A biciklisták titkos szerelmi élete

A veszprémi díjátadón beszélgettünk a kishegyesi íróval, aki egyébként a vajdasági Művészetek völgye, a Dombos Fest egyik szervezője.

- A Sziveri-díj mellé a Sziveri Nőegylettől kapott egy biciklicsengőt is, utalásul regénye címére. Ön szeret biciklizni? Újabban egyre többen kerékpároznak, az okát csak találgathatjuk: fizikai képességeink próbára tételére is kiváló. Ugyanakkor van valami erotikus is benne, pláne, ha hölgy teker szoknyában. Hogyan találta meg a témát?

- Unokatestvéremnek kellett javasolnom egy fogalmazástémát, skype-on bejelentkezett, gyorsan leleveleztük, és én nem tudom miért, de ezt a címet ajánlottam neki: Biciklizéseink Török Zolival. Aztán valahogy rákattantam én is erre a címre, s innen kezdődtek ezek a rövid szövegek. Utólag kezdtem rádöbbenni, a biciklizésnek mekkora irodalma van. A Vajdaságban meg pláne kultusztárgy, Szabadka központjában például biciklis szobrot állítottak a kiváló sportembernek, Ivan Saricnak. Nem olyan régen kiállítást szerveztek a szabadkai múzeumban a biciklisták városa tematikával. Sztentelekytől kezdve Tolnaiig szinte minden vajdasági írónál találtam biciklire való hivatkozásokat. Vagy például Svetislav Basara megírta a biciklisták legendáját.

- Miről szól a könyve? Laudációjában Ladányi István a "hiánynak" a megfogalmazásáról beszélt. Én a nagy érzelmek mögötti ürességnek az iróniáját érzem benne. Mintha a szerelmes regénynek a paródiáját írta volna meg.

- A hiány mindenféleképpen fontos eleme a könyvnek. Merthogy pontosan erről szól, amit én se akarok megmondani, hogy létezik-e ez a Zoli, vagy csak a főhősnőm elképzeli magának. Igen, szerelmi történet, ugyanakkor egy megcsalási történet is. Egy idős néni fogalmazta meg, akinek félve adtam oda a könyvet, mondtam, ne lepődjön meg a szókimondó szövegeken, a nyílt erotikán. Miután elolvasta, levelet írt, s megvallotta, ő abban a boldog helyzetben van, hogy megtalálta a maga Török Zoliját. Neki ez a könyv arról szólt, hogy mindannyiunknak meg kell keresni a saját Török Zolinkat.

- Erről jut eszembe, ön nyilván szeret bújócskázni. Abból is erre következtetek, hogy álnéven ír, Aaron Blummként.

- Problémáim voltak a nevemmel, édesapámat is Virág Gábornak hívják. Ezért különböző álnevekkel próbálkoztam, végül Darvasi László egy rövid történetében ráakadtam az Aaron Blumm névre. Nagyon megtetszett a szimmetriája. Virág, de mégsem Leopold Bloom, ám végül vele is összekapcsolható. Elkezdtem használni, aztán legnagyobb meglepetésemre Darvasi beírta a regénybe is, A könyvmutatványosok legendájába. Odáig jutottunk, hogy amikor Darvasival legutóbb találkoztunk, megkérdezte, most hogy van ez, én találtam ki a nevet és ő kezdte használni, vagy fordítva?

- Sziveri Jánost ön nem ismerhette személyesen, nagyon fiatal ahhoz.

- Személyesen nem ismertem, de amikor elkezdtünk tájékozódni az irodalomban, akkor nagyon gyorsan szembesültünk a Symposion-múlttal. Az egész Sziveri-féle generációnak a története olyan minta volt, amihez mindig is úgy éreztük, tartani kell magunkat. Kérdés persze, hogy mennyi a mítosz az egészből. Jó, megvannak a dokumentumok, amikből sok minden kiolvasható, de a különböző emberek meséiből, akik részesei voltak a történetnek, az derül ki, hogy ez sem egy történet volt, hanem többféle. Ahogy a regényemet is ahányan olvassák, annyiféle történet sül ki belőle. A ma esti felovasásomon a közönség számomra is meglepő módon nevetni tudott olyan részleteken, amiket másutt nagyon komolyan vettek. Örülök, hogy így is lehet értelmezni.

Blogolással kezdődött az egész

"Aaron Blumm kiváló formát talált a történethez" - írja Bedecs László a legújabb ÉS-ben a Biciklizéseink Török Zolival című könyvről. - "A szövegrészek eredetileg blogbejegyzések voltak, azaz a cselekményt valamelyest a blog olvasóinak visszajelzései is alakíthatták, de mindez most, könyvként olvasva, egyben látva  a szöveget, már kevésbé érdekes. Az viszont annál fontosabb, hogy megmaradt a rövid, néha csak háromsoros bejegyzések frissessége, az ötletek, a humor eredetisége, a fordulatok kiszámíthatatlansága. A fragmentumszerű építkezés, a gyors lapozások üdévé teszik az egyébként egyáltalán nem vidám történetet."