Shrek: itt a vége!

Nem mintha a "Shrek a vége, fuss el véle" a hasonló szériák sorsára jutott volna és az alapötlet a negyedik rész végére kipukkad, hanem éppen ellenkezőleg: az alkotók megtalálták a jó kiutat, aztán meg elfelejtették megvalósítani.

Az első két rész felülmúlhatatlan és teljesen újszerű volt ebben a témában, a haláli jó magyar fordítás, a szállóigévé vált párbeszédek a harmadik részre teljesen elültek, a folytonos utalások más filmekre pedig fárasztóvá váltak. Ezért gondolkodóba estem, a hat- és nyolcévest vajon elvigyem-e a mozira. A negyedik rész azonban meglepetésre teljesen új irányból közelítette meg Far Far Away-t, mégpedig a mese alvilágából. Azzal a lehetőséggel játszva, mi történik, ha egy kis gonosz törpe - na vajon hol láttunk már ilyet? - mindenféle fondorlatokkal hatalomra jut. Rumpelstiltskin alakja tökéletesen kitalált - ez ugye gonosz?, vonja össze szemöldökét a hatéves, amint megpillantja - és szándékai sem titkoltak - most becsapja, ugye?, kérdi még mindig a hatéves.

Ez a mozi amúgy is a szellemes mellékszereplőkről és a különleges díszletekről szól. A negyedik részben felvázolt apokalipszis, ami Túl az Óperencián-t sújtja, fenomálisan van megrajzolva a szürke arcú, láncos-harcos boszikkal, robbanó halloween-tökökkel, a lepusztult, kiégett tájjal, az aprólékosan kidolgozott hátterekkel.

Szóval, akár zseniális is lehetne ez a negyedik rész, ha a benne rejlő lehetőséget ki merik bontani a film alkotói, de sajnos a gyenge történet a szokásos könnyes-habos-fodros "élnek, míg meg nem halnak" verzióval zárul. Ráadásul a kisgyerekek nemigen tudnak mit kezdeni az alternatív valósággal mint fordulattal, s itt egy kicsit elveszítik az érdeklődésüket.

Shrek, legyen most már tényleg vége! Jó próbálkozás, de elég volt.