Csak állok és mondom a magamét

Szerdán este csak olyan ember ült a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ színháztermében, aki otthon rendszeresen gyúr. Mégpedig rekeszizomra. Mert anélkül lehetetlen kibírni ezt az estét. A Dumaszínház keretében Szupkay Viktor (a Maciarc) és Kiss Ádám (Ádámka) látogattak el Pápára.

- Ez huszonnégy órás meló, már jó pár éve ezt nyomom, így élek. Az utóbbi egy évben túl rágörcsöltem arra, hogy mindenből poént szerettem volna. Jobb, ha az ember egészséges szinten tartja az érdeklődést a poénok iránt, és néha befelé is vinni kell anyagot, nemcsak adni magamból. Most kézifékkel dolgozom egész évben, sok szünetet tartok. Inkább az legyen, hol van már Kiss Ádám, mint az, hogy már megint itt van - mondta el Ádám, mielőtt kiállt a színpadra. Tehette, mert társa már szórakoztatta a közönséget. Előkerült a pulyka-inszeminátor, a családi élet, a gyerekek, az izraeli kirándulás, a kórházi ágyat lefejelő Homo Homlocus is. Szupkay a műfaj keretein belül mindent elkövetett, a közönség visított a gyönyörűségtől.

Aztán Ádám következett, aki egy perc alatt elvarázsolta a hallgatóságot úgy, hogy észre sem vették, máris játékostárssá váltak.

- Az aktuális műsorom egy-két hónapig ugyanaz, de a fellépés helyéhez igazodó aktuális akció is mindig van benne. Hogy ebben mennyi a rögtönzés, az a közönségtől is függ. A kezdő, a műfajjal most ismerkedő közönség nehéz terep. Kőhalmi szokta azt mondani, hogy ez olyan, mint a hinta: minél jobban löki a hallgatóság az embert, annál jobban érzem magam én is. A jó közönségnél többet megengedhetek magamnak, a jó közönség motivál. Ha elkolbászolok az ösvényről és ezt veszik, akkor erre még jobban rápakolok - fejtette ki a fiatal stand up-os. És röpködtek a poénok a televíziós reklámokról, a fóbiákról, a nevezetes vérvételről, az ájulós tanévzárókról, vagy éppen nagypapi alsó szomszédjáról. Sírt, nevetett, fizikálisan szenvedett, nyerítve röhögött a publikum, ebből két órát nem is lehetne kibírni.  Pedig csupa hétköznapi dologról hallottunk, ez mind velünk is megtörténhet. Igen ám, csakhogy mi máshogy éljük meg, és főként: másképpen tudjuk elmesélni. Csak ennyi a különbség.

- Nyilván az a legjobb poén, ami színpadon születik, viszont azt nehéz megjegyezni. Azért egy egyórás műsor ötöde általában rögtönzés. Én általában összegereblyézek a fejemben egy vázat, ami tuti, amiről akkor éppen szó lesz. Továbbra is kerülöm a politikát, bár most már megint bőven lehetne belőle meríteni. Éppen csak néhány ilyen poén fér bele a műsorba. Ha eljön valaki szórakozni, nehogy már itt is erről legyen szó. Amíg nem szorulok rá, addig nem erőltetem - mondta még Ádám a villáminterjúban. Aztán egyszer csak vége az előadásnak, de kedves gesztusként Ádám könyvét még kisorsolják a nézők között, akik nyögve tápászkodnak fel az ülésekből. Nehéz este volt, az bizonyos, de legalább egy kis időre önfeledten szórakozhattunk, feledve a korántsem poénos hétköznapokat.

A műfaj sajátosságai nálunk sem változtak

A stand up az angolszász országok után az utóbbi években Magyarországon is egyre népszerűbb műfaj. Tagadhatatlanul nagy szerepe van ebben a "nagy öregeknek": Hofinak és Fábrynak, de méltán elismertek a Showder Klub ifjú humoristái is. A műfaj lényege, hogy a humorista egyedül, kellék és díszlet nélkül, szoros kapcsolatban állva a közönséggel adja elő műsorát. Az előadásmód gyors, feszített, a történetek rövidek, általában személyes élményekre épülnek. A stand up igazi színhelye a comedy club, vagy bár, hiszen itt a közönséggel a lehető legszorosabb a humorista kapcsolata.