Együttélés a gyerekkel

A népszerű gyermekpszichológus a Fehérlófia Waldorf Iskola közösségének vendégeként fejtette ki álláspontját a nevelés mibenlétéről. Az egyetem auláját zsúfolásig megtöltő hallgatóság főleg fiatal szülőkből állt, akik közül néhányan gyermeküket, gyermekeiket is elhozták. 

Nyugodtan sétáljanak, vagy kiáltsanak közbe, ha eszükbe jut valami, mondta több más mellett bevezető instrukcióként az előadó, aki azt próbálta összefoglalni, hogy mit kellene tudni a gyerekekről és magunkról. A legfontosabb, hogy minden gyerek és persze felnőtt is egyetlen.

Akárhányan is vagyunk a világon, ugyanúgy egyediek vagyunk, ahogy az ujjlenyomatunk vagy a DNS-ünk. Minden gyerek ezt a saját egyediségét próbálja kibontakoztatni. Miközben mi hatással vagyunk a gyermek fejlődésére, ő is hatással van ránk, hogy saját fejlődési "programját" meg tudja valósítani. Vekerdy szerint ezért nincs is igazán olyan, hogy "nevelés", együttélés van a gyerekkel. Ez akkor optimális, ha hiteles.

Vekerdy Tamás előadásában kifejtette, miközben mi hatással vagyunk a gyermek fejlődésére, ő is hatással van ránk, hogy saját fejlődési ''programját'' meg tudja valósítani (Fotó: Orosz Péter)

A szülő a saját létével neveli a gyermekét. A nevelés alapkérdése, hogy azt akarom-e a gyerektől, legyen olyan, amilyenné én szeretném tenni, vagy azt szeretném, bontakoztassa ki magát a belső törvényei szerint: legyen olyan, amilyen ő akar lenni, és ebben én segíteni fogom.Ha az elsőt akarnánk választani, akkor jó tisztába lenni azzal, hogy a legalább nyolcféle intelligenciából az iskola csak egyet, illetve ennek az egynek a tíz faktorából is csak kettőt osztályoz.

Emiatt van annyira nagy különbség aközött, hogy az iskolában, majd később az életben beválik-e, boldogul-e, boldog lesz-e a gyerek, illetve a későbbi felnőtt. A demokráciák iskolája, az individuumok iskolája a második irányt követi: legyél, aki vagy, elfogadlak. Ez, a gyerek által is érzett elfogadás nyithatja meg a kommunikációs csatornákat, ami alapvető feltétele a nevelésnek. Vekerdy beszélt arról is, hogy a gyereknevelés, a gyerekkel való együttélés fárasztó dolog, és akkor lesz igazán hatásos, ha a szülők nem fáradtan, nyűgösen, hanem felhőtlen szeretettel tudnak együtt lenni a gyerekekkel.

A szülőnek szüksége van pihenésre, kikapcsolódásra. A felesleges munkák elhagyásával, segítők beszervezésével javíthatjuk a helyzetünket a gyermekünk érdekében. Beszélt a kommunikációs technikákról, taktikákról, a dalok és az érintések jelentőségéről, a szűk körű, de egyértelmű tiltások szükségességéről.

A kisgyermekek számára rendkívül fontos az érzelmi biztonság a megfelelő személyes kommunikáció. Ha egy kamasz olyan környezetből jön, ahol ezt az érzelmi biztonságot a lehető legnagyobb mértékben megkapta, akkor nem tud sodródni akkor sem, ha egyébként életkori sajátosságai erre ösztönöznék, mert az érzelmi igényessége nem engedi.