A felkészülés erőssé tesz - José Cura ismét vendégszerepel a Veszprémi Ünnepi Játékokon

- Többször is tehetségtelennek kiáltották ki, ön mégis ragaszkodott ahhoz, hogy énekeljen. Mi volt az oka annak, hogy ennyire bízott magában?

- Sosem tartottak tehetségtelennek a zenéhez azok az emberek, akik maguk tehetségesek a zenéhez. Ezért sosem vettem ezeket a véleményeket komolyan.
 
- Horatio Amuri tanította meg saját énektechnikájára. Ez valami különleges technika?

- Ha arra gondol, hogy sokak szerint nincs is technikám, és hogy harminckét évnyi színpadi jelenlét után, amiből húsz évet a nemzetközi porondon töltöttem, még mindig ki tudok adni egy tisztességes hangot, akkor igen, a válaszom az, hogy a technika, amit megtanultam, különleges, mert nem látható: az ideális.
 
- Miért döntött úgy harmincévesen, hogy Európába költözik a családjával?

- Ugyanazért, amiért annak idején a nagyszüleim Argetínába költöztek: munkát találni.
 
- Amikor még egy garázsban laktak, mi tartotta önben a lelket?

- Hit és meggyőződés, valamint a családom, a barátaim támogatása. Egy nagyszerű koktél.

- Világhírűvé 1994-ben vált, miután megnyerte a Domingo-énekversenyt Olaszországban, de a karrierje nem ekkor kezdődött.

- A karrierem 1978-ban kezdődött. Majd 1991-ben Európába költöztem, és 1992-ben elkezdtem dolgozni. 1994-re, amikor megnyertem az Operalia versenyt, már volt egy tisztességes fiatal karrierem. A Domingo-verseny nagyon fontos volt, mert a tévéközvetítés miatt az emberek elkezdtek beszélni rólam. A televízió csodái. Ha belegondol, hogy a színpadi debütálásom 1978-ban volt, és én 20 évvel később váltam híressé, ez nem túl gyors, ugye? És ez így volt jó. Ezért vagyok én még mindig itt, amikor sok kollégám már feladta: a hosszú felkészülés erőssé tesz.

- Fellépett a világ legnevesebb operaházaiban, fesztiváljain. Van alkalma ilyenkor megismerni ezeket a városokat, az ott élő embereket?

- A programomtól függ. Ha újra és újra elmegyek egy helyre, akkor van esélyem arra, hogy jó kapcsolatot építsek ki az emberekkel. Ezért vannak nagyon jó barátaim Magyarországon!
 
- Komlósi Ildikóval a Metropolitanben énekelt, a Zeffirelli-féle Parasztbecsületben, idén a budapesti Operabálon is együtt léptek fel. Milyen partnernek tartja őt?

- Ildikó az egyik legjobb barátom a szakmában, és mesés énekesnő.

- Az opera a XXI. században még mindig a kiváltságosoknak szól?

- Gazdasági értelemben semmiképpen: egy operabelépő egy átlagos előadásra kevesebbe kerül, mint egy jegy egy focimeccsre. Másik dolog az, hogy az opera, mint a klasszikus művészet egy formája megkövetel egy bizonyos szintű felkészülést a közönségtől. Mint a klasszikus művészet bármely másik formája. Ha nem készíted fel magad arra, hogy megérts nagyszerű dolgokat csak azért, mert nem egyértelműek, akkor minden, ami nincs előre megfőzve és lefagyasztva, hogy aztán csak felmelegítsd a mikróban, bonyolultnak fog tűnni és hangzani. A kiváltság nem a pénzben van, hanem az érzékek világában és a spirituális gazdagságban, amit a klasszikus művészet megnyit azok felé, akikben megvan a bátorság, hogy megismerjék.
 
- Mennyire tud hétköznapi apuka lenni?

- Már 31 éve élek házasságban ugyanazzal a nővel. Van három hihetetlen gyermekem, akik testben és szellemben is egészségesen növekednek. Hány szülő látja a gyermekeit csak a hétvégén, mert elmennek dolgozni, mielőtt ők felébrednének, és akkor jönnek haza, amikor ők már ágyban vannak? Amikor otthon tartózkodom, akkor a napi 24 óra a családomé. Ha már kiváltság: ez az!