Szép nőként csúnya lányt alakít - Bujtor egykori kollégája tudja, nehéz helyzetből is fel kell állni

- Mindig színésznek készült?

- Gyerekkorom óta bennem volt a vágy, hogy színész lehessek. Budapesten a József Attila Gimnáziumba jártam, ahova Latinovits Zoltán is, a Latinovits diákszínpadon kezdtem szárnypróbálgatásaimat.

- Nem a színművészeti főiskolát, hanem a Nemzeti Színiakadémiát végezte.

- Megpróbáltam a felvételit és sikerült. A Nemzeti Színiakadémián a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy milyen a színház, a második évben már az összes előadásban játszottunk a nagyokkal együtt, Sinkovits Imrével, Agárdy Gáborral, Bács Ferenccel, Béres Ilonával.

- Az akadémia után Kecskemétre szerződött.

- Ez volt az első lépésem a nagyvilágba. Klassz szerepeket kaptam, de három év után úgy éreztem, váltanom kell. Szegeden két kolléga létrehozta a Pinceszínházat - vettek egy pincét és ott alakították ki a helyet. Egy villanykörte égett a pincében, télen hidegben, nagykabátban próbáltunk, egészen másfajta munkafolyamat ez, mint egy megyei színházban. Saját erőből hoztuk létre a színházat, segítettünk egymásnak, aki nem szerepelt, az súgott. Ebből a kis színházból nehéz lett volna megélni, utána jöttem a veszprémi színházba, egy évadra.

- A játékszínben eljátszotta a Diderot, a libertinus című drámában Diderot lányát.

- Örülök, hogy emlékszik rá, jó előadás volt, nagyon szerettem.

- Három év szabadúszás következett.

- Szűcs Lászlóval a Vígságok és balgaságok című darabot játszottuk, amit székely és csángó mesékből én állítottam össze. Nemcsak gyerekeknek, hanem az egész családnak szóló előadás, ezek a székely mesék huncutak, pikánsak. Bemutattunk egy abszurd előadást, Foissy Két szerető szív című két egyfelvonásosát, majd Karinthy Duna-kanyar című darabját Szegeden. Közben elkezdtem egy idegenvezetői tanfolyamot, valamiből meg kellett élni, turistákat vezettem angol nyelven Budapesten. Izgalmas volt, más világ, mint a színészet. Fura ellentmondás, hogy akkor kaptam meg a színész képesítést, amikor már sok mindent eljátszottam, de épp akkor nem voltam színháznál, idegenvezetőként dolgoztam, szinkronba jártam. Színház nélkül azonban nehéz létezni.

- Vágyna közösségre?

- Nagyon örülök, hogy ennek a mostani veszprémi csapatnak a tagja lehetek. Kővári Kati hívott vissza, az akadémián osztályfőnököm volt. Jó valahova tartozni, csapatjátékos vagyok.

- Néhány esztendő alatt sok színházban megfordult, sok mindennel foglalkozott. Nyilván bátorság is kell ahhoz, hogy váltson, hogy mindig újat kezdjen.

- Az élet hozta, hogy így alakult. Olyan helyzetbe kerültem Kecskeméten is, hogy azt éreztem, tovább kell lépnem. Nagy levegőt vettem, fejest ugrottam a mély vízbe, magam sem tudtam, ki tudok-e úszni, partot érek-e. Szegedre úgy kerültem, hogy szembejött velem két kollégám, azt mondták, szükségük van egy ilyen típusú színésznőre. Az élet rugalmasságra tanít és arra, hogy folyamatosan - ha kell, akkor a saját erőből - hozzak létre valamit, nehéz helyzetben is álljak fel.

- Sok szerepet eljátszott, de a Régimódi történet Gizellája az első igazán nagy megmérettetés.

- A színész számára nagy lehetőség, hogy a szerepben van változás. Ez a kislány felnő, felnőtt nővé érik, megváltozik külsőre, belsőre, ugyanakkor az erőt, ami az anyjában van, ő is megörökli, a szenvedély már kislányként benne van. Nem a szépségével, hanem az eszével próbál kitűnni. Mindenkibe beleszurkál, de érthetőek a megnyilvánulásai.

- Milyen a kapcsolata a család tagjaival?

- Nagyon ragaszkodó, imádja az apját és a testvérét. Az anyjával különös a kapcsolata. Az anyja folyton neveli, szurkálja a külseje miatt, a lány meg vissza. Gizella is erős személyiség, a második felvonásban derül ki, amikor eldönti, hogy ki fog lépni ebből az otthoni körből. Szembeszáll az anyjával, férjhez megy. Nagyon jó csapat jött össze az előadásban, jól tudtunk együtt dolgozni. A vidéki létben, vidéki színházi tagságban az az igazán nagyszerű, hogy jobban megismerhetjük egymást, kialakulhatnak olyan beszélgetések - mert itt van rá idő -, amik Budapesten esetleg nem alakulhatnának ki, mert állandóan rohanni kell.

- A Régimódi történet című előadásban egészen más a megjelenése, a külseje, mint az életben.

- Az jó. Ez a jó a színházban, hogy bele lehet bújni más bőrébe.

- Szép nőként egy csúnya lányt alakít.

- Vannak olyan napok, amikor az ember csúnya. Olyan reggelek, amikor nem tudom, hogy leszek ma ember, hogy fogom magam összerakni. Az ember tudja, mik az előnyei és a hátrányai a külsejében és a személyiségében. Ha ezekkel szembenéz, bátran tudja használni azokat a színpadon.

- Gyerekkorom óta bennem volt a vágy, hogy színész lehessek. Budapesten a József Attila Gimnáziumba jártam, ahova Latinovits Zoltán is, a Latinovits diákszínpadon kezdtem szárnypróbálgatásaimat.

- Nem a színművészeti főiskolát, hanem a Nemzeti Színiakadémiát végezte.

- Megpróbáltam a felvételit és sikerült. A Nemzeti Színiakadémián a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy milyen a színház, a második évben már az összes előadásban játszottunk a nagyokkal együtt, Sinkovits Imrével, Agárdy Gáborral, Bács Ferenccel, Béres Ilonával.

- Az akadémia után Kecskemétre szerződött.

- Ez volt az első lépésem a nagyvilágba. Klassz szerepeket kaptam, de három év után úgy éreztem, váltanom kell. Szegeden két kolléga létrehozta a Pinceszínházat - vettek egy pincét és ott alakították ki a helyet. Egy villanykörte égett a pincében, télen hidegben, nagykabátban próbáltunk, egészen másfajta munkafolyamat ez, mint egy megyei színházban. Saját erőből hoztuk létre a színházat, segítettünk egymásnak, aki nem szerepelt, az súgott. Ebből a kis színházból nehéz lett volna megélni, utána jöttem a veszprémi színházba, egy évadra.

- A játékszínben eljátszotta a Diderot, a libertinus című drámában Diderot lányát.

- Örülök, hogy emlékszik rá, jó előadás volt, nagyon szerettem.

- Három év szabadúszás következett.

- Szűcs Lászlóval a Vígságok és balgaságok című darabot játszottuk, amit székely és csángó mesékből én állítottam össze. Nemcsak gyerekeknek, hanem az egész családnak szóló előadás, ezek a székely mesék huncutak, pikánsak. Bemutattunk egy abszurd előadást, Foissy Két szerető szív című két egyfelvonásosát, majd Karinthy Duna-kanyar című darabját Szegeden. Közben elkezdtem egy idegenvezetői tanfolyamot, valamiből meg kellett élni, turistákat vezettem angol nyelven Budapesten. Izgalmas volt, más világ, mint a színészet. Fura ellentmondás, hogy akkor kaptam meg a színész képesítést, amikor már sok mindent eljátszottam, de épp akkor nem voltam színháznál, idegenvezetőként dolgoztam, szinkronba jártam. Színház nélkül azonban nehéz létezni.

- Vágyna közösségre?

- Nagyon örülök, hogy ennek a mostani veszprémi csapatnak a tagja lehetek. Kővári Kati hívott vissza, az akadémián osztályfőnököm volt. Jó valahova tartozni, csapatjátékos vagyok.

- Néhány esztendő alatt sok színházban megfordult, sok mindennel foglalkozott. Nyilván bátorság is kell ahhoz, hogy váltson, hogy mindig újat kezdjen.

- Az élet hozta, hogy így alakult. Olyan helyzetbe kerültem Kecskeméten is, hogy azt éreztem, tovább kell lépnem. Nagy levegőt vettem, fejest ugrottam a mély vízbe, magam sem tudtam, ki tudok-e úszni, partot érek-e. Szegedre úgy kerültem, hogy szembejött velem két kollégám, azt mondták, szükségük van egy ilyen típusú színésznőre. Az élet rugalmasságra tanít és arra, hogy folyamatosan - ha kell, akkor a saját erőből - hozzak létre valamit, nehéz helyzetben is álljak fel.

