Gyűjtse össze Ön is a kedvenc regényeit!

Szily Nóra klasszikus polgári családban nőtt fel, értelmiségi szülők gyermekeként. Szombathelyi lakásuk dolgozószobájában a falakat plafonig érő könyvespolc borította; barátnőjével gyakran játszottak könyvtárost.

- Jártam könyvtárba is, ennek ellenére anyukám állandóan a kezembe adott egy-egy kötetet. Faltam a könyveket, imádtam utazni velük. Álmodozó kislány voltam, a történeteket varázslatnak éreztem. Az én szobámba is fokozatosan „jöttek” a mesekönyvek, Benedek Elek, Fekete István írásai, szerettem a csíkos, pöttyös sorozatokat, a Delfinkönyveket, az indiános történeteket. Nem egyszer előfordult, hogy zseblámpával a paplan alatt olvastam, s persze mindig lebuktam.

ALAPMŰVEK

Az általunk válogatott klasszikus művek ugyancsak emlékeket idéznek fel benne. Egyik kedvence volt Copperfield Dávid, olvasta A pármai kolostort, természetesen A párizsi Notre- Dame-ot és Maupassant regényeit...

- A sorozatban olyan világirodalmi alapművek szerepelnek, amelyek véleményem szerint nem hiányozhatnak a családi könyvespolcról. Talál közöttük kedvére valót akár a szerelmes tinilány, akár a kiskamasz fiú, s azt gondolom, az Értelem és érzelem történetét bármely felnőtt boldogan lubickolva vagy fájdalommal éli át. Austen regénye nem volt meg nekem, s amikor egy általam tisztelt ember kedvenc olvasmányaként említette, elszégyellvén magam, gyorsan pótoltam.
Elárulhatom, ma is ez az egyik legkedvesebb könyvem, fontos számomra, hogy bármikor leemelhetem a polcról. Az a baj velem egyébként, hogy a könyvekből szavakat, szószerkezeteket és érzületeket, hangulatokat őrzök. Mindig irigyeltem azokat, akik oldalakat tudnak idézni...

Szerepel az összeállításban Frankenstein, korán olvastam, nagyon szerettem. A filmváltozatot is láttam, gyerekként borzongató volt...

Azért is jó a válogatás, mert ha valakinek megvan például Victor Hugo valamelyik regénye, itt a lehetőség, hogy a kínálatban lévővel is gazdagítsa köteteinek sorát. S ha a sorozatban kirándulásra hív egy olyan író, akivel az olvasó még nem találkozott, remek alkalom a randevú létrejöttére.

A mostani borsos könyvárak - 3000 forint alatt alig találni -mellett Nóra különösen figyelemre méltónak tartja a sorozat kedvező elérhetőségét.

- Nehéz, amikor az embereknek újra kell gondolniuk a családi költségvetést, s ha visszafogásról van szó, elsőként a kultúráról mondanak le. Azért szimpatikusak ezek a kezdeményezések, mert valamiféle lehetőségeket adnak, hogy mégiscsak hozzájuthassunk a szellemi táplálékhoz. Én egyébként imádom a sorozatokat, szereti a szemem, jó látni, amikor elkezdenek gyűlni a kötetek. A válogatást ajándékozásra is nagyszerű ötletnek tartom, hiszen például kezdő, otthonteremtő családban a konyhai eszközök megvásárlása valószínűleg elsőbbséget élvez az irodalmi művekkel szemben.

KINCSEK

Ami a saját könyvespolcát illeti, már nem tud hova terjeszkedni. A pincében is dobozokban állnak a kötetek, amikor kisebb lakásba költöztek, nem maradt nekik terük.

