Etikáról komplexen

Az alsó és a felső tagozatos erkölcstan tantárgyak őszi bevezetése körül viták éledtek, hol azért, mert az erkölcstan kiváltható vallás- és etikaoktatással, hol azért, mert a tankönyvek bizonyos tényekről nem beszélnek, hol mert rasszista felhangúak, máskor egyszerűen csupán politikai véleményeket képviselnek és propagandisztikusak.

Maga a tantárgy korábban sem volt ellentmondás nélküli. Vagy tíz évig lényegében szabotálták az iskolák. Ahol azonban a Nemzeti Alaptanterv etika-, ember- és társadalomismeret műveltségi területéhez kapcsolt különböző fantázianevű óra mégis meg volt tartva, ott szerették, mert beszélgetős foglalkozás volt, s mert megtanította, hogyan lehet együtt élni másokkal. Ugyanis a tárgy nem a filozófiai okosságokra volt csupán kihegyezve, esett abban szó pszichológiáról, szociológiáról, etológiáról, ökológiáról, antropológiáról, művelődéstörténetről s minden egyébről, amelyet a fiatalság nem csupán szeret, de értékel is. Hiszen a többi tantárggyal ellentétben ilyenkor nem arról vitáztak, hogy milyen közvetett haszna lehet a tantárgyi ruhákba öltöztetett tudományoknak, hanem komplex módon arról, ami közvetlenül érdekelheti őket.

Az új tantárgy körüli heves vita, akkor, amikor a társadalom erkölcsvesztéséről van szó, valójában nem oktatásügyi jellegű.

Az oktatásügy csak annyiban felelős, hogy ilyen nevet adott a tárgynak – hiszen a Nemzeti Alaptantervben leírt jellemzők szerint az több tudomány összegzője, s tárgya csupán csekély részben származhatna az etikából. Ez a végzetes ellentmondás is megbeszélésre érdemes, abban a tekintetben, hogyan fogják majd a tárgyat, a tartalmáról elfeledkezve, a nevére hivatkozva egyes tanárszakmák kisajátítani. A NAT ugyanis arról beszél, hogy az embert sok oldalról kell megközelíteni, hogy megértsük, s nem csupán a filozófia felől. Az embernek vannak biológiai sajátosságai, genetikailag meghatározott viselkedése, természeti és társadalmi környezete, s mindezek együttesében érdemes rátalálnunk az adott korszak, jelen esetben a 21. század elejének legfontosabb jellemzőire. És azt nem lehet – mondjuk – kizárólag egy-egy vallás szempontjai szerint keresni. Ha bármelyik szempontrendszerről lemondunk, a komplexitást nem tartjuk fenn, akkor nem- csak bizonytalan képet kapunk az emberről, azaz magunkról, de a jövőbeli értékeléseink, döntéseink nagy valószínűséggel hamisak lesznek, káros következményekkel.

Magyarország több kultúra, több mentalitás hagyományaival rendelkező ország. Másként érzékel és tud egy református, egy katolikus, egy cigány, egy tót és másként az idekerült, de magyar állampolgárságú kínai honfitársunk. Ennek a tantárgynak, amelyet általánosban erkölcstannak, középiskolában etikának neveznek, s amelynek tartalma az együttéléstan normáinak a fölfedezése, azt érdemes megmutatnia, mennyi sok közös tulajdonsága akad románnak és magyarnak, dunántúlinak és nyírséginek, erdélyinek és nem erdélyinek.

Nos, akárha erkölcstannak vagy etikának nevezünk egy olyan tantárgyat, amely tartalmilag ugyan együttéléstanként készült, de elfeledkezünk az eredeti értelméről; akárha erkölcstan helyett egy kisebb közösség – legyen az katolikus, protestáns vagy ateista – etikáját tanuljuk és nem az összesét, akárha hittant tanulunk hit és etika név alatt – könnyen kizárhatjuk magunkat és gyermekünket az egész nemzet kultúrájának élvezéséből és abból, hogy hatni is tudjunk rá.

Géczi János
docens, tanszékvezető, Pannon Egyetem