Fáradt vállfaárus - Csalódás a Sose halunk meg musicalváltozata

Nem kis bátorságról tesz tanúbizonyságot az, aki 17 év múltán felmelegít egy közönségsikert, még akkor is, ha ezt most más műfajba bújtatja. Az 1993-ban bemutatott Sose halunk meg című filmből Koltai Róbert és Nógrádi Gábor írt színpadi változatot, a megszomorított kisember, Gyuszi bácsi és Imi történetét ezúttal musicalváltozatban mesélték el. Számomra úgy tűnt, Koltai Róbert 19-re lapot kért.

Láttam a filmet, jó emlékként maradt meg bennem az örökké előre menekülő, a jég hátán is megélő vidám vállfaárus. Akkor nem hittem, hogy Gyuszi bácsin valaha is foghat az idő. De Gyuszi bácsi mára megöregedett. Mindaz, amit a filmtől kaptam, a színpadról nem jött át, a vállfaárus erőtlen volt és gyenge, de még csak nem is esendő, hogy legalább egy kicsit szeressem az öreget.

A musicalt látványos elemekben bővelkedő előadásként harangozták be, a szervezők magasra tették a lécet. Ha az ember sokat vár és keveset kap, csalódik. Ez történt most is. Egy sima vastraverz volt az állandó díszlet, ami mögé projektorral különféle helyszíneket, hátteret vetítették. Ha valaki látta magyar színpadon az Operaház fantomját, esetleg a Rómeó és Júliát, annak vannak sejtései, mi is az a látvány.

Egyébként a helyszín sem vált az előadás javára. Rendkívülinek mondható az a színházi produkció, amely 500-600 nézőt vonz, ez már kasszasiker. A Veszprém Arénában ekkora nézőszám üres szektorokat eredményezett, a taps elhalt, nem ért el a színpadig. Dés László zenéje hozta azt, amit ilyenkor hozni kell, a dallamok fülbemászóak, a dalszövegek szerethetőek voltak.

Essen szó a színészekről is, a teljesség igénye nélkül. Koltai Róbertről már szóltunk. Párja, Imike szerepében egy tehetséges fiatal, Tasnádi Bence tűnt fel, aki hitelesen alakította a kisfiút, majd a beavatási szertartás utáni nagymenőt. Ha így muzsikál a színészpalánta, a színpad királya válhat belőle. Jó volt őt látni. Nem így például Hernádi Juditot, aki mintha unottan formálta volna meg Teréz anyut, a faképnél hagyott szeretőt. Pikali Gerda nekem tetszett, tényleg jó kis Husika ez a Nusika. Az est fénypontját a Deutsch nénit megformáló Esztergályos Cecília színre lépése jelentette, abban a kétperces epizódszerepben olyat alakított, hogy az előadás végén róla beszéltek a népek. Ő volt az, akire figyelni kellett, a rezdüléseire, a mimikájára, a kevéske szövegére, a jól elhelyezett sikolyára. Ha mindenki így odatette volna magát, az emberben nem marad ekkora hiányérzet.

A musicallel egyébként 16 állomásos országos roadshow-ra indultak, melyből az egyik megálló Veszprém volt. Egy győzelem a sorban hány kudarcot ér? - éneklik a darabban. Mintha csak magukról szólnának: Gyuszi bácsi sokszor rossz lóra tett, de egyszer nagyon beletrafált. Ha valaki többször megnézi a musicalt, egyszer csak tetszeni fog neki.

A darabot zseniális szereposztásban állították színpadra. A főbb szerepekben Koltai Róbertet (Gyuszi bácsi), Tasnádi Bencét (Imi), Vándor Évát (anya), Kertész Péter (apa), Pikali Gerdát (Nusika), Hernádi Juditot (Teréz), Lukáts Andort (Deutsch bácsi), Esztergályos Cecíliát (Deutsch néni), Oberfrank Pált (Simulapap) láthattuk.