- Sok szerepet eljátszott, de a Régimódi történet Gizellája az első igazán nagy megmérettetés.

- A színész számára nagy lehetőség, hogy a szerepben van változás. Ez a kislány felnő, felnőtt nővé érik, megváltozik külsőre, belsőre, ugyanakkor az erőt, ami az anyjában van, ő is megörökli, a szenvedély már kislányként benne van. Nem a szépségével, hanem az eszével próbál kitűnni. Mindenkibe beleszurkál, de érthetőek a megnyilvánulásai.

- Milyen a kapcsolata a család tagjaival?

- Nagyon ragaszkodó, imádja az apját és a testvérét. Az anyjával különös a kapcsolata. Az anyja folyton neveli, szurkálja a külseje miatt, a lány meg vissza. Gizella is erős személyiség, a második felvonásban derül ki, amikor eldönti, hogy ki fog lépni ebből az otthoni körből. Szembeszáll az anyjával, férjhez megy. Nagyon jó csapat jött össze az előadásban, jól tudtunk együtt dolgozni. A vidéki létben, vidéki színházi tagságban az az igazán nagyszerű, hogy jobban megismerhetjük egymást, kialakulhatnak olyan beszélgetések - mert itt van rá idő -, amik Budapesten esetleg nem alakulhatnának ki, mert állandóan rohanni kell.

- A Régimódi történet című előadásban egészen más a megjelenése, a külseje, mint az életben.

- Az jó. Ez a jó a színházban, hogy bele lehet bújni más bőrébe.

- Szép nőként egy csúnya lányt alakít.

- Vannak olyan napok, amikor az ember csúnya. Olyan reggelek, amikor nem tudom, hogy leszek ma ember, hogy fogom magam összerakni. Az ember tudja, mik az előnyei és a hátrányai a külsejében és a személyiségében. Ha ezekkel szembenéz, bátran tudja használni azokat a színpadon.

- Nem a színművészeti főiskolát, hanem a Nemzeti Színiakadémiát végezte.

- Megpróbáltam a felvételit és sikerült. A Nemzeti Színiakadémián a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy milyen a színház, a második évben már az összes előadásban játszottunk a nagyokkal együtt, Sinkovits Imrével, Agárdy Gáborral, Bács Ferenccel, Béres Ilonával.

- Az akadémia után Kecskemétre szerződött.

- Ez volt az első lépésem a nagyvilágba. Klassz szerepeket kaptam, de három év után úgy éreztem, váltanom kell. Szegeden két kolléga létrehozta a Pinceszínházat - vettek egy pincét és ott alakították ki a helyet. Egy villanykörte égett a pincében, télen hidegben, nagykabátban próbáltunk, egészen másfajta munkafolyamat ez, mint egy megyei színházban. Saját erőből hoztuk létre a színházat, segítettünk egymásnak, aki nem szerepelt, az súgott. Ebből a kis színházból nehéz lett volna megélni, utána jöttem a veszprémi színházba, egy évadra.

- A játékszínben eljátszotta a Diderot, a libertinus című drámában Diderot lányát.

- Örülök, hogy emlékszik rá, jó előadás volt, nagyon szerettem.

- Három év szabadúszás következett.

- Szűcs Lászlóval a Vígságok és balgaságok című darabot játszottuk, amit székely és csángó mesékből én állítottam össze. Nemcsak gyerekeknek, hanem az egész családnak szóló előadás, ezek a székely mesék huncutak, pikánsak. Bemutattunk egy abszurd előadást, Foissy Két szerető szív című két egyfelvonásosát, majd Karinthy Duna-kanyar című darabját Szegeden. Közben elkezdtem egy idegenvezetői tanfolyamot, valamiből meg kellett élni, turistákat vezettem angol nyelven Budapesten. Izgalmas volt, más világ, mint a színészet. Fura ellentmondás, hogy akkor kaptam meg a színész képesítést, amikor már sok mindent eljátszottam, de épp akkor nem voltam színháznál, idegenvezetőként dolgoztam, szinkronba jártam. Színház nélkül azonban nehéz létezni.

- Vágyna közösségre?

- Nagyon örülök, hogy ennek a mostani veszprémi csapatnak a tagja lehetek. Kővári Kati hívott vissza, az akadémián osztályfőnököm volt. Jó valahova tartozni, csapatjátékos vagyok.

- Néhány esztendő alatt sok színházban megfordult, sok mindennel foglalkozott. Nyilván bátorság is kell ahhoz, hogy váltson, hogy mindig újat kezdjen.

- Az élet hozta, hogy így alakult. Olyan helyzetbe kerültem Kecskeméten is, hogy azt éreztem, tovább kell lépnem. Nagy levegőt vettem, fejest ugrottam a mély vízbe, magam sem tudtam, ki tudok-e úszni, partot érek-e. Szegedre úgy kerültem, hogy szembejött velem két kollégám, azt mondták, szükségük van egy ilyen típusú színésznőre. Az élet rugalmasságra tanít és arra, hogy folyamatosan - ha kell, akkor a saját erőből - hozzak létre valamit, nehéz helyzetben is álljak fel.

- Sok szerepet eljátszott, de a Régimódi történet Gizellája az első igazán nagy megmérettetés.

- A színész számára nagy lehetőség, hogy a szerepben van változás. Ez a kislány felnő, felnőtt nővé érik, megváltozik külsőre, belsőre, ugyanakkor az erőt, ami az anyjában van, ő is megörökli, a szenvedély már kislányként benne van. Nem a szépségével, hanem az eszével próbál kitűnni. Mindenkibe beleszurkál, de érthetőek a megnyilvánulásai.

- Milyen a kapcsolata a család tagjaival?

- Nagyon ragaszkodó, imádja az apját és a testvérét. Az anyjával különös a kapcsolata. Az anyja folyton neveli, szurkálja a külseje miatt, a lány meg vissza. Gizella is erős személyiség, a második felvonásban derül ki, amikor eldönti, hogy ki fog lépni ebből az otthoni körből. Szembeszáll az anyjával, férjhez megy. Nagyon jó csapat jött össze az előadásban, jól tudtunk együtt dolgozni. A vidéki létben, vidéki színházi tagságban az az igazán nagyszerű, hogy jobban megismerhetjük egymást, kialakulhatnak olyan beszélgetések - mert itt van rá idő -, amik Budapesten esetleg nem alakulhatnának ki, mert állandóan rohanni kell.

- A Régimódi történet című előadásban egészen más a megjelenése, a külseje, mint az életben.

- Az jó. Ez a jó a színházban, hogy bele lehet bújni más bőrébe.

- Szép nőként egy csúnya lányt alakít.

- Vannak olyan napok, amikor az ember csúnya. Olyan reggelek, amikor nem tudom, hogy leszek ma ember, hogy fogom magam összerakni. Az ember tudja, mik az előnyei és a hátrányai a külsejében és a személyiségében. Ha ezekkel szembenéz, bátran tudja használni azokat a színpadon.

- Nem a színművészeti főiskolát, hanem a Nemzeti Színiakadémiát végezte.

- Megpróbáltam a felvételit és sikerült. A Nemzeti Színiakadémián a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy milyen a színház, a második évben már az összes előadásban játszottunk a nagyokkal együtt, Sinkovits Imrével, Agárdy Gáborral, Bács Ferenccel, Béres Ilonával.

- Az akadémia után Kecskemétre szerződött.

- Ez volt az első lépésem a nagyvilágba. Klassz szerepeket kaptam, de három év után úgy éreztem, váltanom kell. Szegeden két kolléga létrehozta a Pinceszínházat - vettek egy pincét és ott alakították ki a helyet. Egy villanykörte égett a pincében, télen hidegben, nagykabátban próbáltunk, egészen másfajta munkafolyamat ez, mint egy megyei színházban. Saját erőből hoztuk létre a színházat, segítettünk egymásnak, aki nem szerepelt, az súgott. Ebből a kis színházból nehéz lett volna megélni, utána jöttem a veszprémi színházba, egy évadra.

- A játékszínben eljátszotta a Diderot, a libertinus című drámában Diderot lányát.

- Örülök, hogy emlékszik rá, jó előadás volt, nagyon szerettem.

- Három év szabadúszás következett.

