A családi képektől a spanyol tárlatig

A hazai előzsűrizésre kilencvenkilenc pályázótól összesen négyszázharmincegy fotó érkezett. A zsűri tagjai egymástól függetlenül, pontozásos rendszerben bíráltak, a húsz pont feletti képek kerülhettek be az ország-kollekcióba. Egy szerzőtől egy alkotás. 

-  A szakmám teljesen más irányú, a hétköznapokon könyvterjesztéssel foglalkozom. Számomra a fotózás csak egy hobbi, és szeretném, ha ez is maradna. Az alkalmazott fotográfia nem célom - mondja Edit szerkesztőségbeli beszélgetésünk alkalmával. -  Mint mindenki más, én is családi fotók készítésével kezdtem, egy kis kompakt géppel. Szeretünk utazni, ezért aztán az utazások során rengeteg képet készítettem, de nem voltam velük elégedett - nevet, majd azt is megtudom tőle, hogy az első tükörreflexes gépét 2008-ban vásárolta, ez nyitotta meg előtte a kaput az igazi fotózás felé. Ismerkedni kezdett az alapokkal, szakkönyveket, folyóiratokat vásárolt és rendelt, illetve, mivel az interneten ezzel kapcsolatban rengeteg az információ, ott is tájékozódott. Az alapokat Horváth Géza fotóművésztől, a városi televízió operatőrétől sajátította el. 

- 2011-ben csatlakoztam egy virtuális közösséghez, ahonnan nagyon sok információt, segítséget kaptam. A fotovilág.hu oldalán kezdtem el képeket nézegetni. A fejlődés szempontjából az egyik legfontosabb dolog, hogy az ember nagyon sok képet lásson. 2010-ben jelentkeztem a National Geographic pályázatára, és nagy örömömre befogadták egy képemet. A kiállítás a WestEnd-ben volt, itt kaptam kedvet a további pályázatokhoz. Azóta több képemet is kiállították, illetve  megjelent a Digitális Fotó Magazinban - számol be az előzményekről a pápai fotós.  

Elmondja azt is, hogy Budapesten február 28-án nyílik egy tárlat a Dorottya Kávéházban, ahol a fiatal magyar fotóművészek által szervezett pályázat legjobb képeit állítják ki. Itt is szerepel egy képe, illetve a 2012-es Utazás fotópályázaton kettő. Lesz egy négy állomásból álló országos kiállítás-sorozat is, ahol szintén részt vesz alkotásaival. 

- Kezdetben mindent fotóztam, mostanra kialakult egyfajta látásmód, értékrend. Embereket abszolút nem fényképeztem, most már a portréfotó a profilom, illetve az emberekkel kapcsolatos társadalomábrázolás. Színes képekkel kezdtem, ma már szinte kizárólag fekete-fehérben dolgozom. Szeretem az embereket úgy megörökíteni, hogy a néző ne csak a külsőségeket lássa, hanem többet tudjon meg róluk. Így saját környezetükben, illetve a rájuk jellemző foglalatoskodás közben ábrázolom őket - fogalmaz hobbijáról Edit. 

- A fotózást nagyon kell szeretni, és rengeteget kell tanulni. Az, hogy ide eljutottam, négy év kemény munkája volt. Szinte semmi mással nem foglalkoztam. Nagyon sokat köszönhetek a férjemnek, főként a türelmét. Ennek a hobbinak anyagi vonzata is van, de főként sok időt kell rászánni. Hogy utazni fogok-e Spanyolországba, az nyilván az eredménytől, illetve az anyagiaktól függ - mondja, majd a jövőről kérdezem.  - Mivel egyelőre itthon nem ismernek igazán, az, hogy lesz-e pápai kiállításom, az a jövő titka. Természetesen, ha lehetőséget kapok, élni fogok vele - zárja a beszélgetést a fiatal fotóművész.