Tépelődő, vívódó alkat

- Az újvidéki rádióban dolgozott újságíróként, de költőként, műfordítóként is tevékenykedett. Négyévesen a szüleim elvittek egy színházi bemutatóra, és azonnal magával ragadott. Amikor a rádió hangjátékába gyerekszereplőt kerestek, ott is feltűntem. Hároméves koromban száz verset tudtam fejből, apám révén ismertek, jöttek a felkérések.

- Gimnáziumba már Budapesten járt.

- Tizennyolc éves koromban kézenfekvőnek tűnt, hogy színésznek jelentkezem, de apám azt mondta, nem azért finanszírozta tanulmányaimat, hogy színész legyek. Gondolkoztam azon, hol van szükség magyar-történelemre, ami engem mindig érdekelt, így választottam a jogot.

- Párhuzamosan végezte a jogi és a színművészeti egyetemet.

- Akkor indult egy színháztudományi szak a főiskolán, az első két év több szakmának a keveréke, közös osztály dramaturgoknak, rendezőknek. Az volt szimpatikus, hogy később kellett dönteni, az ember mire érez magában tehetséget.

- A főiskola elvégzése után rendezni vagy dramaturgizálni kezdett?

- Mácsai Pali akkor kapta meg a Madách kamara művészeti vezetését, azt találta ki, az első produkció különleges legyen, 1900. január 1-jétől 2000-ig újságcikkekből való válogatásból álljon össze egy előadás. Pályakezdőként óriási feladatot kaptam tőle, amiért nem lehetek eléggé hálás. Bíró Kriszta színésznő mondta, hogy rendezzek, első munkám az El nem küldött levelek című előadás volt. Onnantól kezdve kaptam a felkéréseket. Soha nem voltam abban a helyzetben, hogy nekem kellett volna ajánlkozni, jelentkezni, képtelen is lennék erre. Nem vagyok az a típus, aki kuncsorog a melóért. Évekig a Madách kamarában, majd az Örkény színházban voltam tag, és amikor Iglódi István rendezői státust ajánlott a Magyar Színházban, izgalmasabb kihívásnak tűnt, mint hogy dramaturg legyek.

- Izgalmasabb? Másként rendez az, akinek dramaturgiai végzettsége is van?

- Mindig is író ember voltam. Gyerekkoromban apám írógépén hol darabokat, novellákat, hol újságot írtam, élvezem, amikor egy dráma- szöveggel lehet foglalkozni. A rendezői hivatás azonban komplex dolog, annyi mindenhez kell érteni. Amikor adott esetben ötven embert kell irányítani, az óriási meló, ehhez képest felüdülés, lazítás, felfrissülés, ha egy szöveggel pepecselhetek .

- Milyen rendező?

- Azt tudom elmondani, mire törekszem. Amikor főiskolás voltam, jobban érdekelt, hogy formákat keresgéljek. Mikor elkezdtem dolgozni, rájöttem, fontosabb az, hogyan lehet embereket formálni, közben meghagyni a mozgásterüket. Nekem az a fontos, hogy egy színész úgy érezhesse, ő is kreatívan hozzátesz az előadáshoz. Fontos, hogy hiteles legyen az, amit az ember mond.

- Kezdő rendezőként ismert művészekkel szemben nem érezte fiatalságát ?

- Most olyan korba léptem, amikor jól tudok kommunikálni az egészen fiatalokkal és az idősekkel is. Huszonnyolc éves voltam, amikor befejeztem az egyetemet, pályakezdőként kisfiúnak éreztem magam. Az volt jó, hogy az első rendezésemben megéreztem, ha az ember pontos, bármilyen idős is a szemben lévő színész, elkezd benne bízni. Az volt a feladat, hogy magabiztos legyek, határozottságot mutassak.

- Könnyű volt magabiztosnak lenni, bízni magában?

- Nem. Alapvetően tépelődő, vívódó alkat vagyok. Ezen a pályán az, ha valakinek kételyei vannak, megmenti attól, hogy túlságosan elbizakodott legyen. A kollégák szokták értékelni azt a fajta türelmes, ugyanakkor kőkemény számonkérést, ami jellemez.

- A Pillantás a hídról című előadást négy éve már rendezte Sopronban.

- Érdekes próbafolyamat az itteni, mert rá kellett jönnöm, az igazi kihívás számomra az, hogy ne végeredményeket követeljek. Hogy ne akarjam számon kérni azt, ahogyan a soproni előadásban volt. Az embert serkenti és megtermékenyíti, hogy a színészek új megoldásokkal rukkolnak elő.

- Megtalálta a hangot a veszprémi társulattal, a főszereplővel?

- Olyan emberek gyűltek össze, aki mindent elkövettek az előadás sikeréért. Meglepő, hogy egy ilyen nagy formátumú színész, mint Gáspár Tibor, aki korábban kétszer játszotta a szerepet, milyen alázatos, mennyire félreteszi az előző két előadást. Hajlékonyan, rugalmasan ment arra, amerre kértem.