- Szűcs Lászlóval a Vígságok és balgaságok című darabot játszottuk, amit székely és csángó mesékből én állítottam össze. Nemcsak gyerekeknek, hanem az egész családnak szóló előadás, ezek a székely mesék huncutak, pikánsak. Bemutattunk egy abszurd előadást, Foissy Két szerető szív című két egyfelvonásosát, majd Karinthy Duna-kanyar című darabját Szegeden. Közben elkezdtem egy idegenvezetői tanfolyamot, valamiből meg kellett élni, turistákat vezettem angol nyelven Budapesten. Izgalmas volt, más világ, mint a színészet. Fura ellentmondás, hogy akkor kaptam meg a színész képesítést, amikor már sok mindent eljátszottam, de épp akkor nem voltam színháznál, idegenvezetőként dolgoztam, szinkronba jártam. Színház nélkül azonban nehéz létezni.

- Vágyna közösségre?

- Nagyon örülök, hogy ennek a mostani veszprémi csapatnak a tagja lehetek. Kővári Kati hívott vissza, az akadémián osztályfőnököm volt. Jó valahova tartozni, csapatjátékos vagyok.

- Néhány esztendő alatt sok színházban megfordult, sok mindennel foglalkozott. Nyilván bátorság is kell ahhoz, hogy váltson, hogy mindig újat kezdjen.

- Az élet hozta, hogy így alakult. Olyan helyzetbe kerültem Kecskeméten is, hogy azt éreztem, tovább kell lépnem. Nagy levegőt vettem, fejest ugrottam a mély vízbe, magam sem tudtam, ki tudok-e úszni, partot érek-e. Szegedre úgy kerültem, hogy szembejött velem két kollégám, azt mondták, szükségük van egy ilyen típusú színésznőre. Az élet rugalmasságra tanít és arra, hogy folyamatosan - ha kell, akkor a saját erőből - hozzak létre valamit, nehéz helyzetben is álljak fel.

- Sok szerepet eljátszott, de a Régimódi történet Gizellája az első igazán nagy megmérettetés.

- A színész számára nagy lehetőség, hogy a szerepben van változás. Ez a kislány felnő, felnőtt nővé érik, megváltozik külsőre, belsőre, ugyanakkor az erőt, ami az anyjában van, ő is megörökli, a szenvedély már kislányként benne van. Nem a szépségével, hanem az eszével próbál kitűnni. Mindenkibe beleszurkál, de érthetőek a megnyilvánulásai.

- Milyen a kapcsolata a család tagjaival?

- Nagyon ragaszkodó, imádja az apját és a testvérét. Az anyjával különös a kapcsolata. Az anyja folyton neveli, szurkálja a külseje miatt, a lány meg vissza. Gizella is erős személyiség, a második felvonásban derül ki, amikor eldönti, hogy ki fog lépni ebből az otthoni körből. Szembeszáll az anyjával, férjhez megy. Nagyon jó csapat jött össze az előadásban, jól tudtunk együtt dolgozni. A vidéki létben, vidéki színházi tagságban az az igazán nagyszerű, hogy jobban megismerhetjük egymást, kialakulhatnak olyan beszélgetések - mert itt van rá idő -, amik Budapesten esetleg nem alakulhatnának ki, mert állandóan rohanni kell.

- A Régimódi történet című előadásban egészen más a megjelenése, a külseje, mint az életben.

- Az jó. Ez a jó a színházban, hogy bele lehet bújni más bőrébe.

- Szép nőként egy csúnya lányt alakít.

- Vannak olyan napok, amikor az ember csúnya. Olyan reggelek, amikor nem tudom, hogy leszek ma ember, hogy fogom magam összerakni. Az ember tudja, mik az előnyei és a hátrányai a külsejében és a személyiségében. Ha ezekkel szembenéz, bátran tudja használni azokat a színpadon.

- Nem a színművészeti főiskolát, hanem a Nemzeti Színiakadémiát végezte.

- Megpróbáltam a felvételit és sikerült. A Nemzeti Színiakadémián a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy milyen a színház, a második évben már az összes előadásban játszottunk a nagyokkal együtt, Sinkovits Imrével, Agárdy Gáborral, Bács Ferenccel, Béres Ilonával.

- Az akadémia után Kecskemétre szerződött.

- Ez volt az első lépésem a nagyvilágba. Klassz szerepeket kaptam, de három év után úgy éreztem, váltanom kell. Szegeden két kolléga létrehozta a Pinceszínházat - vettek egy pincét és ott alakították ki a helyet. Egy villanykörte égett a pincében, télen hidegben, nagykabátban próbáltunk, egészen másfajta munkafolyamat ez, mint egy megyei színházban. Saját erőből hoztuk létre a színházat, segítettünk egymásnak, aki nem szerepelt, az súgott. Ebből a kis színházból nehéz lett volna megélni, utána jöttem a veszprémi színházba, egy évadra.

- A játékszínben eljátszotta a Diderot, a libertinus című drámában Diderot lányát.

- Örülök, hogy emlékszik rá, jó előadás volt, nagyon szerettem.

- Három év szabadúszás következett.

- Szűcs Lászlóval a Vígságok és balgaságok című darabot játszottuk, amit székely és csángó mesékből én állítottam össze. Nemcsak gyerekeknek, hanem az egész családnak szóló előadás, ezek a székely mesék huncutak, pikánsak. Bemutattunk egy abszurd előadást, Foissy Két szerető szív című két egyfelvonásosát, majd Karinthy Duna-kanyar című darabját Szegeden. Közben elkezdtem egy idegenvezetői tanfolyamot, valamiből meg kellett élni, turistákat vezettem angol nyelven Budapesten. Izgalmas volt, más világ, mint a színészet. Fura ellentmondás, hogy akkor kaptam meg a színész képesítést, amikor már sok mindent eljátszottam, de épp akkor nem voltam színháznál, idegenvezetőként dolgoztam, szinkronba jártam. Színház nélkül azonban nehéz létezni.

- Vágyna közösségre?

- Nagyon örülök, hogy ennek a mostani veszprémi csapatnak a tagja lehetek. Kővári Kati hívott vissza, az akadémián osztályfőnököm volt. Jó valahova tartozni, csapatjátékos vagyok.

- Néhány esztendő alatt sok színházban megfordult, sok mindennel foglalkozott. Nyilván bátorság is kell ahhoz, hogy váltson, hogy mindig újat kezdjen.

- Az élet hozta, hogy így alakult. Olyan helyzetbe kerültem Kecskeméten is, hogy azt éreztem, tovább kell lépnem. Nagy levegőt vettem, fejest ugrottam a mély vízbe, magam sem tudtam, ki tudok-e úszni, partot érek-e. Szegedre úgy kerültem, hogy szembejött velem két kollégám, azt mondták, szükségük van egy ilyen típusú színésznőre. Az élet rugalmasságra tanít és arra, hogy folyamatosan - ha kell, akkor a saját erőből - hozzak létre valamit, nehéz helyzetben is álljak fel.

- Sok szerepet eljátszott, de a Régimódi történet Gizellája az első igazán nagy megmérettetés.

- A színész számára nagy lehetőség, hogy a szerepben van változás. Ez a kislány felnő, felnőtt nővé érik, megváltozik külsőre, belsőre, ugyanakkor az erőt, ami az anyjában van, ő is megörökli, a szenvedély már kislányként benne van. Nem a szépségével, hanem az eszével próbál kitűnni. Mindenkibe beleszurkál, de érthetőek a megnyilvánulásai.

- Milyen a kapcsolata a család tagjaival?

- Nagyon ragaszkodó, imádja az apját és a testvérét. Az anyjával különös a kapcsolata. Az anyja folyton neveli, szurkálja a külseje miatt, a lány meg vissza. Gizella is erős személyiség, a második felvonásban derül ki, amikor eldönti, hogy ki fog lépni ebből az otthoni körből. Szembeszáll az anyjával, férjhez megy. Nagyon jó csapat jött össze az előadásban, jól tudtunk együtt dolgozni. A vidéki létben, vidéki színházi tagságban az az igazán nagyszerű, hogy jobban megismerhetjük egymást, kialakulhatnak olyan beszélgetések - mert itt van rá idő -, amik Budapesten esetleg nem alakulhatnának ki, mert állandóan rohanni kell.

- A Régimódi történet című előadásban egészen más a megjelenése, a külseje, mint az életben.

- Az jó. Ez a jó a színházban, hogy bele lehet bújni más bőrébe.

- Szép nőként egy csúnya lányt alakít.

- Vannak olyan napok, amikor az ember csúnya. Olyan reggelek, amikor nem tudom, hogy leszek ma ember, hogy fogom magam összerakni. Az ember tudja, mik az előnyei és a hátrányai a külsejében és a személyiségében. Ha ezekkel szembenéz, bátran tudja használni azokat a színpadon.

- Nem a színművészeti főiskolát, hanem a Nemzeti Színiakadémiát végezte.

