Szó, zene és "harcos" olvasók

A nagy író egyszerre teremt és reagál, megteremti a képzeletből, sajátos nyelvezetből összegyúrt új, különleges, egyedi világát, és reagál a másokkal közös világra, arra a világra, amelyet megint mások nem ismernek, vagy félreismernek, mert be vannak zárva a maguk kisvilágába.

Négy sikerszerző  - Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos, Spiró György és Závada Pál  - csaknem telt ház előtt olvasta fel a nemzetről szóló műveit éppen egy hete Veszprémben, illetve az est fináléjában az izzadás, izzadság szóról fejtették ki gondolataikat. Utóbbi nyilván azért jutott eszükbe, mert fülledt meleg volt a Pannon Várszínházban.

A felolvasás beleolvaszt egy közösségbe, hasonló ízlésű és gondolkodású emberek irodalmi közösségébe. Spiró György, Esterházy Péter, Závada Pál, Parti Nagy Lajos, Dés László, Barcza Horváth József és Dés András a Szó és zene estek szereplői (Fotó: Szó és zene)

Hálás fogadtatásban volt részük, sok nézőtéri kacajban, mert hogy igazi rajongók jöttek el, valaki találóan azt mondta, harcos olvasók, reménybeli világjobbítók, akik az írásokból merítik a normákat. Volt valami házibuli jellege is az estnek, akárcsak utána a rövid beszélgetésnek, ahol Esterházy, Parti Nagy, Spiró és Závada érezhetően felspannolt, élcelődő hangulatban válaszolgattak az újságírók kérdéseire, miközben Dés sürgette őket, hogy indulnának.

Szóval miért pont ők négyen? - Mert így alakult, sok négyes kialakítható lenne  - mondta Parti Nagy. Hogy mi célt szolgál ez a felolvasás? Závada többek között azt válaszolta: a közszolgálati rádióban nem hangozhatnának el ilyen szövegek. Esterházytól megkérdeztem, van-e valami összeesküvés jellege ennek az egésznek az ottliki értelemben? Egyik tanulmányában Ottlik Géza azt írja: "Az irodalom, úgy képzeltem, ott kezdődik, ahol több önmagánál: arkangyalok összeesküvése a világ feje fölött."

- Azt hiszem nincsen. De jól megvagyunk egymással. A szövegek is azt gondolom, hogy jól kapcsolódnak, meg erősítik egymást. Az utolsó részben, a fináléban elhangzószövegek, az enyémet és Spiróét kivéve aktuálisak. A többieké, bár előre megírt szövegek, mégis, mintha most szólalnának meg, mintha tegnap íródtak volna.

Esterházy egy régebbi regényéből, a 2000-ben megjelent Harmonia caelestisből olvasott fel Veszprémben. - Azért, mert a nemzet témája volt a feladat. Előtte a Kis magyar pornográfiából olvastam, ami harminc nem tudom én hány éves szöveg. Valamelyik televízióban azt bírták ránk mondani, hogy azért álltunk össze, hogy csepüljük a kormányt, na most, ha egy harminc éves szöveg aktuálisan csepüli a kormányt, az már legyen inkább a kormány sara, ne az enyém  reagált az író.

Megjegyeztem, hogy mintha mostanában ritkábban szólalna meg közügyekben. Mi ennek az oka, csalódott?  - Kicsit az egyik gyerekemben csalódtam, mert soha nem mosogat el rendesen. (Hahotázás a háttérben.) Vagy: Miután a nőkből és férfiakból kiábrándultam, magányos filodendronnal tartok meghitt kapcsolatot - Tabi László szövege a 70-es évekből. Erre a kérdésére nem tudok komolyan válaszolni. Egyébként, most például fél évig azért írtam kevesebbet, mert be kellett fejeznem a regényt.

Ahogy ezeket a kérdéseket és válaszokat, úgy egymás felovasását is látható érdeklődéssel követték a színpad melletti takarásból. Élvezik?

- Főleg azért nézzük és hallgatjuk, hogy az ember tudja, hogy hol van. De hát igen. Ez olyan, mint amikor zenét hallgat az ember. És ugye, hol így olvasunk, hol úgy olvasunk, ami hol így működik, hol úgy. Mi ugyan nem improvizálunk, mint Désék, de azért ugyanúgy kivagyunk szolgáltatva a közönségnek, azzal, hogy más közönség másként reagál. Ma például Závada szövege sokkal erősebben vagy élesebben jött át. A múltkor alig volt nevetés, viszont lett egy csomó az estében, amiből másként ment tovább.

A veszprémi est meglepetése volt sokunknak Závada Pál, aki egy balladát fütyült és énekelt Désékkel. - Závada megtalálta a műfaját, mert lényegében füttyös és a szabadidejében írogat - poénkodott a számlájára Esterházy a többiek, köztük Závada nagy nevetése mellett.

Mindenesetre emlékezetes marad Závada éneklése. Beleillett a zenei rögtönzések sorába, amit Dés László, a Szó és zene esték ötletgazdája, két másik kiváló zenésszel, Dés Andrással és Barcza Horváth Józseffel együtt adott elő az elhangzott szövegekre reagálva, szenvedélyesen és virtuóz módjára.