Viselet, ami több a ruhánál

A tárlaton ízelítőt kapunk a reformkor öltözeteiből, a Tóth István mesterszabó gyűjtemnyéből elkészített kiállítást Abonyi Gábor hagyományőrző huszár ezredes ajánlotta a közönség figyelmébe. Felhívta a figyelmet a magyar nyelv gazdagságára, ami abban is tetten érhető, ahogy az öltözékeket megjelöli. A viselet több a ruhánál, ezt méltósággal kell hordani, alkalmazkodni a tartalmához. A reformkori hölgyek igazi kézművesmesterek voltak, akik nemcsak divatot teremtettek, hanem egyedülálló értékeket is  hoztak létre. A hadtörténetben a huszárokat tekintik a legmagyarabb fegyvernemnek. Viseletükön kétszáztizenhat gomb található és huszonöt méter zsinór adja a díszítést. Ez nemcsak mutatós és elegáns, hanem a panyókára vetett dolmány harcban  még védte is  viselője bal oldalát a kardcsapásoktól.

Manapság újra kelendőek lettek a reformkori viseletek; egyik avatott készítőjük Tóth István. Ezúttal többségében férfiöltözékeket láttunk. Ezek közül is kiemelkedtek a huszárruhák, köztük székely határőrök és két huszárzered által viselt tiszti, illetve legénységi dolmányt, mentét és nadrágot láttunk.  Bocskaiból kiállítottak nőit és férfit egyaránt. Érdekes, hogy ezek közül a kor szokásainak megfelelően a férfiak viselete díszesebb. A hölgyek viszont ma jóval rövidebb szoknyákat öltenek magukra, mint a reformkori elődeik tették. A fogathajtó ruhákat mindkét nem számára egyformán bőségesen ellátták zsinórdíszekkel, rátétekkel. Külön kategóriát képeznek az egyenruhák, melyek között megtaláljuk az erdésztanulók, a bányászok, a hajósok és diákok ünnepi viseleteit is.   Ezek és a többi szép öltözék  is megjelenik a napjainkban, ünnepeken viseljük őket, de ahhoz, hogy méltóságteljesen tudjuk ezt tenni, fontos, hogy ismerjük azoknak a cselekedeteit, akiknek alkották ezeket.

Része a politika, a gazdaság és a kultúra

A magyar reformkor elindítója gróf Széchenyi István volt, aki 1825-ben az országgyűlésen felajánlotta egyéves jövedelmét arra, hogy létrejöjjön a Magyar Tudományos Akadémia. A békés, erőszakmentes társadalmi megújulás kiterjedt a politika, a gazdaság és a szellemi élet minden területére. A tét nem volt kisebb, mint a nemzet újjászületése. A reformkorban alakult ki a mai értelemben vett nemzet. Akkor a polgárosodó, a régmúltjából példát merítő nemesség állt a reformok élére.