- Megpróbáltam a felvételit és sikerült. A Nemzeti Színiakadémián a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy milyen a színház, a második évben már az összes előadásban játszottunk a nagyokkal együtt, Sinkovits Imrével, Agárdy Gáborral, Bács Ferenccel, Béres Ilonával.

- Az akadémia után Kecskemétre szerződött.

- Ez volt az első lépésem a nagyvilágba. Klassz szerepeket kaptam, de három év után úgy éreztem, váltanom kell. Szegeden két kolléga létrehozta a Pinceszínházat - vettek egy pincét és ott alakították ki a helyet. Egy villanykörte égett a pincében, télen hidegben, nagykabátban próbáltunk, egészen másfajta munkafolyamat ez, mint egy megyei színházban. Saját erőből hoztuk létre a színházat, segítettünk egymásnak, aki nem szerepelt, az súgott. Ebből a kis színházból nehéz lett volna megélni, utána jöttem a veszprémi színházba, egy évadra.

- A játékszínben eljátszotta a Diderot, a libertinus című drámában Diderot lányát.

- Örülök, hogy emlékszik rá, jó előadás volt, nagyon szerettem.

- Három év szabadúszás következett.

- Szűcs Lászlóval a Vígságok és balgaságok című darabot játszottuk, amit székely és csángó mesékből én állítottam össze. Nemcsak gyerekeknek, hanem az egész családnak szóló előadás, ezek a székely mesék huncutak, pikánsak. Bemutattunk egy abszurd előadást, Foissy Két szerető szív című két egyfelvonásosát, majd Karinthy Duna-kanyar című darabját Szegeden. Közben elkezdtem egy idegenvezetői tanfolyamot, valamiből meg kellett élni, turistákat vezettem angol nyelven Budapesten. Izgalmas volt, más világ, mint a színészet. Fura ellentmondás, hogy akkor kaptam meg a színész képesítést, amikor már sok mindent eljátszottam, de épp akkor nem voltam színháznál, idegenvezetőként dolgoztam, szinkronba jártam. Színház nélkül azonban nehéz létezni.

- Vágyna közösségre?

- Nagyon örülök, hogy ennek a mostani veszprémi csapatnak a tagja lehetek. Kővári Kati hívott vissza, az akadémián osztályfőnököm volt. Jó valahova tartozni, csapatjátékos vagyok.

- Néhány esztendő alatt sok színházban megfordult, sok mindennel foglalkozott. Nyilván bátorság is kell ahhoz, hogy váltson, hogy mindig újat kezdjen.

- Az élet hozta, hogy így alakult. Olyan helyzetbe kerültem Kecskeméten is, hogy azt éreztem, tovább kell lépnem. Nagy levegőt vettem, fejest ugrottam a mély vízbe, magam sem tudtam, ki tudok-e úszni, partot érek-e. Szegedre úgy kerültem, hogy szembejött velem két kollégám, azt mondták, szükségük van egy ilyen típusú színésznőre. Az élet rugalmasságra tanít és arra, hogy folyamatosan - ha kell, akkor a saját erőből - hozzak létre valamit, nehéz helyzetben is álljak fel.

- Sok szerepet eljátszott, de a Régimódi történet Gizellája az első igazán nagy megmérettetés.

- A színész számára nagy lehetőség, hogy a szerepben van változás. Ez a kislány felnő, felnőtt nővé érik, megváltozik külsőre, belsőre, ugyanakkor az erőt, ami az anyjában van, ő is megörökli, a szenvedély már kislányként benne van. Nem a szépségével, hanem az eszével próbál kitűnni. Mindenkibe beleszurkál, de érthetőek a megnyilvánulásai.

- Milyen a kapcsolata a család tagjaival?

- Nagyon ragaszkodó, imádja az apját és a testvérét. Az anyjával különös a kapcsolata. Az anyja folyton neveli, szurkálja a külseje miatt, a lány meg vissza. Gizella is erős személyiség, a második felvonásban derül ki, amikor eldönti, hogy ki fog lépni ebből az otthoni körből. Szembeszáll az anyjával, férjhez megy. Nagyon jó csapat jött össze az előadásban, jól tudtunk együtt dolgozni. A vidéki létben, vidéki színházi tagságban az az igazán nagyszerű, hogy jobban megismerhetjük egymást, kialakulhatnak olyan beszélgetések - mert itt van rá idő -, amik Budapesten esetleg nem alakulhatnának ki, mert állandóan rohanni kell.

- A Régimódi történet című előadásban egészen más a megjelenése, a külseje, mint az életben.

- Az jó. Ez a jó a színházban, hogy bele lehet bújni más bőrébe.

- Szép nőként egy csúnya lányt alakít.

- Vannak olyan napok, amikor az ember csúnya. Olyan reggelek, amikor nem tudom, hogy leszek ma ember, hogy fogom magam összerakni. Az ember tudja, mik az előnyei és a hátrányai a külsejében és a személyiségében. Ha ezekkel szembenéz, bátran tudja használni azokat a színpadon.

- Megpróbáltam a felvételit és sikerült. A Nemzeti Színiakadémián a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy milyen a színház, a második évben már az összes előadásban játszottunk a nagyokkal együtt, Sinkovits Imrével, Agárdy Gáborral, Bács Ferenccel, Béres Ilonával.

- Az akadémia után Kecskemétre szerződött.

- Ez volt az első lépésem a nagyvilágba. Klassz szerepeket kaptam, de három év után úgy éreztem, váltanom kell. Szegeden két kolléga létrehozta a Pinceszínházat - vettek egy pincét és ott alakították ki a helyet. Egy villanykörte égett a pincében, télen hidegben, nagykabátban próbáltunk, egészen másfajta munkafolyamat ez, mint egy megyei színházban. Saját erőből hoztuk létre a színházat, segítettünk egymásnak, aki nem szerepelt, az súgott. Ebből a kis színházból nehéz lett volna megélni, utána jöttem a veszprémi színházba, egy évadra.

- A játékszínben eljátszotta a Diderot, a libertinus című drámában Diderot lányát.

- Örülök, hogy emlékszik rá, jó előadás volt, nagyon szerettem.

- Három év szabadúszás következett.

- Szűcs Lászlóval a Vígságok és balgaságok című darabot játszottuk, amit székely és csángó mesékből én állítottam össze. Nemcsak gyerekeknek, hanem az egész családnak szóló előadás, ezek a székely mesék huncutak, pikánsak. Bemutattunk egy abszurd előadást, Foissy Két szerető szív című két egyfelvonásosát, majd Karinthy Duna-kanyar című darabját Szegeden. Közben elkezdtem egy idegenvezetői tanfolyamot, valamiből meg kellett élni, turistákat vezettem angol nyelven Budapesten. Izgalmas volt, más világ, mint a színészet. Fura ellentmondás, hogy akkor kaptam meg a színész képesítést, amikor már sok mindent eljátszottam, de épp akkor nem voltam színháznál, idegenvezetőként dolgoztam, szinkronba jártam. Színház nélkül azonban nehéz létezni.

- Vágyna közösségre?

- Nagyon örülök, hogy ennek a mostani veszprémi csapatnak a tagja lehetek. Kővári Kati hívott vissza, az akadémián osztályfőnököm volt. Jó valahova tartozni, csapatjátékos vagyok.

- Néhány esztendő alatt sok színházban megfordult, sok mindennel foglalkozott. Nyilván bátorság is kell ahhoz, hogy váltson, hogy mindig újat kezdjen.

- Az élet hozta, hogy így alakult. Olyan helyzetbe kerültem Kecskeméten is, hogy azt éreztem, tovább kell lépnem. Nagy levegőt vettem, fejest ugrottam a mély vízbe, magam sem tudtam, ki tudok-e úszni, partot érek-e. Szegedre úgy kerültem, hogy szembejött velem két kollégám, azt mondták, szükségük van egy ilyen típusú színésznőre. Az élet rugalmasságra tanít és arra, hogy folyamatosan - ha kell, akkor a saját erőből - hozzak létre valamit, nehéz helyzetben is álljak fel.

- Sok szerepet eljátszott, de a Régimódi történet Gizellája az első igazán nagy megmérettetés.

- A színész számára nagy lehetőség, hogy a szerepben van változás. Ez a kislány felnő, felnőtt nővé érik, megváltozik külsőre, belsőre, ugyanakkor az erőt, ami az anyjában van, ő is megörökli, a szenvedély már kislányként benne van. Nem a szépségével, hanem az eszével próbál kitűnni. Mindenkibe beleszurkál, de érthetőek a megnyilvánulásai.

- Milyen a kapcsolata a család tagjaival?

