A hónap tanárát tisztelik a tanítványai

– Számomra nem is annyira az első hely a fontos, hanem, hogy voltak diákok, akik gondoltak rám. Nem tudom, kik állnak a szavazás megszervezésének hátterében, ám köszönöm nekik – vallotta be az olvasóink szavazatai alapján a hónap tanárának emelt Puskás József, aki – versenyünk történetében először – úgy nyert, hogy hivatalosan még nem is tanár.

A Heves-megyében született 39 éves férfi Hatvanban járt általános iskolába, majd Gyöngyösön folytatta a középfokú tanulmányait. Az akkor még győri Széchenyi István Főiskolán szerzett villamosmérnöki diplomát, s fiatalon lett egy gázforgalmazó társaság műszaki csoportvezetője. Tizenöt éve került a megyeszékhelyünkre, egy villamosipari nagykereskedéshez.

– Mindenütt szerettem dolgozni, de főként ott, ahol munkaidőben nem kellett az órát nézegetni. Idővel aztán mind gyakrabban csengtek a fülembe a hajdani társaim szavai, miszerint jól és érthetően magyarázok, s egyszer még a katedrán is állhatnék. Utána már csak az volt a kérdés, hogy mérnökként hol adhatom tovább a tudásomat. Ha minden jól megy, hamarosan teljesítem a korábbi abszolutóriumomra épülő négy fél évemet – mondta a feleségével és öt és féléves kisfiúkkal a Jutasi úti lakótelepen élő oktató.

A volt telephelyvezető kisvártatva a pápai Acsády Ignác Szakképző Iskolában kapott állást, ám ott nem sokáig dolgozott. Négy éve került a veszprémi oktatási intézménybe, ahol a villamos szakmai tárgyak tartoznak hozzá. Noha nem rendelkezik tekintélyt parancsoló külsővel, a fiatalok körében hamar kivívta a tiszteletet. Azóta sem tesz különbséget, mindenkivel egyenlően bánik. Mindig meghatározza a követelményeket, kijelöli a határokat. Egyértelműsíti, hogy mit szeretne visszakapni. Mint megtudtuk: magázza a tanulókat, akik ezt néha „számon is kérik”, de ő nem ismeri a csendőr pertut.

Puskás József, a Táncsics Mihály Szakközépiskola és Szakiskola tanára lett 2014 március hónap tanára Veszprém megyében (Fotó: Zwicker Tamás)

– Úgy érhető el eredmény, ha a pedagógusnak és a diáknak azonosak a céljai. Persze a tanulók a legfontosabbak. Jó lenne példát mutatni nekik, egy olyan világot nyitni számukra emberségben és tudásban, amit sosem felednek. Csakhogy ez manapság nehéz – adta értésünkre. A mai világ más, mint a húsz évvel ezelőtti. Számot kell vetni azzal a sok újdonsággal, ami időközben alapvetően megváltoztatta a gyerekek szociokulturális magatartását. Ezért is fontos a tanár és diák közti kapcsolatban a kölcsönös tisztelet.

– Azon vagyok, hogy érdeklődjenek az óráim anyaga iránt, a magyarázatok az elméjükben maradjanak és merjenek kérdezni. Ha valakinél hiányosságot látok, megállunk, átbeszéljük az anyagot, mert másként nem építkezhetünk tovább. Mindenkiből a jót, ha úgy tetszik, a legtöbbet szeretném kihozni. Ügyelek arra, hogy a diákok az óra részei legyenek, ne csak kívülről figyeljenek.

Az oktató világos értékrenddel bír. Nem szigorú, inkább következetes és kiszámítható. Ha azt állítja, hogy egy feladat elmaradásáért két egyes jár, a tanítványai biztosak lehetnek abban, hogy az ellenőrzőjükbe az kerül. – Ha egy tanár felkészült, tudja, mit akar, akkor nem olyan nehéz megtartani egy tanórát. Vagyis, ha a teremben rendetlenség van, akkor az előadó felkészültségével is adódhatnak problémák. Én elvétve emelem fel a hangom. Azt hiszem, jól kezelem a konfliktusokat. Toleráns vagyok, nem szólok minden apróságért, lévén, mindenkinek lehet rossz napja. Puskás József úgy véli, a diákokat ösztönözni és biztatni kell, de ha arról van szó, figyelmeztetni is.

– Kellemes meglepetés az elismerés. Emiatt a napokban sokan megállítottak, gratuláltak, ám bármennyire is öröm a visszajelzés, ezután is így teszem a dolgom az iskolában. Örömmel tölt el, hogy itt taníthatok, s most már csalódott lennék, ha nem tanárként mennék nyugdíjba.