- Éppen mostanában, azért, hogy a 13 és 17 éves fiaim kamaszkönyvei elférjenek saját polcaikon, elkezdtem az ismerős családoknak odaajándékozni a gyerekirodalmat. De az 1967-es kiadású Mazsola azért örökké velünk lesz, visszaköltözött hozzám, hiszen az első gyerekkori könyveim egyike. Van egykét ilyen kincs, amit őrzök. Megbecsülni sem tudom, hány ezres a könyvtáram, de az a vágyam, hogy egyszer újra olyan házban éljek, ahol ideális rendben lesznek a kötetek, mániám szerint ábécérendben a külföldi, a magyar szerzők, külön a verseskötetek, lexikonok.

Érdekes, utóbbi használatáról nem bírt leszoktatni az internet. Információkat szeretek elérni a neten, de igazából akkor érzem magam legjobban, ha a kedvenc könyvemmel bekucorodhatok a fotelbe. Az a kis lámpafény, hangulat bármikor kilépési lehetőség a realitásból.

A saját könyv megszületésének élményét is megtapasztalta. Interjúkötete kapcsán úgy véli, ettől még nem lett belőle író. De azért...
- ...elképesztő élmény, hogy a gyerekeim könyvespolcán is marad valami utánam. Újságírói pályám 19 éve alatt rengeteg kérdést tettem fel, s hallgattam meg a választ televíziós és rádiós műsorokban. Ezeknek nem lelem a nyomát az archívumokban. Ezért szeretek írni, tárgyiasul, bármikor újraolvasható. Jó lenne, ha a Reflektor TV-ben az Őszintén Szily Nórával című műsor kétszáz interjújából is hasonló válogatás születne. Azt nem tudom, írnék-e regényt. A lelkemből, anyaságomból, nőiességemből, szenvedélyeimből vagy fájdalmaimból kiszaladtak már kis publicisztikák, de időm sem volt azon gondolkodni, elindulna-e belőlem egy nagyobb ívű dolog. Inkább úgy tűnik, mások történeteit veszem észre, azok katalizátora tudok lenni.

Volt olyan időszaka, amikor nem volt képernyőn, s az újságírás kapott nagyobb szerepet az életében. Akkor került közelebb a gasztronómiához. Interjúkat készített az ízeken keresztül az emberekről egy magazin számára. Majd megtalálta a TV Paprika, melynek Casting című tehetségkutató műsorának szakácsversenyén zsűrizett, s minthogy a francia győztes végigfőzte Provance-t, filmet forgattak a gasztro- és kulturális túráról. S úgy tűnik, a cukrászok versenyében is számítanak rá zsűritagként és műsorvezetőként.

-Valójában nem vagyok konyhatündér, mégha a Vacsoracsata televíziós főzőműsort kétszer meg is nyertem. Inkább, ugyanúgy, mint a munkámban, a maximalizmusomról szólt, s nem arról, hogy milyen sokféle ételt tudok készíteni. Ízben, látványban, történetben szeretem a zamatosat, a fűszereset, a csípőset. Nem az evés fontos számomra, inkább a szertartás pillanatát szeretem, megadni a módját mindennek.

Szily Nóra tavasszal múlt 45 éves. Felvállalja korát, mert egyébként is mit tehetne, mondja mosolyogva.

-Nem tudom letagadni az életkorom, hiszen a bulvárújságok oda teszik az ember neve mellé. Persze aki 1991 óta tévézik és együtt telik az időnk, az pontosan tudja, nem lehetek 28 éves. Az idő múlásán nem tudok változtatni, de érdemnek tartom amit 45 éves koromra szellemileg, tudásban, tapasztalásban elértem, fájdalomban-örömben összeraktam. Nem mondom, hogy minden akadályt sikerült tökéletesen vennem, de ha kortársaimat elnézem, álságos lenne panaszkodnom.

Miközben a lelkemet marja-rágja a szakmát övező bizonytalanság, szorongás, kiszámíthatatlanság, s ezt nehezen élem meg. Úgy tűnik, ez az ára annak, hogy azt csinálom, vagy csinálhatom, amit szeretek.

Nehéz helyzetekben képes az önmarcangolásra, ilyenkor a regények segítségével mások történetébe bújik. De szívesen olvas elméleti könyveket és gondolkodik a lélekről Popper Péterrel, Müller Péterrel, Ranschburg Jenővel...