- Nagyon ragaszkodó, imádja az apját és a testvérét. Az anyjával különös a kapcsolata. Az anyja folyton neveli, szurkálja a külseje miatt, a lány meg vissza. Gizella is erős személyiség, a második felvonásban derül ki, amikor eldönti, hogy ki fog lépni ebből az otthoni körből. Szembeszáll az anyjával, férjhez megy. Nagyon jó csapat jött össze az előadásban, jól tudtunk együtt dolgozni. A vidéki létben, vidéki színházi tagságban az az igazán nagyszerű, hogy jobban megismerhetjük egymást, kialakulhatnak olyan beszélgetések - mert itt van rá idő -, amik Budapesten esetleg nem alakulhatnának ki, mert állandóan rohanni kell.

- A Régimódi történet című előadásban egészen más a megjelenése, a külseje, mint az életben.

- Az jó. Ez a jó a színházban, hogy bele lehet bújni más bőrébe.

- Szép nőként egy csúnya lányt alakít.

- Vannak olyan napok, amikor az ember csúnya. Olyan reggelek, amikor nem tudom, hogy leszek ma ember, hogy fogom magam összerakni. Az ember tudja, mik az előnyei és a hátrányai a külsejében és a személyiségében. Ha ezekkel szembenéz, bátran tudja használni azokat a színpadon.

- Megpróbáltam a felvételit és sikerült. A Nemzeti Színiakadémián a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy milyen a színház, a második évben már az összes előadásban játszottunk a nagyokkal együtt, Sinkovits Imrével, Agárdy Gáborral, Bács Ferenccel, Béres Ilonával.

- Az akadémia után Kecskemétre szerződött.

- Ez volt az első lépésem a nagyvilágba. Klassz szerepeket kaptam, de három év után úgy éreztem, váltanom kell. Szegeden két kolléga létrehozta a Pinceszínházat - vettek egy pincét és ott alakították ki a helyet. Egy villanykörte égett a pincében, télen hidegben, nagykabátban próbáltunk, egészen másfajta munkafolyamat ez, mint egy megyei színházban. Saját erőből hoztuk létre a színházat, segítettünk egymásnak, aki nem szerepelt, az súgott. Ebből a kis színházból nehéz lett volna megélni, utána jöttem a veszprémi színházba, egy évadra.

- A játékszínben eljátszotta a Diderot, a libertinus című drámában Diderot lányát.

- Örülök, hogy emlékszik rá, jó előadás volt, nagyon szerettem.

- Három év szabadúszás következett.

- Szűcs Lászlóval a Vígságok és balgaságok című darabot játszottuk, amit székely és csángó mesékből én állítottam össze. Nemcsak gyerekeknek, hanem az egész családnak szóló előadás, ezek a székely mesék huncutak, pikánsak. Bemutattunk egy abszurd előadást, Foissy Két szerető szív című két egyfelvonásosát, majd Karinthy Duna-kanyar című darabját Szegeden. Közben elkezdtem egy idegenvezetői tanfolyamot, valamiből meg kellett élni, turistákat vezettem angol nyelven Budapesten. Izgalmas volt, más világ, mint a színészet. Fura ellentmondás, hogy akkor kaptam meg a színész képesítést, amikor már sok mindent eljátszottam, de épp akkor nem voltam színháznál, idegenvezetőként dolgoztam, szinkronba jártam. Színház nélkül azonban nehéz létezni.

- Vágyna közösségre?

- Nagyon örülök, hogy ennek a mostani veszprémi csapatnak a tagja lehetek. Kővári Kati hívott vissza, az akadémián osztályfőnököm volt. Jó valahova tartozni, csapatjátékos vagyok.

- Néhány esztendő alatt sok színházban megfordult, sok mindennel foglalkozott. Nyilván bátorság is kell ahhoz, hogy váltson, hogy mindig újat kezdjen.

- Az élet hozta, hogy így alakult. Olyan helyzetbe kerültem Kecskeméten is, hogy azt éreztem, tovább kell lépnem. Nagy levegőt vettem, fejest ugrottam a mély vízbe, magam sem tudtam, ki tudok-e úszni, partot érek-e. Szegedre úgy kerültem, hogy szembejött velem két kollégám, azt mondták, szükségük van egy ilyen típusú színésznőre. Az élet rugalmasságra tanít és arra, hogy folyamatosan - ha kell, akkor a saját erőből - hozzak létre valamit, nehéz helyzetben is álljak fel.

- Sok szerepet eljátszott, de a Régimódi történet Gizellája az első igazán nagy megmérettetés.

- A színész számára nagy lehetőség, hogy a szerepben van változás. Ez a kislány felnő, felnőtt nővé érik, megváltozik külsőre, belsőre, ugyanakkor az erőt, ami az anyjában van, ő is megörökli, a szenvedély már kislányként benne van. Nem a szépségével, hanem az eszével próbál kitűnni. Mindenkibe beleszurkál, de érthetőek a megnyilvánulásai.

- Milyen a kapcsolata a család tagjaival?

- Nagyon ragaszkodó, imádja az apját és a testvérét. Az anyjával különös a kapcsolata. Az anyja folyton neveli, szurkálja a külseje miatt, a lány meg vissza. Gizella is erős személyiség, a második felvonásban derül ki, amikor eldönti, hogy ki fog lépni ebből az otthoni körből. Szembeszáll az anyjával, férjhez megy. Nagyon jó csapat jött össze az előadásban, jól tudtunk együtt dolgozni. A vidéki létben, vidéki színházi tagságban az az igazán nagyszerű, hogy jobban megismerhetjük egymást, kialakulhatnak olyan beszélgetések - mert itt van rá idő -, amik Budapesten esetleg nem alakulhatnának ki, mert állandóan rohanni kell.

- A Régimódi történet című előadásban egészen más a megjelenése, a külseje, mint az életben.

- Az jó. Ez a jó a színházban, hogy bele lehet bújni más bőrébe.

- Szép nőként egy csúnya lányt alakít.

- Vannak olyan napok, amikor az ember csúnya. Olyan reggelek, amikor nem tudom, hogy leszek ma ember, hogy fogom magam összerakni. Az ember tudja, mik az előnyei és a hátrányai a külsejében és a személyiségében. Ha ezekkel szembenéz, bátran tudja használni azokat a színpadon.

- Megpróbáltam a felvételit és sikerült. A Nemzeti Színiakadémián a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy milyen a színház, a második évben már az összes előadásban játszottunk a nagyokkal együtt, Sinkovits Imrével, Agárdy Gáborral, Bács Ferenccel, Béres Ilonával.

- Az akadémia után Kecskemétre szerződött.

- Ez volt az első lépésem a nagyvilágba. Klassz szerepeket kaptam, de három év után úgy éreztem, váltanom kell. Szegeden két kolléga létrehozta a Pinceszínházat - vettek egy pincét és ott alakították ki a helyet. Egy villanykörte égett a pincében, télen hidegben, nagykabátban próbáltunk, egészen másfajta munkafolyamat ez, mint egy megyei színházban. Saját erőből hoztuk létre a színházat, segítettünk egymásnak, aki nem szerepelt, az súgott. Ebből a kis színházból nehéz lett volna megélni, utána jöttem a veszprémi színházba, egy évadra.

- A játékszínben eljátszotta a Diderot, a libertinus című drámában Diderot lányát.

- Örülök, hogy emlékszik rá, jó előadás volt, nagyon szerettem.

- Három év szabadúszás következett.

- Szűcs Lászlóval a Vígságok és balgaságok című darabot játszottuk, amit székely és csángó mesékből én állítottam össze. Nemcsak gyerekeknek, hanem az egész családnak szóló előadás, ezek a székely mesék huncutak, pikánsak. Bemutattunk egy abszurd előadást, Foissy Két szerető szív című két egyfelvonásosát, majd Karinthy Duna-kanyar című darabját Szegeden. Közben elkezdtem egy idegenvezetői tanfolyamot, valamiből meg kellett élni, turistákat vezettem angol nyelven Budapesten. Izgalmas volt, más világ, mint a színészet. Fura ellentmondás, hogy akkor kaptam meg a színész képesítést, amikor már sok mindent eljátszottam, de épp akkor nem voltam színháznál, idegenvezetőként dolgoztam, szinkronba jártam. Színház nélkül azonban nehéz létezni.

- Vágyna közösségre?

- Nagyon örülök, hogy ennek a mostani veszprémi csapatnak a tagja lehetek. Kővári Kati hívott vissza, az akadémián osztályfőnököm volt. Jó valahova tartozni, csapatjátékos vagyok.

- Néhány esztendő alatt sok színházban megfordult, sok mindennel foglalkozott. Nyilván bátorság is kell ahhoz, hogy váltson, hogy mindig újat kezdjen.

