Az Isten háta mögött történtek

Vagyis bármennyire nagyszerűek a Sárarany, az Úri muri, a Rózsa Sándor című regényei és a többi, az 1911-ben megjelentetett Az Isten háta mögött című a csúcs. Móriczi mélység a társadalom és az emberi lélek ábrázolásában. Nemrég végre időt szakíthattam a könyv elolvasására. Meggyőződtem róla, hogy valóban nagyszerű alkotás. Bízvást ajánlhatom mindenkinek.

És most következhetne az indoklás, a méltatás, de nem ezt teszem. Tudom, hogy ugyanaz az írás kinek-kinek mást és mást jelent. Mindenki saját felkészültsége és tapasztalatai szerint ítéli meg a könyvbéli helyzeteket és embereket. Az ismertetők, valamint a kritikák hozzásegítik az olvasót a fő gondolatok és helyzetek befogadásához. Ezúttal én ezt sem teszem, ráhagyom az ítélkezést a befogadóra. Azonban kiemelek néhány mondatot a cselekményfolyamból; olyanokat, amelyek megragadták a figyelmemet, számomra újszerűek.

- No, fiam, feleltél? - hangzik egy helyen. Mint századok óta, és talán örökké, ahol diákok élnek. Móricz többlete a folytatásban leledzik.

- Vagy csupán fölálltál - toldja meg a kérdést a szereplő. És már látjuk is magunk előtt a megszeppent, a felkészülést elmulasztó diákot. Akit most meg se dorgálnánk, inkább csak mosolygunk rajta.

Aztán arról, aki többet ivott a kelleténél, sokféleképp szólhatunk. De ez teljesen új: "Én is be voltam csodálkozva." Ennél is meglepőbb, akár móriczinak is titulálhatjuk a mondatot: "Éjfél körül a káplán egy kicsit eláporodott."

Az előbbi esetek gyakran humorosak. Így azt mondhatjuk, hogy az írónak könnyű dolga volt.

A tehetség azonban bármily helyzetben megnyilvánuló cselekedetet nevetségessé tehet. Ezáltal többletet, valami jellemzőt tudunk meg az ábrázolt személyről. Például: "Az asszony kotta nélkül nekiment a billentyűknek." Mennyivel más ez, mint az, hogy zongorázott!

S ha még többet akar elárulni az író erről a zenélőről, akkor ilyesfélét ír: "...mereven kinyújtott ujjakkal, mint a dobverőkkel, rávert a billentyűkre, amelyek kétségbeesetten, kissé összevissza kezdtek lármázni."

Nos, aki így ábrázol látszólag lényegtelen helyzeteket, és így mutat be embereket, annak az írása megragadja figyelmünket. Érdeklődésünk nőttön-nő minden szereplő és az összes történés iránt. Végül elénk vetül a múlt század elejének befülledt magyar világa, amelyből nincs kiút a többre érdemes Veres tanítóné számára.