2010.01.21. 16:46
Komédiások, görögtűz és cenzúra - A színjátszás kezdetei
Veszprém - Kezdetben nem volt állandó színház, a győri és fehérvári társulat magánemberek szalonjaiban mutatta be darabjait - mesélte dr. Hudi József történész-levéltáros a napokban A veszprémi színjátszás kezdetei (1723-1879) című könyvének bemutatóján.
A szerzővel dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész beszélgetett az Utas és Holdvilág antikváriumban. Színházhoz való személyes kötődéséről, a kötet megírása során felmerült nehézségekről, cenzúráról, a kritika és a színház, valamint a kritikus és a közönség viszonyáról faggatta a levéltárost.
Hudi József elmondta, célja a reformkori színi kultúra feltárása volt, a kötet a hivatásos színészet hőskorát és a műkedvelő színjátszást mutatja be. Megismerhetőek belőle a Veszprémben megfordult társulatok, az előadott darabok, az előadások színhelye, közönsége és a kritikusok véleménye is.
A színjátszás akkoriban sokkal inkább a közönség reakcióira épült, igényeihez alkalmazkodott. Előfordult, hogy a három felvonásos darabból érdeklődés hiányában csak egyet mutattak be, egyveleget adtak elő a sikerdarabokból, vagy élőképeket formáltak, amihez görögtűz dukált. Komédiások, erőművészek, mutatványosok is szórakoztatták a közönséget, a színtársulat előadásának kiegészítéseképp.
A tizennyolcadik században nők még nem szerepelhettek a színpadon, szerelmi jeleneteket nem lehetett ábrázolni, tiltott volt az egyház vagy az uralkodó bírálata is. A cenzor - Pápán például a bencés gimnázium akkori igazgatója - a függöny mögül figyelte a darabokat. Ha úgy ítélte meg, be is tilthatta őket.