- Az élet hozta, hogy így alakult. Olyan helyzetbe kerültem Kecskeméten is, hogy azt éreztem, tovább kell lépnem. Nagy levegőt vettem, fejest ugrottam a mély vízbe, magam sem tudtam, ki tudok-e úszni, partot érek-e. Szegedre úgy kerültem, hogy szembejött velem két kollégám, azt mondták, szükségük van egy ilyen típusú színésznőre. Az élet rugalmasságra tanít és arra, hogy folyamatosan - ha kell, akkor a saját erőből - hozzak létre valamit, nehéz helyzetben is álljak fel.

- Sok szerepet eljátszott, de a Régimódi történet Gizellája az első igazán nagy megmérettetés.

- A színész számára nagy lehetőség, hogy a szerepben van változás. Ez a kislány felnő, felnőtt nővé érik, megváltozik külsőre, belsőre, ugyanakkor az erőt, ami az anyjában van, ő is megörökli, a szenvedély már kislányként benne van. Nem a szépségével, hanem az eszével próbál kitűnni. Mindenkibe beleszurkál, de érthetőek a megnyilvánulásai.

- Milyen a kapcsolata a család tagjaival?

- Nagyon ragaszkodó, imádja az apját és a testvérét. Az anyjával különös a kapcsolata. Az anyja folyton neveli, szurkálja a külseje miatt, a lány meg vissza. Gizella is erős személyiség, a második felvonásban derül ki, amikor eldönti, hogy ki fog lépni ebből az otthoni körből. Szembeszáll az anyjával, férjhez megy. Nagyon jó csapat jött össze az előadásban, jól tudtunk együtt dolgozni. A vidéki létben, vidéki színházi tagságban az az igazán nagyszerű, hogy jobban megismerhetjük egymást, kialakulhatnak olyan beszélgetések - mert itt van rá idő -, amik Budapesten esetleg nem alakulhatnának ki, mert állandóan rohanni kell.

- A Régimódi történet című előadásban egészen más a megjelenése, a külseje, mint az életben.

- Az jó. Ez a jó a színházban, hogy bele lehet bújni más bőrébe.

- Szép nőként egy csúnya lányt alakít.

- Vannak olyan napok, amikor az ember csúnya. Olyan reggelek, amikor nem tudom, hogy leszek ma ember, hogy fogom magam összerakni. Az ember tudja, mik az előnyei és a hátrányai a külsejében és a személyiségében. Ha ezekkel szembenéz, bátran tudja használni azokat a színpadon.

- Megpróbáltam a felvételit és sikerült. A Nemzeti Színiakadémián a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy milyen a színház, a második évben már az összes előadásban játszottunk a nagyokkal együtt, Sinkovits Imrével, Agárdy Gáborral, Bács Ferenccel, Béres Ilonával.

- Az akadémia után Kecskemétre szerződött.

- Ez volt az első lépésem a nagyvilágba. Klassz szerepeket kaptam, de három év után úgy éreztem, váltanom kell. Szegeden két kolléga létrehozta a Pinceszínházat - vettek egy pincét és ott alakították ki a helyet. Egy villanykörte égett a pincében, télen hidegben, nagykabátban próbáltunk, egészen másfajta munkafolyamat ez, mint egy megyei színházban. Saját erőből hoztuk létre a színházat, segítettünk egymásnak, aki nem szerepelt, az súgott. Ebből a kis színházból nehéz lett volna megélni, utána jöttem a veszprémi színházba, egy évadra.

- A játékszínben eljátszotta a Diderot, a libertinus című drámában Diderot lányát.

- Örülök, hogy emlékszik rá, jó előadás volt, nagyon szerettem.

- Három év szabadúszás következett.

- Szűcs Lászlóval a Vígságok és balgaságok című darabot játszottuk, amit székely és csángó mesékből én állítottam össze. Nemcsak gyerekeknek, hanem az egész családnak szóló előadás, ezek a székely mesék huncutak, pikánsak. Bemutattunk egy abszurd előadást, Foissy Két szerető szív című két egyfelvonásosát, majd Karinthy Duna-kanyar című darabját Szegeden. Közben elkezdtem egy idegenvezetői tanfolyamot, valamiből meg kellett élni, turistákat vezettem angol nyelven Budapesten. Izgalmas volt, más világ, mint a színészet. Fura ellentmondás, hogy akkor kaptam meg a színész képesítést, amikor már sok mindent eljátszottam, de épp akkor nem voltam színháznál, idegenvezetőként dolgoztam, szinkronba jártam. Színház nélkül azonban nehéz létezni.

- Vágyna közösségre?

- Nagyon örülök, hogy ennek a mostani veszprémi csapatnak a tagja lehetek. Kővári Kati hívott vissza, az akadémián osztályfőnököm volt. Jó valahova tartozni, csapatjátékos vagyok.

- Néhány esztendő alatt sok színházban megfordult, sok mindennel foglalkozott. Nyilván bátorság is kell ahhoz, hogy váltson, hogy mindig újat kezdjen.

- Az élet hozta, hogy így alakult. Olyan helyzetbe kerültem Kecskeméten is, hogy azt éreztem, tovább kell lépnem. Nagy levegőt vettem, fejest ugrottam a mély vízbe, magam sem tudtam, ki tudok-e úszni, partot érek-e. Szegedre úgy kerültem, hogy szembejött velem két kollégám, azt mondták, szükségük van egy ilyen típusú színésznőre. Az élet rugalmasságra tanít és arra, hogy folyamatosan - ha kell, akkor a saját erőből - hozzak létre valamit, nehéz helyzetben is álljak fel.

- Sok szerepet eljátszott, de a Régimódi történet Gizellája az első igazán nagy megmérettetés.

- A színész számára nagy lehetőség, hogy a szerepben van változás. Ez a kislány felnő, felnőtt nővé érik, megváltozik külsőre, belsőre, ugyanakkor az erőt, ami az anyjában van, ő is megörökli, a szenvedély már kislányként benne van. Nem a szépségével, hanem az eszével próbál kitűnni. Mindenkibe beleszurkál, de érthetőek a megnyilvánulásai.

- Milyen a kapcsolata a család tagjaival?

- Nagyon ragaszkodó, imádja az apját és a testvérét. Az anyjával különös a kapcsolata. Az anyja folyton neveli, szurkálja a külseje miatt, a lány meg vissza. Gizella is erős személyiség, a második felvonásban derül ki, amikor eldönti, hogy ki fog lépni ebből az otthoni körből. Szembeszáll az anyjával, férjhez megy. Nagyon jó csapat jött össze az előadásban, jól tudtunk együtt dolgozni. A vidéki létben, vidéki színházi tagságban az az igazán nagyszerű, hogy jobban megismerhetjük egymást, kialakulhatnak olyan beszélgetések - mert itt van rá idő -, amik Budapesten esetleg nem alakulhatnának ki, mert állandóan rohanni kell.

- A Régimódi történet című előadásban egészen más a megjelenése, a külseje, mint az életben.

- Az jó. Ez a jó a színházban, hogy bele lehet bújni más bőrébe.

- Szép nőként egy csúnya lányt alakít.

- Vannak olyan napok, amikor az ember csúnya. Olyan reggelek, amikor nem tudom, hogy leszek ma ember, hogy fogom magam összerakni. Az ember tudja, mik az előnyei és a hátrányai a külsejében és a személyiségében. Ha ezekkel szembenéz, bátran tudja használni azokat a színpadon.

- Az akadémia után Kecskemétre szerződött.

- Ez volt az első lépésem a nagyvilágba. Klassz szerepeket kaptam, de három év után úgy éreztem, váltanom kell. Szegeden két kolléga létrehozta a Pinceszínházat - vettek egy pincét és ott alakították ki a helyet. Egy villanykörte égett a pincében, télen hidegben, nagykabátban próbáltunk, egészen másfajta munkafolyamat ez, mint egy megyei színházban. Saját erőből hoztuk létre a színházat, segítettünk egymásnak, aki nem szerepelt, az súgott. Ebből a kis színházból nehéz lett volna megélni, utána jöttem a veszprémi színházba, egy évadra.

- A játékszínben eljátszotta a Diderot, a libertinus című drámában Diderot lányát.

- Örülök, hogy emlékszik rá, jó előadás volt, nagyon szerettem.

- Három év szabadúszás következett.

- Szűcs Lászlóval a Vígságok és balgaságok című darabot játszottuk, amit székely és csángó mesékből én állítottam össze. Nemcsak gyerekeknek, hanem az egész családnak szóló előadás, ezek a székely mesék huncutak, pikánsak. Bemutattunk egy abszurd előadást, Foissy Két szerető szív című két egyfelvonásosát, majd Karinthy Duna-kanyar című darabját Szegeden. Közben elkezdtem egy idegenvezetői tanfolyamot, valamiből meg kellett élni, turistákat vezettem angol nyelven Budapesten. Izgalmas volt, más világ, mint a színészet. Fura ellentmondás, hogy akkor kaptam meg a színész képesítést, amikor már sok mindent eljátszottam, de épp akkor nem voltam színháznál, idegenvezetőként dolgoztam, szinkronba jártam. Színház nélkül azonban nehéz létezni.

