Halak a hálóban

Jelenits István piarista szerzetes, teológus, író, tanár volt a vendége a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) veszprémi csoportja rendezvényének a Padányi katolikus gyakorlóiskolában, a vendéget Udvarhelyi Olivér, a KÉSZ veszprémi csoportjának elnöke köszöntötte. Jelenits István rendszeresen tart pedagógiai, irodalmi és bibliai tárgyú előadásokat, Veszprémben is járt már, ezúttal Pilinszky János költészetéről beszélt a hallgatóknak.

Pilinszky sajátos hangú, mélységeket megnyitó költő volt, új időszámítás kezdődött vele a magyar lírában, száz év múlva valószínűleg nem teszünk különbséget Arany János és Pilinszky nagysága között, mondta az előadó. Szólt arról is, hogy "kész" költőként jött, rögtön megtalálta saját hangját, nem utánzott másokat, amikor megszólalt, oda kellett rá figyelni, úgy szólt, ahogyan senki más.

És mint egy rendhagyó irodalomórán, verseket elemzett az előadó, megmutatva az 1921-ben született és 1981-ben elhunyt költő kivételes tehetségét. Pilinszky A tenger című versében édesanyjára emlékezik, aki szívében hordta a tenger látomását, a végtelennel való kapcsolatot, noha soha nem járt ott. Az 1942-ben írt Őszi vázlat című versében úgy fogalmaz: "távoli, kétes tájakon / készülődik a fájdalom", és az olvasó maga értelmezheti, vajon a készülődő világháborúra vagy a gyerekkor lezárása utáni felnőttkor nehézségeire gondol. Ismert költeménye a Halak a hálóban című,  lenyűgöző a vers vizualitása, szövege. Viszontlátás című verse azt a pillanatot örökíti meg, amikor az egész életét és költészetét meghatározó koncentrációs táborból hazatért, és érezte, hogy megváltozott, soha nem térhet vissza oda, ami és aki ezelőtt volt.