Cigánygála hiányérzettel

A programot kezdeményező Veszprém Megyei Cigányok Ifjúsági Egyesülete cigány Ki mit tud?-ként indította a programot két évvel ezelőtt. Ahogy a szombati gála résztvevőit köszöntő Szikszai János elnök elmondta, céljuk a tehetséges cigány fiatalok bemutatása, népszerűsítése volt. A jelentkezők több helyi bemutató után, egy hónappal ezelőtt Monostorapátiban adtak számot a tudásukról. Ott abban állapodtak meg, hogy megyei szinten, nagyobb nyilvánosság előtt is meg kell jelenni, de előtte még a produkciókat csiszolni kell.

A gálát a tapolcai születésű neves muzsikus, Sallai Misi prímás, nótaszerző emlékének szentelték. Ha a névre esetleg nem is emlékezne mindenki, a Pataki Atilla által is előadott, A piros rózsák beszélgetnek című nóta alapján már biztosan ismerősnek tűnhet. Mint Szikszai János elmondta, neki köszönhetjük az összes balatoni nótát, sőt a Fradi indulót is.

A rendezvény társszervezője a Veszprém Megyei Cigány Kisebbségi Önkormányzat volt. Kozák János elnök szerint a nem cigányok és a cigányok közötti problémák, viták jelentős része ma abból adódik, hogy nem ismerjük eléggé egymás nyelvét, kultúráját. Az ilyen programok szerinte hidat képezhetnek a két oldal között. Ehhez persze kell a szándék mindkét részről, minimum egy kis érdeklődés a másik iránt.

Kalló Zoltán, a veszprémi kisebbségi önkormányzat elnöke is hiányolta a nagyobb érdeklődést, de úgy vélte, ez csak a kezdet. Köszönetet mondott a gálához helyet adó veszprémi önkormányzatnak. A rendezvény fővédnöke Debreczenyi János polgármester leszögezte, hogy a cigány kultúra a magyar nemzeti kultúra része. Szerinte konkrét tettekre van szükség a cigányok felzárkóztatásában, ehhez konkrét javaslatokat is megfogalmazott. Például önkormányzati adókedvezménnyel ösztönözné a cigányzenekarokat foglalkoztató vendéglátóhelyek működését.

Több érintett szerint a rendezvényre az optimálisnál kicsit korábban került sor, és propaganda sem volt igazán kielégítő. Így igazán nem lehet csodálkozni azon, hogy a fellépők jórészt a közönséget is maguk adták. A műsor jelentős részének ismeretében elmondtató, hogy voltak megfelelően színpadra komponált, kiérlelt, kellően összegyakorolt produkciók, miközben például a táncok egy része inkább spontán játéknak tűnt a hagyományos elemek megfelelő ismeretére alapozva. Persze, ez sem kevés, hisz jelzi, hogy lenne mire építkezni.

Összességében a rendezvény inkább bevezetőjének tekinthető egy hosszú, kemény munkának, ami az idősebbek és a fiatalok és a fiatalok együttműködésével előhozná a még fellelhető hagyományokat, azokat mások által is fogyasztható produkciókká fejlesztené, hogy ezzel segítsen a továbbadásban a későbbi generációknak és a más kulturális gyökereken felnőtt környezetnek.

Ebben a munkában bőven nyílna lehetősége pozitív cselekvésre a cigány kisebbségi önkormányzatoknak.

A gálán pápai, lesencetomaji, lesenceistvándi, devecseri, nagyvázsonyi, veszprémi, monostorapáti, kapolcsi gyerekek, fiatalok léptek fel ének, tánc, vers és próza kategóriában. A legnagyobb súllyal a tánc és a zene szerepelt. A program egyik szervezője és levezetője, Holdosiné Bánhegyi Ildikó, a pápai kisebbségi önkormányzat vezetője is utalt arra, hogy nem kizárólagosan az igazi, eredeti cigánykultúra bemutatása volt a cél. Egy-egy produkcióban különböző mértékben megjelentek a tágabb közeg hatásai és néha a mai divatos dolgok is.