drámai történéseket azonban mindig igyekszik abszurd és komikus elemekkel is vegyíteni.

A szerző elárulta, tizenöt éve van a gépében egy regénykezdemény, ennek befejezése különféle irodalmi szervezőtevékenységek - a Litera nevű portál elindítása és szerkesztése, majd a stuttgarti Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ vezetése - elvették az időt a mű folytatásától.

Azt mondja, nem szabad, hogy üzemszerűvé váljon az írás. A napokban megjelent Temetés az Ebihalban című tárcakötete - amelybe az elmúlt években keletkezett szövegeinek harmada került - után nem is tervez a következő években megjelentetni újabb könyvet.