- Tari Annamária pszichológus legutóbb az Y generációról írt. A kötet ott van az ágyam mellett, mert a saját fiaim korosztályáról kapok róla információt. De Csernus ostorozó írásait is kedvvel veszem a kezembe. Rengeteg könyvbemutatót tartok, ennek egyikeként Huszti Péter legutóbbi munkája izgalmas világba kalauzolt.

OLVASNI

A kötelező irodalom kifejezést nem szereti. Elvarázsoló irodalom, szárnyaló irodalom, sorolja hirtelen, hányféle elnevezéssel lehetne vonzóbbá tenni a kötelezőt, amiről, meggyőződése, végül kiderül, milyen jó olvasmány. – Engem mindig lenyűgöz, ha valaki jól tud bánni a szavakkal. Így vagyok Geszti Péterrel is, akitől évekkel ezelőtt egy interjúban megkérdeztem, hogyan képes ilyen nyelvi leleményekre. Nem azt válaszolta, mert így jár az agyam, hanem azt mondta: olvasni, olvasni, olvasni...

Húsz szóval is el lehetne élni, de a gondolat akkor tud igazán kibomlani, ha megfelelő szavakba tudjuk önteni. Jól esett, hogy a könyvsorozat kapcsán rólam az olvasás jutott eszükbe, hogy a megnyilvánulásaim, a beszédem azt sugallja, a könyvek fontos tárgyak az életemben. Mosolyogva emlékszem vissza, annak idején nálunk a könyvnek több funkciója is volt. A nagyapám a hónom alá tette, hogy szépen egyek, helyesen tudjak bánni az evőeszközökkel, az édesanyám pedig a fejemre tett lexikonnal járkáltatott a szobában, rászoktatván az egyenes testtartásra... Folyton hívom magamhoz a könyveket, „te is gyere még a polcomra”. Az a képzetem, hogy a felgyűlt restanciát majd bepótolom. De azt gondolom, addig jó, amíg az ember vágyakozik a könyvek társaságára, arra, hogy olvasson. Biztos, hogy ébren tartja a szellemet, és szerintem gyógyító hatása sem lebecsülendő. Ahogy egy könyv nyomán elindul a fejemben az én filmem, az az én játékom. Elvehetetlenül és megkérdőjelezhetetlenül. Szerintem ez egy isteni játék...

 A kedvenc könyveim rovat - Klikk ide!

OLDALTÖRÉS: Szily Nóráról

Szily Nóra 1965. április 20.-án született Szombathelyen.

Szily Nóra 1965. április 20.-án született Szombathelyen.

Szily Nóra 1965. április 20.-án született Szombathelyen.

Pszichológiát tanult, ám soha nem praktizált, inkább újságíró lett.
Pályafutása a Magyar Rádiónál kezdődött 1990-ben riporterként, majd a Magyar Televízió műsorvezetője lett olyan műsorokban, mint például a Reggel, Tízórai, Nagyvizit, Ablak és a Kincsestár. Az RTL Klub reggeli műsorát 1997-től vezette Alföldi Róberttel, majd 3 évvel később (2000) átszerződött a TV2-höz. 2002-ben visszatért a Magyar Televízióhoz, közben a Budapest Rádió műsorvezetőjeként, a Budapesti Nap illetve a Gusto magazin újságírójaként is dolgozott. Jelenleg a Reflektor TV-n Őszintén - Szily Nórával címmel látható egy beszélgetős műsora. Ők a nők címmel egy interjúkötetet írt 2008-ban.

Elvált, gyermekei 13 és 17 évesek.

Tv-s műsorai:
Reggel
Tízórai
Nagyvizit
Ablak
Kincsestár
Casting
Őszintén - Szily Nórával
Heti Hetes

Rádiós munkái:
Borozó
Gyerekszoba
Ínyenc
Jegyszedő

(Forrás: wikipedia)