Most is reményt, biztatást ad - Beszélgetés Hangodi László történésszel Szent István király nagyságáról és tetteiről

- Ha István királyt méltatjuk, koronázásától, 1000-től kell beszélnünk a tetteiről?

- Semmiképpen sem. Bár elévülhetetlen érdemeket szerzett az önálló, független feudális magyar állam, a magyar királyság megszervezése területén, de ő azt a folyamatot folytatta, amit édesapja kezdett az állam alapjainak lerakása, az egyházszervezés terén. Fia, aki a keresztségben az István nevet kapta, 997-től, Géza halálától először nagy fejedelem, majd 1000 karácsonya és 1001 újéve közötti koronázásával Magyarország első királya lett. Ő volt az első a magyar történelemben, akinek a fejére a pápa által küldött és jóváhagyott uralkodói korona került.

- Az államszervezés és az egyházszervezet kiépítése nyilván nem ment nehézségek, akadályok nélkül.

- A születőben lévő, ifjú magyar államot meg kellett védeni a belső és külső, vele szembe menő erőktől, azoktól, akiknek vagy nem volt érdeke, vagy nem volt számukra kívánatos egy független közép-európai erős állam, a magyar királyság létrejötte. Istvánnak meg kellett mérkőznie ellenlábasaival. Említést kell tennünk Koppányról - hiszen a küzdelemnek megyebeli vonatkozása is van -, aki a régi magyar utódlás szerint nem ismerte el az ő utódlását a nagy fejedelmi trónon, magának igényelte azt. A külső ellenségekkel is szembe kellett nézni, de mind a belső, mind a külső harcok Szent István király seregeinek győzelmével végződtek, lehetőséget teremtve a békés országépítésre.

- Az államszervezésben ki segítette őt? Édesapja munkája vagy nyugat-európai minták voltak példaadók?

- István király alkotásának az volt a korszakos jelentősége, hogy nyugat-európai mintákat és normákat ültetett át ide, a magyar haza működési mechanizmusaira és jogalkalmazására. Ez nem volt fájdalommentes, hiszen az addigi magyar jog és addigi ősvallás más prioritásokat fogalmazott meg, mint az újonnan megismert kereszténység, illetve a nyugati jognormák. István király munkájában jelentős segítséget kapott nyugati szövetségeseitől. Az akkori modern formák bevezetése nem jelentette azt, hogy minden korábban használatos törvénykezési mód vagy egyéb forma varázsütésre eltűnt volna a társadalmi és a politikai élet színteréréről. A kereszténység mellett párhuzamosan jelen voltak a régi magyar szokások és az ősvallás, de a királyi reformsorozat úgy alakította ezeket, hogy István király uralkodása végén egy jól működő, lelkiismeretesen megalapozott közigazgatási és egyházi rendszeren nyugvó országot hagyott volna trónörökésére, Imre hercegre, aki ezt nem élte meg.

- Kortársai hogyan vélekedtek István királyról és tetteiről? Lehetett érezni, hogy nagy formátumú uralkodó?

- István király erős kezű uralkodó, erős akarattal, aki erős ráhatással vitte végig reformsorozatát, amellyel megszilárdította azt az országot, amit - akár pár évtizeden belül is - elsodort volna az európai történelem megalakulása. Az, hogy az ország megmaradt, a céltudatos reformok sorozatának és annak a törvényi szigornak köszönhető, amellyel szabályozta a hétköznapi emberek vallásgyakorlatát, erkölcsi normáit.

- Európa hogyan viszonyult István királyhoz? Elismerte őt?

- István király mindenképpen Közép-Európa nagy uralkodóinak sorába számított életében és halála után is. Rövid idő alatt komoly, figyelemre méltó hatalmi tényezővé vált, az ő kezében összpontosult a katonai, gazdasági, politikai erő, miután megszabadult külső és belső ellenfeleitől, a békés államszervezésnek szentelhette életét. Jelentős dinasztikus kapcsolatokkal, erős hadsereggel, jól szervezett határvédelemmel, erős önálló egyházzal rendelkezett, ami nem függött a nyugati érsekségektől, köszönhetően annak, hogy István két hazai érsekséget is alapított, az esztergomit és a kalocsait.

- István király az államszervezés, a jogalkotás és az egyházszervezet kiépítése terén is jelentős, maradandó dolgokat alkotott.

