Krúdy a legnagyobb kihívás

Nem vagyok műfordító, gyerekorvos vagyok - kezdi a beszélgetést azon a találkozón, melyet a házban a napokban dolgozó műfordítók részvételével tartottak. 

A szlovén, a német, a szerb, a bolgár, a szlovák fordítók választott közös nyelvükön, magyarul, egy finom kávé és pite mellett folytatták a társalgást, közülük nem egy akcentus nélkül. 

- Tíz éve kezdtem el fordítani, esténként, hétvégenként dolgoztam, mert délelőtt a kórházban, délután magánrendelésen gyógyítottam - indítja a beszélgetést Paulo Schiller, aki pár szóban szabadkozik, nem biztos benne, hogy túlzottan érdekes lenne, amit magáról mondani tud. 

A Brazíiliában született orvos, Paulo Schiller (jobbról) Márai-fordítását 2000-ben a legjobb fordításnak kiáltották ki
(Fotó: Magyar Fordítóház Alapítvány)

És hogy honnan a magyar nyelv ismerete? Mint kiderül, Paulo szülei magyarok voltak, 1948-ban hagyták el az országot és 1950-ben telepedtek le Brazíliában, Sao Paulóban. 

Az orvost a véletlen hozta össze Máraival, akinek A gyertyák csonkig égnek című kötete éppen akkor jött ki Brazíliában, amikor Paulo pszichoanalízisről szóló könyve megjelent. A kiadó rávette, hogy fordítsa le a Márai-írást, mivel az akkor kiadott könyvet olaszról fordították portugálra.

- Az eleje szenvedés volt - emlékszik vissza -, legalább hússzor elolvastam, és körülbelül egy évig dolgoztam rajta. 

De megérte, mert 2000-ben a legjobb fordításnak kiáltották ki, és jelenleg hat kiadásnál tart (egy kiadás Bra-zíliában háromezer példányt jelent). 

Márai azóta is hatalmas siker Brazíliában, a Magyarországon talán kevésbé ismert művét, az Ítélet Canudosban címűt pillanatok alatt elkapkodták, nemhiába, a könyv témája Brazília. 

Paulo figyelmét édesanyja hívta fel a könyvre, és a kiadónak elég volt negyed óra ahhoz, hogy szerződést kössön vele. 

- A magyar irodalom a 40-es évekig ismeretlen volt a dél-amerikai országban - tudjuk meg a magyar származású műfordítótól. 

- Majd 1941-ben megjelent egy férfi, Rónai Pál, aki hamarosan az irodalmi élet egyik központi személyisége lett. 

Amikor A Pál utcai fiúkat lefordította portugálra, a könyv a legtöbb brazil kisgyerek kedvence lett. Rónai Pál nevét akkoriban mindenki ismerte, és a fordítók elismertsége is jelentősen megnövekedett munkája nyomán. 

Brazília hatalmas ország, hatalmas piac, rengeteg olvasó emberrel, gyönyörű könyvtárakkal, csak Sao Paulóban 15 millió ember él. 

A magyarul beszélők száma azonban egyre csökken, az anyaországban születettek lassan kihalnak, gyermekeik nem ragaszkodnak már olyan erősen a magyar kultúrához. Az 50-60-as években még tízezer magyar volt csak Sao Paulóban. 

- Családommal, testvéremmel nem beszélek magyarul én sem, sajnos édesanyám fél évvel ezelőtt meghalt, így azóta alig szólaltam meg anyanyelvemen - mondja. - Fordítás közben vagy ráhangolódásként a magyar rádiót hallgatom. 

A brazil fordító Krúdyval is próbálkozott, annak ellenére, hogy édesanyja annak idején azt mondta neki: fiam, ezt nem lehet lefordítani, ha pedig mégis megteszed, akkor senkit nem fog érdekelni. 

Egy oldal egy napig tartott Paulónak, ahogy fogalmazott, Krúdy Gyula a sajátosan magyar miliővel, nyelvezetével a legnagyobb írói kihívás volt számára, mégis belevágott. 

Nem hagyott ki írásaiból semmit, nem magyarázott meg tipikus magyar jelenségeket, állítja, Krúdy világa akkor is átjön, ha nem mden szót értünk meg tökéletesen. 

A különböző országokból származó fordítók megállapodtak abban, hogy a mérce, mely szerint egy irodalmárt respektál egy nép, nem feltétlenül a megjelenés példányszáma, és talán nem is a recenziók száma, hanem az, hogy a művész mennyire van benne a köztudatban.

Az pedig mindenképpen elmondható, hogy Paulo Schillernek köszönhetően Márai, Esterházy Péter, Kertész Imre visszavonhatatlanul a brazil köztudat része lett.