Megtalálták a feladatok - A nyolcvanéves Varga Béla Veszprém városi lexikont szerkesztett

Varga Béla nyugalmazott könyvtárigazgató februárban lesz nyolcvanéves, ami a megjelenés szempontjából is fontos időpont, mert ezen a számára fontos évfordulón szerette volna készen látni, kézbe fogni és másoknak is megmutatni hosszú évekig tartó munkájának eredményét, annak a városnak általános lexikonban történő bemutatását, amely közel hat évtizede befogadta őt.

Szép munkát és fontos feladatokat, jó életfeltételeket kapott itt, évtizedekig hűséges és megbízható munkatársai voltak, ma is igaz barátai vannak. Úgy véli: a kiadvány, Veszprém város lexikona talán olyan lett, amilyennek a városát látja, de olyan is, amilyen ő, hiszen amire ő gondolt és szerette volna, hogy megjelenjen, az a kötetben megtalálható.

- Nyugdíjba menetelem után, a kilencvenes évek közepén, saját szórakozásomra kezdtem életrajzi adatsorokat gyűjteni nemcsak Veszprémre, hanem az egész megyére vonatkozóan. Erre alapozva, más szakemberek bevonásával, a megyei önkormányzat támogatásával jelent meg 1998-ban a Veszprém megyei életrajzi lexikon című kötet. Barátaim ekkor javasolták, élők adatsorainak gyűjtésével és közreadásával szervezzek és szerkesszek egy megyei Ki kicsoda? című kiadványt is. Végül, javaslatomra egy egészen más elképzelés valósult meg, 2001-ben a Veszprém megyei kortárs életrajzi lexikon készült el, amelynek költségeit ismét a megyei önkormányzat vállalta. Még néhány hete is kaptam életrajzi adatsort egy képzőművésztől, azzal a kéréssel, ha megjelenik a következő kiadás vagy kötet, ő is szeretne szerepelni abban.

- Sajnos sokan nem élnek már a kortárs lexikonban szereplők közül, adataikat a számítógépemen folyamatosan rakom át egy, ma még csak virtuálisan létező megyei életrajzi lexikonba. Ezek olyan munkák, amiket abbahagyni lehet, de befejezni soha - mondja a nyugalmazott könyvtárigazgató könyvekkel, lexikonokkal teli hatalmas könyvespolca előtt ülve, majd folytatja: 2001-ben ismét felvetődött a kérdés, hogyan tovább, a Bakony-Balaton kalendárium-sorozat szerkesztése mellett mi lehet egy új feladat.

Az egyik jó barátja, dr. Hermann István, a pápai könyvtár igazgatója kezébe adta a sátoraljaújhelyi városi lexikont, és azt tanácsolta, készítsen hasonlót Veszprém megyéről.

- Én azt nem vállaltam, mert nagy falatnak tűnt, viszont úgy gondoltam, egy veszprémi városi lexikont még meg tudnék szerkeszteni. A kötetben minden szerepel: életrajzi adatok azokról, akiknek a város életében valamilyen vonatkozásban fontos szerepük volt, várostörténeti adatsorok a távoli és közeli történelmi múltról, egyházak és pártok, társadalmi szervezetek és egyesületek, intézmények és gazdasági szervezetek működéséről, meghatározó épületek történetéről. Talán az elmúlt század második felében érte a legtöbb változás a várost. Például lebontották, majd beépítették a Cserhátot, megszüntették a balatoni vasúti közlekedést, kisebb város nagyságú lakótelepek épültek, itt készült az országban első város körüli útgyűrű. Tetszik vagy sem, a húszemeletes is ott van, ahol van. Lehet azt mondani, hogy csúnya, de van. A gyerekemre is mondhatja bárki, hogy csúnya, de nekem szép, mert az enyém. Én így gondolkodom a városomat illetően is - mondja lelkesen, majd hozzáteszi, a kötetben természeti környezettel kapcsolatos ismeretek, a városrészek régi és új megnevezési formái is olvashatók, mert ma már kevesen tudják például, régen hol volt a Cigánydomb, a Sintérdomb vagy a Kőbánya.

A szócikkek 80-90 százalékát Varga Béla fogalmazta, a lexikont egyedül készítette, bár sokan segítették munkáját. Amikor a jövőről kérdezem, azt mondja, lassan talán leereszt, hiszen évekig nagyon sok időt fordított erre a veszprémi lexikonra, de az elmúlt esztendő terhelte meg leginkább.

- Az adatsorokat 2008. december 31-én zártam le. Két kötetben, sok színes képpel terveztem a megjelentetést, de kiderült, kiadóként azt vállalni nem tudom, ezért sokat kellett kihagynom a kéziratból. Az eredeti 1300 oldal terjedelmű anyagból 976 oldal jelent meg.

Az elmúlt esztendőben kellett megtennem a karcsúsításokat és a korrekciókat, megtanulnom a tördelést, a fotók és a fotóaláírások elhelyezését, az élőfej és az élőláb szerkesztésének számomra nem kis buktatóit. Néha elgondolkodom, a háború végének zűrzavarában kerültek hozzám az első könyvek, néhány Jókai-kötet és más szépirodalmi alkotás, tizenhét éves koromig úgy éltem, hogy villany sem volt a lakásunkban, most meg számítógépen dolgozom és a világhálót használom. Hihetetlen... - mereng el mosolyogva, hozzátéve: lehet, hogy ismét elkezd valamit, de még nem tudja, mit. Szerencsés embernek vallja magát.

- Húszéves koromtól eddig is úgy alakult az életem, hogy jöttek és megtaláltak olyan, számomra fontos és szép feladatok, amelyeket szívesen és örömmel vállaltam. Ha volna időm, erőm és egészségem, tenném ezt a jövőben is.

Varga Béla 1930. február 10-én született. 1961 és 1991 között igazgatója volt az Eötvös Károly Megyei Könyvtárnak. Szabadidejében szívesen jár képzőművészeti kiállításokra, irodalmi színpadok előadásaira és könyvbemutatókra. Megmaradt falusi embernek, vallja, van egy kis háza kerttel Felsőörs mellett. Tavasztól őszig ott él a feleségével. A kertben mindig van valami munka, hetente egyszer télen is lejár, mondja.