Jelek a jövőnek - M. Mester Katalin kiállítása Sümegen

Az alkotót és műveit Kellei György újságíró méltatta.

– Mátrainé Mester Katalin, az egykori sümegi középiskolás diák munkáit adekvát környezetben vehetjük szemügyre. A művésznő ceruzavonásai pózok nélkül fejezik ki érzelmeit, nem liheg hite bűvöletében, mint egyes pályatársai. Stációi láttán nem kell égni, nem kell lelkesedni; egyedül a csendes azonosulás üdvözíthet bennünket. Mester Katalin erénye az egyirányú természetesség. Önmagát hazudtolná meg, ha lemondana erről, hiszen a természet híve: a tájaké, a virágoké, a fáké, a házaké, az utcáké. Emberek sehol. Legfeljebb szentek, evangélisták bukkannak fel. Ki nem mondott ars poeticája: másoknak is szépet adni. Érzékeny, finom lélekkel látja meg az élet apróságait. Ez szinte minden képén tetten érhető. Katalin festményein valóban egyetlen alak sem tűnik elő, nincs szüksége az alkotás periódusaiban arra, hogy másokkal virtuálisan megossza maga körül a teret és az időt – mondta Kellei György.

M. Mester Katalin a kiállítás megnyitóján (középen). A képen balról Kellei György, jobbról Rátosi Ferenc polgármester látható (Fotó: Tóth B. Zsuzsa)

Hozzátette, hogy a művésznő igazi lokálpatrióta. Ahogy könyveiben, úgy festményein és grafikáin is őrzi a múltat, és ezáltal jeleket hagy a jövőnek. A bőséges kínálatban ott van például a devecseri kastélyudvar, a téli ajkai templomdomb, a halimbai kápolna és a sümegi városrészlet. Elvitte mesés csendéleteit és téli tájképeit is. A csendéletekben a derű és a melankólia harmonikus egysége jelenik meg, és önmagunkban fájdalommal konstatáljuk, hogy ez a belső béke már soha nem jön vissza földi életünkben.

Az alkotó úgy nyilatkozott, hogy a kiállításnak címet adó 14 stációt bemutató grafitrajz mellett a védőszenteket ábrázoló képei, a csendéletek tájképek munkásságának egy szeletét képezik. A képeken az emberi küzdelmet szerette volna ábrázolni, a kereszteződésekkel pedig szemléltetni, hogy az életben az ember időnként keresztutakra téved. A vörösiszap-katasztrófát követő kilátástalanságot, félelmet ábrázoló nonfiguratív alkotás sokaknak tetszett. A megnyitón hangsúlyozta az alkotók és az érdeklődők közti kapcsolat fontosságát, hiszen előbbiek segíthetnek megérteni munkájukat.

A megnyitón helyi zeneiskolások működtek közre.