2012.09.24. 19:38
Ifjúsága leltára strófákban
Veszprém - Saját opusok, majd másfél száz oldalon át műfordítások sorakoznak szerb, horvát, szlovén és bosnyák költőktől Fenyvesi Ottó Tele van a memória című verseskönyvében. Legelőször a könyvcím késztet tűnődésre. Világvégét jóslón baljós.
Szerző: Németh István Péter
Hiszen akár a művész emlékezetére, akár a számítógép memóriájára gondolunk, már-már működésképtelen állapotot feltételez. Az új információ ugyanis már földolgozhatatlan, s rendszert összeomlasztó többletté válik. Így telítődött csordultig a költőben mindaz, amely az elmúlt évtizedek alatt történt a hajdanvolt Jugoszlávia főképpen magyarok lakta területein, s a tágabb, délszláv népekkel közös térségünkben vagy a nagyvilágban.
Új és új dolgok bombáztak meg minket a modern korban azokon a tájakon, ahol József Attila intése ellenére elmaradt a régi dolgok rendezése, újraszortírozása. A költő úgy érzi, hogy a szétesett elemeket neki kell olyan rendbe szednie, amely egy élhetőbb, humánusabb valóságra hasonlít. Kollázsokat készít - nem csupán napilapok képeiből, de szövegeiből is: "Új elnök Zágrábban / Drágulnak az építőanyagok / Elkerülhetetlen a demonstráció? / Akcióban a somogyi árkommandó / A galaxisok ütközése állandóan tart / Várj egy évet, majd meglátod! / Döntőbe jutott a postás / A számítógép is tévedhet." Az idézet a Magyar Nemzet 2000. február 8-i számában megjelent cikkek soraiból áll, ahogy a költő önmaga számára egy nem csupán emészthetőbb, de a világra jellemzőbb híranyagot varázsolt az aznapi információáradatból (Full extra. Szabad ötletek J. A. tiszteletére). A XX. századi avantgárd mozgalmak már éltek a kollázslehetőségekkel, ám a meghökkentésen és a szórakoztatáson túl még nem volt számukra tét, hogy az értelmetlenné tett szövegeknek jót kell állniuk az értelmesnek tetsző eredetiek helyett.
Ne feledjük, a formarombolást csak úgy megismételni olcsó játék lenne újra a harmadik évezredben. Helyette nemzedéki létverset ír Fenyvesi, mintha csak ifjúságának leltárát készítené a strófákban: "Mondtuk élet, mondtuk Vietnam / Lennon esélyt kért a békének / hallottuk a hindu gurukat / láttuk az embert, amint a Holdra szállt / Dübörgött a Helter Skelter / égbe mentek a pokol angyalai / mondtuk élet, mondtuk fluxus / Yoko szemében lángra lobbantak a napsugarak."
A költeményben megnevezett s ábrázolt Helter Skelter az angolszász vidékeken vándorvidámparkok játékos tornya, aminek tetejéből alácsúsznak a gyerekek. A Beatles együttes is énekelt róla. Tulajdonképpen az emberiség eget ostromló Bábel-tornyának a szelídített, mesei mása. A rajta spirálisan lefelé tartó pálya az ember életútjának is lehetne jelképe, de Fenyvesi Ottó csengő-bongó kis verspalotát igéz elénk - szomorú történelmünkért vigasztaló kaleidoszkópot - e költeményében: "Vadnak születtünk, kereknek, egésznek / néztük a függönyt, a vasat." Ne feledjük. Ez a felütés a híres Born to be wild című dalt idézi a Steppenwolf együttestől.
Annak idején, a hetvenes években az Újvidéki, a Szabad Európa és a Petőfi rádió stúdiójából is egyaránt s gyakorta hallgattuk. Tudtuk, a vadnak születettek éppen a legszelídebb motorosok. Még pár esztendő, s a zenekar neve és Hermann Hesse Pusztai farkas regénye szintén eggyé vált bennünk. Hesse festményei, regényei, a dalok: mind-mind arra tanították az embert, hogy még az érzékeny művészeknek is szépen ki lehet tölteniük azt az életet, aminek nem feltétlenül kedveznek az egyéniségeket maguk alá gyűrő erők, a nagy pusztítók. Gondoljunk akár a Dunába zuhant hidak, akár a manhattani tornyok üszkös képeire.
Fenyvesi Ottó új verseiben a világot mint egy elektronikus falut látjuk viszont. Veszprémből rálátni még a Vajdaságra, de az óceánon túli sorsok sincsenek messzi egymástól a skype-ok korában. S a kettő között térben és időben a Buhim. Ahol ősz van. "A víz tükrén elmosódó arcok: Ányos, / a Cholnokyk, Csikász és Verancsics. / Mind embermagas katedrálisok. Meg tömérdek / árnyék, töredék. Kémény, toronyház, viadukt. / Tájdarab egy húszfilléres bélyegen. / Hatalmas mennyiségű közhelyek. / Vége hát a nyárnak, a kozmetikának. / Ősz tündérkedik a Buhimban. / Szél kotor levelet, embert, elemet. / Ugye, nem baj: bennünk is lakozott / egy kicsit a végtelen." A kötet legszebb verse ez az Ősz a Buhimban című költemény, amelyet Géczi Jánosnak, a szintén Veszprémben alkotó kortársának ajánlott a költő. A hajdanvolt lázadó hippihang őszikéssé artikulálódott. Létvigasszal fölérő esszenciát párolt le a szerző. Az e tájon valaha élt szellemi elődök példája spirituális síkon még a pusztuló bácskai kálváriákkal, a messzi ködbe vesző Helter Skelterekkel vagy a metropolisok aláomló emeleteivel is dacolhat a mulandóság évszakában: embermagas katedrálisok ők. Miképpen októberi halottjai a közben, a Corvinban.
(Tele van a memória, Művészetek Háza, 2012)
Fenyvesi Ottó Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült, amit Pálinkás Józseftől, az Akadémia elnökétől augusztus 21-én Budapesten, az MTA székházában vehetett át. A magas rangú kitüntetést az államalapítás nemzeti ünnepe alkalmából adományozta Áder János köztársasági elnök több nyelvre lefordított írásaiért, magyar, német és szerb nyelven megjelent könyveiért, valamint az MTA Veszprémi Területi Bizottság titkáraként végzett tudományszervezői munkájáért.