Sírtam, nevettem, imádtam - A bíró (The Judge)

Rezümé

A nagyvárosi, nagyszájú jogász (Robert Downey Jr.) az édesanyja halála miatt utazik haza, és kénytelen átmenetileg egy fedél alatt maradni az apjával (Robert Duvall). Az öreg bíró nyakas és kiállhatatlan. És nagyon beteg. És gyilkossággal gyanúsítják. A történet itt válik igazán érdekessé

Főszereplők: Robert Downey Jr., Robert Duvall, Vera Farmiga, Vincent D’Onofrio, Billy Bob Thornton.

Redező: David Dobkin.

Bunkó, de imádjuk

A bíró egy óriási nagy ügyvéd-közhellyel kezdődik: a genya, gerinctelen, gazember a bűnösöket védi, aztán még jól meg is gazdagszik, he. A dolog persze megbocsátható, ráadásul nincs is idő rágódni rajta, olyan sodró a lendület, amelyet Sherlock Holmestól és a Vasembertől már jól megszoktunk. Robert Downey Jr. Hankje szétrobban az energiától, annak ellenére, hogy sötétek a ráncai, az érzelmi-családi élete pedig egy romos, lepukkadt ház teherbírásához hasonlít. A gerendák recsegnek, ropognak, de Hank tökéletesen szabott öltönyén piciny gyűrődés sem esik, miközben feltolja méregdrága napszemüvegét a gondterhelt ábrázatára. Energikus, laza, eszes, vicces, bunkó. Imádjuk.

Amikor a Vasember koppan

Hogy egy fura képzavarral éljek: gyorsan bebizonyosodik, hogy a Vasember vasfeje nagyot tud koppanni a fa falon. A fal nem más, mint a fafejű fater (Robert Duvall az első pillanattól kezdve szenzációs!), akinek merevségéről és érzelmi melegségéről mindent elmond, hogy a fiai Bíró Úrnak szólítják a háta mögött, és néha az előtt. Talán nincs is olyan nagy különbség apa és fia között, és ennél nagyobb távolságot semmi sem okozhat apa és fiú között. No, de mit tesz a váratlan

Érzelmeket táncoltat

A bíró legnagyobb érdeme, hogy az egyik pillanatban sírással fojtogatja, a másikban nevetésre ingerli a torkot. Játszik a nézővel, méghozzá nagyon ügyesen. Talán nem is játszik, inkább táncol. Ahogyan a Bíró Úr és ügyvéd fia táncolnak egymással. Azt gondolják, jól ismerik egymást, s azt, hogy nem tudnak a másiknak már semmit sem mondani. Természetesen egyik sem igaz. Ugyanabban a képzeletbeli iskolapadban ülnek, ahol mindkettőnek van tanulnivalója, s mindketten felmondják a leckét: a múltat már nem lehet megjavítani, a jelen és a jövő talán még menthető.

Ami a színészi játékot illeti, hát, úgy fogalmaznék, hogy azt nézni kell, nem elemezni. Perfect. Mindenki. De tényleg

ÉRTÉKELŐ

Sztori: 10/9

Fíling: 10/10

Karakterek: 10/10

Összesítve: 30/29