Kultúra után anyázás

Az orosz társulattól hírnevéhez méltó, profi produkciót láthatott a közönség a Veszprém Aréna impozáns épületében. Aki előrelátó volt, az már időben elindult az előadás helyszíne felé, hiszen fél héttől egészen kezdésig kígyóztak a kocsisorok.

A Hattyúk tava gyönyörű zenéje és a látvány aztán mindent feledtetett. A fehér ruhás, hihetetlenül egyforma hattyúlányok finom karcsúsága, az udvari bolond humoros-látványos táncmozdulatai megnyugtatták és kikapcsolták a nézőt, bármilyen zaklatott, bármilyen rossz nap után is ült be az esti előadásra.

A varázslat a produkció végéig tartott, az utolsó felvonásban, ahogy egy mesében illik, a jó herceg legyőzi a gonosz varázslót, a hattyúátok megtörik és a boldog szerelmesek végül egymáséi lesznek.

A néző boldog. Függöny. Megérdemelt vastaps. S a lelke mélyén az újságíró örül, hogy a kulturált nézősereg a színházainkban megszokottól eltérően, most nem sajnálja azt a két-három percet, hogy a több órás intenzív élményt megjutalmazza tenyere elismerő összeverésével és - egy kivétellel - nem viharzik ki a nézőtérről addig, amíg a fellépők épp meghajolnak.

 Ám a parkolóban váratlanul, ráadásként megkezdődik a negyedik felvonás. Dudálás, autótorlódás. Egy, a férjét a parkolóból kikalauzolni próbáló hölgy felkiált a szinte nekihajtó Alfa Romeósnak:  - Mit csinál, normális?
Mire öltönyös Rómeó a gázról lábát nagy nehezen levéve ordenáré stílusban, alpári hangon kiüvölt luxusjárgányából. A hölgy a kultúra ily "magas színvonalú" megnyilvánulásától egy pillanatra megszeppenve szólni sem tud, helyette egy szem és fültanú úr tapsolva ironikusan odakiállt Rómeónak:

-  Brávó, éljen a kultúra, ez ám az intelligencia, uram!

A köz nyomására Rómeó végül kiengedi a hölgy párját, aki az autóba szállás előtt még hangosan odaszól: - Köszönöm!

 Na, kérem, hát így mulat Veszprém!