- Vágyna közösségre?

- Nagyon örülök, hogy ennek a mostani veszprémi csapatnak a tagja lehetek. Kővári Kati hívott vissza, az akadémián osztályfőnököm volt. Jó valahova tartozni, csapatjátékos vagyok.

- Néhány esztendő alatt sok színházban megfordult, sok mindennel foglalkozott. Nyilván bátorság is kell ahhoz, hogy váltson, hogy mindig újat kezdjen.

- Az élet hozta, hogy így alakult. Olyan helyzetbe kerültem Kecskeméten is, hogy azt éreztem, tovább kell lépnem. Nagy levegőt vettem, fejest ugrottam a mély vízbe, magam sem tudtam, ki tudok-e úszni, partot érek-e. Szegedre úgy kerültem, hogy szembejött velem két kollégám, azt mondták, szükségük van egy ilyen típusú színésznőre. Az élet rugalmasságra tanít és arra, hogy folyamatosan - ha kell, akkor a saját erőből - hozzak létre valamit, nehéz helyzetben is álljak fel.

- Sok szerepet eljátszott, de a Régimódi történet Gizellája az első igazán nagy megmérettetés.

- A színész számára nagy lehetőség, hogy a szerepben van változás. Ez a kislány felnő, felnőtt nővé érik, megváltozik külsőre, belsőre, ugyanakkor az erőt, ami az anyjában van, ő is megörökli, a szenvedély már kislányként benne van. Nem a szépségével, hanem az eszével próbál kitűnni. Mindenkibe beleszurkál, de érthetőek a megnyilvánulásai.

- Milyen a kapcsolata a család tagjaival?

- Nagyon ragaszkodó, imádja az apját és a testvérét. Az anyjával különös a kapcsolata. Az anyja folyton neveli, szurkálja a külseje miatt, a lány meg vissza. Gizella is erős személyiség, a második felvonásban derül ki, amikor eldönti, hogy ki fog lépni ebből az otthoni körből. Szembeszáll az anyjával, férjhez megy. Nagyon jó csapat jött össze az előadásban, jól tudtunk együtt dolgozni. A vidéki létben, vidéki színházi tagságban az az igazán nagyszerű, hogy jobban megismerhetjük egymást, kialakulhatnak olyan beszélgetések - mert itt van rá idő -, amik Budapesten esetleg nem alakulhatnának ki, mert állandóan rohanni kell.

- A Régimódi történet című előadásban egészen más a megjelenése, a külseje, mint az életben.

- Az jó. Ez a jó a színházban, hogy bele lehet bújni más bőrébe.

- Szép nőként egy csúnya lányt alakít.

- Vannak olyan napok, amikor az ember csúnya. Olyan reggelek, amikor nem tudom, hogy leszek ma ember, hogy fogom magam összerakni. Az ember tudja, mik az előnyei és a hátrányai a külsejében és a személyiségében. Ha ezekkel szembenéz, bátran tudja használni azokat a színpadon.

- Az akadémia után Kecskemétre szerződött.

- Ez volt az első lépésem a nagyvilágba. Klassz szerepeket kaptam, de három év után úgy éreztem, váltanom kell. Szegeden két kolléga létrehozta a Pinceszínházat - vettek egy pincét és ott alakították ki a helyet. Egy villanykörte égett a pincében, télen hidegben, nagykabátban próbáltunk, egészen másfajta munkafolyamat ez, mint egy megyei színházban. Saját erőből hoztuk létre a színházat, segítettünk egymásnak, aki nem szerepelt, az súgott. Ebből a kis színházból nehéz lett volna megélni, utána jöttem a veszprémi színházba, egy évadra.

- A játékszínben eljátszotta a Diderot, a libertinus című drámában Diderot lányát.

- Örülök, hogy emlékszik rá, jó előadás volt, nagyon szerettem.

- Három év szabadúszás következett.

- Szűcs Lászlóval a Vígságok és balgaságok című darabot játszottuk, amit székely és csángó mesékből én állítottam össze. Nemcsak gyerekeknek, hanem az egész családnak szóló előadás, ezek a székely mesék huncutak, pikánsak. Bemutattunk egy abszurd előadást, Foissy Két szerető szív című két egyfelvonásosát, majd Karinthy Duna-kanyar című darabját Szegeden. Közben elkezdtem egy idegenvezetői tanfolyamot, valamiből meg kellett élni, turistákat vezettem angol nyelven Budapesten. Izgalmas volt, más világ, mint a színészet. Fura ellentmondás, hogy akkor kaptam meg a színész képesítést, amikor már sok mindent eljátszottam, de épp akkor nem voltam színháznál, idegenvezetőként dolgoztam, szinkronba jártam. Színház nélkül azonban nehéz létezni.

- Vágyna közösségre?

- Nagyon örülök, hogy ennek a mostani veszprémi csapatnak a tagja lehetek. Kővári Kati hívott vissza, az akadémián osztályfőnököm volt. Jó valahova tartozni, csapatjátékos vagyok.

- Néhány esztendő alatt sok színházban megfordult, sok mindennel foglalkozott. Nyilván bátorság is kell ahhoz, hogy váltson, hogy mindig újat kezdjen.

- Az élet hozta, hogy így alakult. Olyan helyzetbe kerültem Kecskeméten is, hogy azt éreztem, tovább kell lépnem. Nagy levegőt vettem, fejest ugrottam a mély vízbe, magam sem tudtam, ki tudok-e úszni, partot érek-e. Szegedre úgy kerültem, hogy szembejött velem két kollégám, azt mondták, szükségük van egy ilyen típusú színésznőre. Az élet rugalmasságra tanít és arra, hogy folyamatosan - ha kell, akkor a saját erőből - hozzak létre valamit, nehéz helyzetben is álljak fel.

- Sok szerepet eljátszott, de a Régimódi történet Gizellája az első igazán nagy megmérettetés.

- A színész számára nagy lehetőség, hogy a szerepben van változás. Ez a kislány felnő, felnőtt nővé érik, megváltozik külsőre, belsőre, ugyanakkor az erőt, ami az anyjában van, ő is megörökli, a szenvedély már kislányként benne van. Nem a szépségével, hanem az eszével próbál kitűnni. Mindenkibe beleszurkál, de érthetőek a megnyilvánulásai.

- Milyen a kapcsolata a család tagjaival?

- Nagyon ragaszkodó, imádja az apját és a testvérét. Az anyjával különös a kapcsolata. Az anyja folyton neveli, szurkálja a külseje miatt, a lány meg vissza. Gizella is erős személyiség, a második felvonásban derül ki, amikor eldönti, hogy ki fog lépni ebből az otthoni körből. Szembeszáll az anyjával, férjhez megy. Nagyon jó csapat jött össze az előadásban, jól tudtunk együtt dolgozni. A vidéki létben, vidéki színházi tagságban az az igazán nagyszerű, hogy jobban megismerhetjük egymást, kialakulhatnak olyan beszélgetések - mert itt van rá idő -, amik Budapesten esetleg nem alakulhatnának ki, mert állandóan rohanni kell.

- A Régimódi történet című előadásban egészen más a megjelenése, a külseje, mint az életben.

- Az jó. Ez a jó a színházban, hogy bele lehet bújni más bőrébe.

- Szép nőként egy csúnya lányt alakít.

- Vannak olyan napok, amikor az ember csúnya. Olyan reggelek, amikor nem tudom, hogy leszek ma ember, hogy fogom magam összerakni. Az ember tudja, mik az előnyei és a hátrányai a külsejében és a személyiségében. Ha ezekkel szembenéz, bátran tudja használni azokat a színpadon.

- Az akadémia után Kecskemétre szerződött.

- Ez volt az első lépésem a nagyvilágba. Klassz szerepeket kaptam, de három év után úgy éreztem, váltanom kell. Szegeden két kolléga létrehozta a Pinceszínházat - vettek egy pincét és ott alakították ki a helyet. Egy villanykörte égett a pincében, télen hidegben, nagykabátban próbáltunk, egészen másfajta munkafolyamat ez, mint egy megyei színházban. Saját erőből hoztuk létre a színházat, segítettünk egymásnak, aki nem szerepelt, az súgott. Ebből a kis színházból nehéz lett volna megélni, utána jöttem a veszprémi színházba, egy évadra.

