Még csak nem is sír a telefon

Miért pont az apák, és miért nem az anyák? – kérdezhetnénk joggal az emancipáció szellemében. Miért a hoppon maradt apák sorsáról ad metszetet a szerző? Nem esik-e óhatatlanul az egyoldalúság kelepcéjébe? Ám szó sincs erről, az anyák, a feleségek sorsát beépítve, áttételesen taglalja. Kísérletet tesz arra, hogy „ezt a szinte átláthatatlan, hatalmas dzsungelt, érzelmi és értelmi őserdőt, pozitívumok, negatívumok egymásba csapását és ölelkezését, ugyanakkor egyértelműségek halmazát” föltérképezze. Illyés Gyulára hivatkozik („Növeli, ki elfödi a bajt”), amikor nekirugaszkodik bevezető tanulmányának. Kaiser László élethelyzeteket tár fel, rámutatva, hogy a hazugságok, az elkendőzések békétlen zsákutcákba vezetnek, amelyekből nincs kiút; ha van is, fájdalmakkal, veszteségekkel jár, és többnyire a gyerekek sérülnek lelkileg. „Az apátlannak gyökere nincs, törzse a szeleknek engedelmeskedve hajlong jobbra-balra” – fogalmaz az idézett pszichiáter.

Kaiser László

A szerző a hazai valóság bemutatására felhasználja a Központi Statisztikai Hivatal adatait. Megdöbbentő számokkal, arányokkal találkozunk. Hátrányok és előnyök csapnak össze, és hol egyik, hol másik kerekedik felül. Pokoli házasságban élni gyötrelem, ilyenkor szinte kötelező a válás. A részeges, erőszakos és költekező apától érdemes megszabadulni, mert akár emelkedhet a család életszínvonala. Különben a válások anyagi romlást jelentenek az egyik, vagy mindkét fél életében. Kaiser sűrített válástörténetéből megtudjuk, hogy polgári értelemben vett válásról 1894 óta lehet szó. 1952-ben szabályozták újra a törvényt, majd 1974-től közös megegyezéssel is lehetett válni. 1986-ban bevezették a békéltető tárgyalást, melyet 1995-ben megszüntettek. Magyarországon az emberek évente mintegy 45 ezer házasságot kötnek, ennek fele azonban válással végződik. A 2000-es esztendőben ezer házasságkötésre 590 válás jutott. Az író szociológiai igények nélkül, ám egyre intenzívebben elmerül a mélyebb összevetésekben. Kivesézi, minden oldalról körüljárja és megvizsgálja a valóságot. Keresi, kutatja a kiváltó okokat, miközben szorgalmasan dokumentál. Kiemelten foglalkozik a gyerekek sorsával és az alkoholizmussal. Az utóbbinál talán túlságosan is leragad, de a válások egyik oka a mértéktelen piálás.

„A többi: hűtlenség, elidegenedés, korai, elsietett házasság, alkati és szemléletbeli különbség és színtiszta anyagi érdek.” Nem csoda, hogy a becsült adat szerint 300 ezer „válási árva” él csonka családban. 88-90 százalékban az anyák nevelik őket. Kaiser a „megtépázott apaszerep” illusztrálására így következtet: „Nem csupán a gyerek elvesztése szívja a férfiak lelki erejét, hanem ezzel együtt a valahová való tartozás tudatának elvesztése is. Ehhez társul a gyakori anyagi romlás Leszögezhető, hogy az elvált apák helyzete rosszabb az elvált anyákénál ”A szerelem elmúltával feje tetejére állnak a dolgok, és nagy részben intelligencia kérdése, hogy miként zajlanak és végződnek a válások. A Béke és háború című fejezet vallomásai lélekrombolók. Kaiser 30 és 60 éves kor közötti embereket szólaltatott meg, két nő kivételével férfiak: óvónő, könyvtáros, szakács, vállalkozó, mérnök, sofőr, tanár, állatorvos, grafikus. Mi derül ki szavaikból? A béke „frontján” egyezséget kötnek a váló felek, elmarad a gyűlölködés, a gyerekekkel is jó viszony alakul ki. A háború „lövészárkaiban” azonban tombol a marakodás, az anyák túszként használják fel közös gyerekeiket, sőt, az apjuk ellen hergelik őket. Némaság, ridegség, végleges elhidegülés. A telefon még csak nem is sír az apák kezében, ahogy az olasz Domenico Modugno Sír a telefon című slágerében énekelte, amelyet Koós János népszerűsített magyarul. Ne gondoljuk azt, hogy az író az anyákra keni a teljes szétbomlást, az igazi „hunyó” a társadalmi közömbösség és a gyámhatóságok bürokratizmusa. A családi tortúráknak és keresztbetevéseknek a vitára ingerlő kötetet olvasgatva talán sosem lesz végük. De hát hogyan is lehetne, amikor Karinthy Frigyes tréfás mottója szerint „Férfi és nő hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi a nőt, a nő a férfit.” A küzdelem persze a gyerekek rovására megy.