Élet az atom árnyékában

Molnár Jenő szenvedéllyel mutatja be tárlatát, amely pályájának első rendezése. A szovjet megszállás lényege szerinte az, hogy ez a történelem kényszerűsége volt. A levéltárban felkutatott anyagokból kiderül, hogy a szovjetek több mint 14 ezer napot töltöttek a megyében, s több ezer ingatlan volt a birtokukban: csak Veszprémben 300 ingatlant tulajdonoltak.

A szovjet katonák megítélése mára egy kissé enyhült - legalábbis a tárlat árnyalja a róluk kialakult képet. A kiskatonák három évig szolgáltak, egyet a Szovjetunióban, kettőt külföldön. Nem tudták, hová érkeznek, hol vannak pontosan. Sokan közülük még oroszul sem beszéltek. Ittlétük is teljesen a Szovjetunió rendje szerint zajlott: rubellel fizettek (ha volt, de általában nem), moszkvai idő szerint éltek. Teljesen elkülönítten életek. Azért, hogy ne kössenek barátságokat és ne feledjék, amire kiképezték őket (legyilkolni az ellenséget), illetve, hogy ne okozzanak galibát.

Ez utóbbiról a Veszprém megyeiek sokat tudnának mesélni. Könnyebben megértjük viszont híres kegyetlenségüket, ha tudjuk, hogy iszonyú körülmények között éltek, figyelmeztetett Molnár Jenő a múzeumok éjszakáján, amikor ő vezette a látogatókat tárlatán. Négyezer szovjetet zsúfoltak össze akkora helyen, ahol 500 magyar katonát tartottak. Éheztek és koszosak voltak. Mégis, számukra Magyarország nyugatnak számított, ide pihenni jöttek. Egy elöljárójuk ezt így fogalmazta meg: Németországban állva szolgálunk, Lengyelországban ülve, Magyarországon fekve.

Molnár Jenő kutatómunkájának egyik érdekes momentuma, bizonyítékokat talált arra, hogy Magyarországon is tároltak atomfegyvereket. Ez a közelmúltig nem volt ismert. Az öt magyarországi helyszín közül kettő megyénkben található: Úrkúton és Tótvázsonyban tartottak atomtölteteket. A kilövőállomás Dombóvár mellett volt, nyolcszáz kilométeres hatótávolsággal. Vagyis Milánó, Firenze, Róma innen könnyedén bombázható volt.

Az első csapatkivonás a leszereléskor csak álca volt, jegyezte meg Molnár Jenő, ami alatt az atomtölteteket kivitték az országból: több száz katona utazott feleslegesen Szibériába. A csapatkivonásokról szóló tárgyalásokról a történész azt mondta: rosszul politizáltunk.
Ennek következménye, hogy a szovjetek, ami kerítésen belül volt, azt mindent felszedtek és autóra tettek. Ami még rosszabb: a rossz diplomácia miatt az addig jól működő gazdasági kapcsolatok máig befagytak. A felszabadulástól a megszabadulásig című tárlat elhíresült darabja egy aknavető, amit Molnár Jenő a tapolcai hadtörténeti múzeumból hozott el. Látta viszont valaki, hogy vésővel, kalapáccsal leszedi a talapzatról, s feljelentette lopásért.
A tárlaton korabeli egyenruhák, felszerelések, használati tárgyak, cirill betűs plakátok is láthatók: visszavezetnek egy korba, amit még ma sem tudtunk lezárni, mivel ismereteink hiányosak. Molnár Jenő ehhez tett hozzá sokat.

Gyöngyszemeka szovjet érmék

A Felszabadulástól a megszabadulásig című veszprémi tárlat egyik gyöngyszeme az éremgyűjtemény. Molnár Jenő szerint a szovjetek készítették a legszebb, legparádésabb érdemrendeket: közülük több megtekinthető a kiállításon. Van közöttük kuriózum is. A Budapest bevételéért érdeméremből csak néhányat adtak ki.
A főváros véres bevételét Zsukov eltitkolta Sztálin előtt, nem mondhatta, hogy maroknyi magyarral nem bír a híres szovjet hadsereg. Ezért utóbb foglyokat kellett produkálni, akiket a környező falvakból szedtek össze és vittek Szibériába.