Megbecsülik a munkáját

- Tavaly mentem nyugdíjba és nem számítottam a díjra, arról sem tudtam, hogy felterjesztettek. Büszke vagyok, hogy ebben az esztendőben én is elnyertem ezt az elismerést  kezdi a beszélgetést V. dr. Fodor Zsuzsa, aki 1998-tól 2009-ig volt a Veszprém megyei múzeumok igazgatója. Az ő vezetése alatt az ország legjobb megyei múzeumai közé került az intézmény.

2007-ben a Laczkó Dezső Múzeum megkapta az Év múzeuma kitüntetést, amely a múzeumi intézmények legrangosabb szakmai kitüntetése. A nyugalmazott igazgató azonban nemcsak a megyei múzeumi életet emelte magasabb szintre, fejlesztette tovább, hanem országos feladatai is voltak.

Közel egy évtizede jött létre a Megyei Múzeumok Igazgatóságának Szövetsége (MMISZ), amelynek ő is egyik alapító tagja volt. Ez a szakmai érdekvédelmi szervezet egy összekötő kapocs volt a megyei múzeumok és a kulturális minisztérium között, továbbá az országos múzeumokkal is intenzív kapcsolatot tartott. Igyekeztek a vidéki múzeumok közötti párbeszédet, együttműködést magasabb szintre emelni és intenzívebbé tenni.

Nagy kiállításokat szerveztek, amelyeket az ország több megyéjében is bemutattak. Ezeknek az volt a célja, hogy az ország más részén élő emberek is megismerjék azt, hogy milyen értékekkel rendelkeznek a dunántúli múzeumok, és fordítva. Olyan nagy projektekbe kezdtek, mint például a Munkácsy-kiállítás, amit szintén vándoroltattak a megyei intézményekben. 

Az MMISZ-nek az is a feladata volt, hogy elősegítse a vidéki múzeumok fejlesztését. Rengeteg egyeztetést folytattunk a kulturális tárcával a múzeumokat érintő rendeletek és a múzeumi törvények előkészítése tekintetében. Igen kemény tárgyalásaink voltak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a megyei múzeumok közötti kapcsolat ellehetetlenítése miatt.

- A törvény-előkészítő és törvénymegváltoztató munkában nekem is nagy szerepem volt. Ennek végül az lett az eredménye, hogy a múzeumok visszakapták a régészeti munkák, ásatások legnagyobb részét, így ismét azok áshatnak a megyében, akik amúgy is a legjobban ismerik a területet, vagyis a megyei múzeumban dolgozó régész kollégák. Ez a szervezet a határon kívüli muzeológustársadalommal is intenzív kapcsolatot tartott, például voltak közös konferenciák, kiállítás- cserék a révkomáromi, a sepsiszentgyörgyi és a csíkszeredai múzeumokkal is.

Ennek a szervezetnek a segítségével valóban sikerült felhívni a figyelmet a megyei múzeumokra. Ugyanis a vidéki múzeumok felbecsülhetetlen értékeket képviselnek, magukban foglalva a hazai műtárgy- állomány mintegy 70 százalékát  meséli nem szűnő lelkesedésel az egykori múzeumigazgató, aki alapító tagja volt a Magyar Múzeumi Történész Társulatnak is. Ez a társulat hozta létre a Történeti Muzeológiai Szemlét, a történész- szakma országos szintű kiadványát, amelyben elsősorban a történész muzeológusok közölhetik kutatásaik eredményeit, mutathatják be kiállításaikat.
 
V. dr. Fodor Zsuzsa pár éve tagja az Országos Múzeumi Akkreditációs Bizottságnak is. Ebben a szervezetben meghatározott múzeumi tevékenységek akkreditációját segítik elő, megteremtve a működés magas szintű feltételrendszerét. Jó példa erre a szentendrei skanzen, ahol múzeumvezetők továbbképzése folyik.

Ennek alapján lehetővé vált, hogy vidéki múzeumok is beindíthassák kiemelt múzeumi tevékenységek (múzeumi kommunikáció, múzeumpedagógia) akkreditált képzését. 
- Ezek a tevékenységek valószínűleg erősen latba estek akkor, amikor szóba került a nevem a kitüntetéssel kapcsolatban. Nagyon örülök, hogy ezt elnyertem, hiszen ez a négy évtizedes szakmai és vezetői munkám megbecsülése  teszi hozzá, folytatva, hogy friss nyugdíjasévei sem telnek múzeumi tevékenység nélkül. Több múzeumi kiállítás megnyitására kap felkérést, tapasztalatával, tudásával kész továbbra is segíteni a megyei múzeumot. A Laczkó Dezső Múzeumban a tavasszal nyílt Jó ruhában járni, kelni című tárlatnak társrendezője volt.


Tavaly megbízást kapott a kulturális minisztériumtól országos szakfelügyeleti vizsgálatokra, így Veszprém, Vas, Zala és Győr-Moson-Sopron megyékben járta a múzeumi intézményeket. Elmondása szerint sok helyen méltatlan állapotokat tapasztalt, de ugyanakkor örömteli munka is volt ez számára, mert a vizsgálatok közben fantasztikus kincsekre bukkant. Most azon dolgozik, hogy ezeket az érdekességeket, kincseket segítse felszínre hozni.

Szeretné elősegíteni, hogy a várpalotai Trianon Múzeum ne csak muzeális gyűjtőhely legyen, hanem olyan, a témában országos központú kiállítóhely, ahol a műtárgyak és a dokumentumok korszerű kö-rülmények között láthatók.
Ösztöndíjasként sok időt töltött Ausztriában és Német-országban, ezen idő alatt sok anyagot gyűjtött a 19. század végi és a 20. század eleji polgári társadalomról, életről. A közeljövőben ezen kutatási eredményeit is szeretné rendezni, feldolgozni.