Nyíltan kell beszélni végre - Bemutatták Mészáros Márta Kossuth-díjas rendezőnő legújabb, Kéthly Annáról szóló filmjét

- Egyszerűen beleszerettem a figurájába, az egyéni- ségébe, a tisztességébe, ezért akartam filmet csinálni róla. Általában kedvelem az erős női karaktereket, ahogy ez az eddigi filmjeimből is kiderült. Nem tisztem történelmileg megítélni az ő politikai pályáját és érdemeit, hiszen filmrendezőként én érzelmi alapon a személyiségéhez akartam közelebb férkőzni.

- Egy interjúban azt mondta, hogy a Kádár-éra idején barátok és családok voltak képesek elárulni egymást egy elfogadható jólétért, akár nyugati utazásokért. Ezt közvetíti a film is. Elképzelhető, hogy morálisan célravezetőbb lett volna egy Ceausescu- vagy Honecker-féle diktatúra a legvidámabb kommunista barakknál ?

- Ezt egy történésznek vagy politológusnak kellene megválaszolnia. Én személy szerint a puha diktatúrát éppoly veszélyesnek tartom, mint a keményet. Az utóbbi esetben az ember bizonyos fokig jobban tisztában van azzal, hogy a barikád melyik oldalán áll. A kádári diktatúra idején talán nem volt tömeges kivégzés, nem zártak olyan sokakat börtönbe, viszont rengeteg a máig élő, a rendszer által sérült ember. Arról nem is szólva, hogy cudarul elbántak a disszidensek családtagjaival. Kádár egyik fő bűne az volt, hogy törölte 56-ot a történelemből. Hiába volt ravasz és ügyes politikus, ezen maga sem tudott túllépni, s emiatt élete végén meghasonlott emberré vált.

- Azt is mondta, hogy ma is élnek a kádárizmus elemei. Tisztára kellene söpörni csaknem fél évszázad történelmét, netán végképp eltemetni a közelmúltat?

- Nem temetni kell, hanem nyíltan beszélni. Tisztázni és elemezni végre, milyen korban éltünk és miért. A Horthy-rendszer, a II. világháború és Trianon sincs tisztázva. Összevissza beszélnek az eseményekről, viszont a közvé- leményben, a társadalomban még nagyon sok ki nem beszélt dolog van. Rengeteg igen kemény esemény történt abban az érában, családok sérültek súlyosan. Számos dolog nem a bátorságon vagy a gyávaságon múlt, hanem egy gépezeten, amely sokakat beszippantott. Ha viszont az emberek szembenéznek ezzel, és őszintén beszélnek arról a korról, a tapasztalataikról vagy a szerepükről, mint ahogy a fil- memben az egyik főhős mindent bevall az öccsének, akkor máris léptünk egyet előre.

- Azt mondta, hogy kiirtódott a magyar politikai palettáról a klasszikus értelemben vett szociáldemokrácia. Vajon másképp alakult volna a rendszerváltás előtti és utáni történelem is, ha ez az eszmerendszer jelen lett volna a politikában?

- Megint olyat kérdez, ami a politológusok asztala. Én csak a személyes véleményemet mondhatom el. Minden környező országban létezik szociáldemokrácia. Vegyük csak Németországot, ott hol hatalmon vannak, hol nem. Franciaországban, Olaszországban és Lengyelországban szintén jelentős politikai tényezők, Spanyolországban és Portugáliában pedig jelenleg kormányon vannak. Magyarországon azonban a szociáldemokrata pártot beolvasztották a kommunista pártba, s ezzel gyakorlatilag megszüntették. Nem tudom, miért alakult ez így, de azt sem, miért nincs igény rá. Szerintem egy ilyen párt sok mindenen változtathatna. Gyakran vagyok Lengyelországban, ahol a parlamentben nem két-három vagy esetleg négy párt van, hanem hét, s ezek persze rendre vitáznak egymással. A posztkommunista országokban a történések hasonlóan zajlanak, még alakulóban vannak. Persze, még minden lehet, nagyon rövid idő telt el ahhoz, hogy igazándiból változzanak a dolgok. Azt gondolom viszont, hogy a politikát és a világnézetet el kell választani egymástól.

- Kéthly Anna domináns személyisége és megalkuvást nem ismerő politikai elkötelezettsége mennyire lehet érthető, netán vonzó a mai fiatal generációk számára?

- Nem tudom, hogy a fiatalok mennyire fogékonyak rá. Ez nem generációs kérdés, sokkal inkább az érdeklődés, a nyitottság és a műveltség lehet a legfőbb motivációs tényező. Korosztálytól függetlenül az nézi meg a filmet, aki többet meg akar tudni a múltnak arról az időszakáról.

- Visszatekintve változott-e élményeinek és tapasztalatainak optikája az idők folyamán?

- Az én világnézetem nem változott. Megpróbáltam hűséges maradni önmagamhoz, és azt hiszem, sikerült. Nem tudom, hogy tévedek-e vagy sem. Én nem vagyok politikus, csak filmcsináló. Történeteket mondok el, és érzelmileg viszonyulok a világhoz.Mészáros Márta rendező új filmjének nemzetközi érdeklődéséről és megvalósításra váró ötleteiről mondta: - Az előbbire nehéz válaszolni, de persze vannak érdeklődők, akik figyelemmel kísérik a filmjeimet. Remélem, hogy eljut majd ide-oda, fesztiválokra is. Tervek? Vannak. Egyebek között egy Déry-novella és egy saját történetem. Majd meglátjuk. Ezek lassan alakulnak, és egyelőre nem szívesen beszélek róluk. Ha lesz erőm, egészségem és lesz rá anyagi lehetőség, akkor biztos, hogy csálok új filmet.