- A játékszínben eljátszotta a Diderot, a libertinus című drámában Diderot lányát.

- Örülök, hogy emlékszik rá, jó előadás volt, nagyon szerettem.

- Három év szabadúszás következett.

- Szűcs Lászlóval a Vígságok és balgaságok című darabot játszottuk, amit székely és csángó mesékből én állítottam össze. Nemcsak gyerekeknek, hanem az egész családnak szóló előadás, ezek a székely mesék huncutak, pikánsak. Bemutattunk egy abszurd előadást, Foissy Két szerető szív című két egyfelvonásosát, majd Karinthy Duna-kanyar című darabját Szegeden. Közben elkezdtem egy idegenvezetői tanfolyamot, valamiből meg kellett élni, turistákat vezettem angol nyelven Budapesten. Izgalmas volt, más világ, mint a színészet. Fura ellentmondás, hogy akkor kaptam meg a színész képesítést, amikor már sok mindent eljátszottam, de épp akkor nem voltam színháznál, idegenvezetőként dolgoztam, szinkronba jártam. Színház nélkül azonban nehéz létezni.

- Vágyna közösségre?

- Nagyon örülök, hogy ennek a mostani veszprémi csapatnak a tagja lehetek. Kővári Kati hívott vissza, az akadémián osztályfőnököm volt. Jó valahova tartozni, csapatjátékos vagyok.

- Néhány esztendő alatt sok színházban megfordult, sok mindennel foglalkozott. Nyilván bátorság is kell ahhoz, hogy váltson, hogy mindig újat kezdjen.

- Az élet hozta, hogy így alakult. Olyan helyzetbe kerültem Kecskeméten is, hogy azt éreztem, tovább kell lépnem. Nagy levegőt vettem, fejest ugrottam a mély vízbe, magam sem tudtam, ki tudok-e úszni, partot érek-e. Szegedre úgy kerültem, hogy szembejött velem két kollégám, azt mondták, szükségük van egy ilyen típusú színésznőre. Az élet rugalmasságra tanít és arra, hogy folyamatosan - ha kell, akkor a saját erőből - hozzak létre valamit, nehéz helyzetben is álljak fel.

- Sok szerepet eljátszott, de a Régimódi történet Gizellája az első igazán nagy megmérettetés.

- A színész számára nagy lehetőség, hogy a szerepben van változás. Ez a kislány felnő, felnőtt nővé érik, megváltozik külsőre, belsőre, ugyanakkor az erőt, ami az anyjában van, ő is megörökli, a szenvedély már kislányként benne van. Nem a szépségével, hanem az eszével próbál kitűnni. Mindenkibe beleszurkál, de érthetőek a megnyilvánulásai.

- Milyen a kapcsolata a család tagjaival?

- Nagyon ragaszkodó, imádja az apját és a testvérét. Az anyjával különös a kapcsolata. Az anyja folyton neveli, szurkálja a külseje miatt, a lány meg vissza. Gizella is erős személyiség, a második felvonásban derül ki, amikor eldönti, hogy ki fog lépni ebből az otthoni körből. Szembeszáll az anyjával, férjhez megy. Nagyon jó csapat jött össze az előadásban, jól tudtunk együtt dolgozni. A vidéki létben, vidéki színházi tagságban az az igazán nagyszerű, hogy jobban megismerhetjük egymást, kialakulhatnak olyan beszélgetések - mert itt van rá idő -, amik Budapesten esetleg nem alakulhatnának ki, mert állandóan rohanni kell.

- A Régimódi történet című előadásban egészen más a megjelenése, a külseje, mint az életben.

- Az jó. Ez a jó a színházban, hogy bele lehet bújni más bőrébe.

- Szép nőként egy csúnya lányt alakít.

- Vannak olyan napok, amikor az ember csúnya. Olyan reggelek, amikor nem tudom, hogy leszek ma ember, hogy fogom magam összerakni. Az ember tudja, mik az előnyei és a hátrányai a külsejében és a személyiségében. Ha ezekkel szembenéz, bátran tudja használni azokat a színpadon.

- Az akadémia után Kecskemétre szerződött.

- Ez volt az első lépésem a nagyvilágba. Klassz szerepeket kaptam, de három év után úgy éreztem, váltanom kell. Szegeden két kolléga létrehozta a Pinceszínházat - vettek egy pincét és ott alakították ki a helyet. Egy villanykörte égett a pincében, télen hidegben, nagykabátban próbáltunk, egészen másfajta munkafolyamat ez, mint egy megyei színházban. Saját erőből hoztuk létre a színházat, segítettünk egymásnak, aki nem szerepelt, az súgott. Ebből a kis színházból nehéz lett volna megélni, utána jöttem a veszprémi színházba, egy évadra.

- A játékszínben eljátszotta a Diderot, a libertinus című drámában Diderot lányát.

- Örülök, hogy emlékszik rá, jó előadás volt, nagyon szerettem.

- Három év szabadúszás következett.

- Szűcs Lászlóval a Vígságok és balgaságok című darabot játszottuk, amit székely és csángó mesékből én állítottam össze. Nemcsak gyerekeknek, hanem az egész családnak szóló előadás, ezek a székely mesék huncutak, pikánsak. Bemutattunk egy abszurd előadást, Foissy Két szerető szív című két egyfelvonásosát, majd Karinthy Duna-kanyar című darabját Szegeden. Közben elkezdtem egy idegenvezetői tanfolyamot, valamiből meg kellett élni, turistákat vezettem angol nyelven Budapesten. Izgalmas volt, más világ, mint a színészet. Fura ellentmondás, hogy akkor kaptam meg a színész képesítést, amikor már sok mindent eljátszottam, de épp akkor nem voltam színháznál, idegenvezetőként dolgoztam, szinkronba jártam. Színház nélkül azonban nehéz létezni.

- Vágyna közösségre?

- Nagyon örülök, hogy ennek a mostani veszprémi csapatnak a tagja lehetek. Kővári Kati hívott vissza, az akadémián osztályfőnököm volt. Jó valahova tartozni, csapatjátékos vagyok.

- Néhány esztendő alatt sok színházban megfordult, sok mindennel foglalkozott. Nyilván bátorság is kell ahhoz, hogy váltson, hogy mindig újat kezdjen.

- Az élet hozta, hogy így alakult. Olyan helyzetbe kerültem Kecskeméten is, hogy azt éreztem, tovább kell lépnem. Nagy levegőt vettem, fejest ugrottam a mély vízbe, magam sem tudtam, ki tudok-e úszni, partot érek-e. Szegedre úgy kerültem, hogy szembejött velem két kollégám, azt mondták, szükségük van egy ilyen típusú színésznőre. Az élet rugalmasságra tanít és arra, hogy folyamatosan - ha kell, akkor a saját erőből - hozzak létre valamit, nehéz helyzetben is álljak fel.

- Sok szerepet eljátszott, de a Régimódi történet Gizellája az első igazán nagy megmérettetés.

- A színész számára nagy lehetőség, hogy a szerepben van változás. Ez a kislány felnő, felnőtt nővé érik, megváltozik külsőre, belsőre, ugyanakkor az erőt, ami az anyjában van, ő is megörökli, a szenvedély már kislányként benne van. Nem a szépségével, hanem az eszével próbál kitűnni. Mindenkibe beleszurkál, de érthetőek a megnyilvánulásai.

- Milyen a kapcsolata a család tagjaival?

- Nagyon ragaszkodó, imádja az apját és a testvérét. Az anyjával különös a kapcsolata. Az anyja folyton neveli, szurkálja a külseje miatt, a lány meg vissza. Gizella is erős személyiség, a második felvonásban derül ki, amikor eldönti, hogy ki fog lépni ebből az otthoni körből. Szembeszáll az anyjával, férjhez megy. Nagyon jó csapat jött össze az előadásban, jól tudtunk együtt dolgozni. A vidéki létben, vidéki színházi tagságban az az igazán nagyszerű, hogy jobban megismerhetjük egymást, kialakulhatnak olyan beszélgetések - mert itt van rá idő -, amik Budapesten esetleg nem alakulhatnának ki, mert állandóan rohanni kell.

- A Régimódi történet című előadásban egészen más a megjelenése, a külseje, mint az életben.

- Az jó. Ez a jó a színházban, hogy bele lehet bújni más bőrébe.

- Szép nőként egy csúnya lányt alakít.

- Vannak olyan napok, amikor az ember csúnya. Olyan reggelek, amikor nem tudom, hogy leszek ma ember, hogy fogom magam összerakni. Az ember tudja, mik az előnyei és a hátrányai a külsejében és a személyiségében. Ha ezekkel szembenéz, bátran tudja használni azokat a színpadon.

- Ez volt az első lépésem a nagyvilágba