- A közigazgatási, törvényhozási munkásságát kell méltatni, amely a királyi vármegyerendszer kiépítése uralkodásának idején indult meg. Törvénykönyvei a mindennapi életet, az egyház és a hívők viszonyát szabályozták, egészen apró részletekig. Ezt a munkásságot természetesen kiegészítette intelmeinek gyűjteményes munkája, a reménybeli trónörökös, Imre hercegnek szóló javaslatcsomag arra nézve, miként helyes egy uralkodónak eljárni, ha megkapja a megtiszteltetést és a kegyet a sorstól, hogy egy ország uralkodója, vezetője lehessen. Törvényeiben nagy hangsúlyt kapott a magántulajdon, az egyházi javak, az egyházi személyek védelme, az, hogy minden tíz falu építsen templomot, vezessék be a tizedet.

- Változott-e az idők során István király és az általa létrehozott reformok megítélése?

- Árnyalt a róla kialakult kép. Gondolok itt annak a megkérdőjelezésére egyes történészi felfogásokban, történeti munkákban, hogy a nyugati minták átvétele, rövid időn belüli hatékony megvalósítása hasznos és szükséges volt-e. A korábbi évszázadok magyar kultúráját és az ősvallást, az egyéb szakrális rítusokat rejtőzésre kényszerítette, illetve üldözte, a regösök, igricek működését tiltotta. Említhetem a temetkezések mikéntjébe való beleszólást, nem lehetett a honfoglalás kori hagyományoknak megfelelően tárgymellékletekkel temetkezni. Ezek a tényezők azonban elenyészőek a végeredményhez képest, mely megkérdőjelezhetetlen nagyságot ad Szent Istvánnak a történelemben.

- Ma hogyan értékeljük az ő személyét? Hogyan vélekedünk róla? Milyen kép él az emberekben István királyról?

- István király Kossuth, Széchenyi, esetleg Mátyás király és Hunyadi János mellett azon kevés történelmi figurák egyike, akinek a nevét meghallva senkinek nem kell magyarázni, ki volt ő, köszönhetően annak, hogy személye az iskolai oktatásban megfelelő hangsúlyt kap. István királyt mindenki el tudja magában helyezni, függetlenül attól, hívő-e vagy sem, vagy attól, mi a foglalkozása. Első királyunk olyan ikon a magyar társadalom közgondolkodásában, ami méltó az ő szerepéhez, jelentőségéhez. Az, hogy a szerteágazó tevékenységi körnek ki melyik szeletét tiszteli, teljesen egyéni, személyes irányultságtól, meggyőződéstől függ. Augusztus 20-án Szent István, az alkotmány, az új kenyér együttesen ad ki egy olyan - részben szakrális, részben világi elemekből összetevődő - nagy nemzeti ünnepet, melynek jelentősége március 15-éhez és október 23-ához fogható.

- Nem sikkad el ez a nap a másik két nemzeti ünnepünk mellett? Tiszteljük István királyt? Nem lehet, hogy többet beszélünk az új kenyérről, alkotmányról, mint róla?

- Szó van Szent István királyról, mindig idézünk tőle; törvényeiből, Imree hercegnek szóló intelmeiből egy-egy aktualizálható gondolatrészlet minden ünnepi beszédben előkerül. Legszebben talán ez bizonyítja a mában elevenen élő emlékezetét, hagyományait, hiszen ezeket a gondolatokat ezer éve írták le és még mindig van mit tanulni, használni belőle.

- Az imént azt említette, hogy István király ikon. Példakép is számunkra?

- Mindenképpen. István király pályafutásának összes-ségét, de egy-egy részterületét - akár a közigazgatás, akár a jogalkotás vagy az egyházszervezés - tekintve is lehet példakép. Példakép lehet emberként, boldogtalan egyéni sorsa ellenére - hiszen felnőtt fiát vesztette el - azzal a problémával kellett szembenéznie, hogy a fenntarthatóság reményében kire bízza az országot. Ennek ellenére megőrizte hitét és bizodalmát, hogy ez az ország megmarad, ez a nép ebben a hazában élni fog még, jóval utána is. És így történt. Az emberi kínokat alárendelte az ország boldogulása érdekében, ezzel politikusi példát is adott. Ez emberi nagyságára vall.