Mindenki boldog akar lenni

Egyebek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatnak azok, akik elfogadják Vörösváry Ákos meghívását és ellátogatnak szombaton a tapolca-diszeli Látványtárba. Ezen a napon három tárlatot is láthat a közönség, A rendszerváltás húsz éve címűt (a fővárosi Friss Galéria vendégkiállítása), a Tuningot Elekes Károly festőművész-től (válogatás az alkotó képeket át- és újraértelmező, kijavító, tuningoló műveiből), valamint a Mindenemberboldogakarlenni néven ajánlott anyagot.

Ez utóbbi a Látványtár új kiállítása, amely a giccsről szól - ahogy Vörösváry Ákos fogalmazott minapi találkozásunk alkalmával -, barátsággal, szerelemmel, józanul.

- Az biztos, hogy minden ember boldog akar lenni. Mindenki. Azok is, akik nem tudják vagy rosszul tudják, mi is az, és azok is, akik nem tudják vagy rosszul tudják, hogyan érhetik el a boldogságot. 

A határok tologathatók, jelentésük, értelmezésük koronként változhat, de úgy érzem, most találtam meg a magam számára, s ezzel a kiállítással mások számára is ezt a boldogságra törekvő édesbús képi világot, a giccset - mond- ta a Látványtár házigazdája, utalva a bemutatásra szánt rengeteg anyagra, festményre, tárgyakra. 

Tény, hogy a koronként valóban más megítélés alá eső képek jó részével szinte mindenki találkozhatott már a szülők, nagyszülők házában, sokunk gyermekkori emlékeiben tűnhetnek fel a valószerűtlenül szabályos, kontúros, színeiben túláradó tájképek, a színes portréképek, az angyalokat ábrázoló festmények, de még a Magyar Nemzet 1953-as számában olvasható elvtársias megközelítés is ismerősen csenghet vissza, hiszen abból azért 1989-ig kapott bőséggel az ország.

Vörösváry Ákos ez utóbbival egyébként azt bizonyít- ja, hogy a szöveg is lehet giccs, nem is akármilyen.

De láthatók egészen ronda képek vagy minden ésszerűséget mellőzők, sőt a sablonnal készül festmények (pél- dául Piroska és a farkas) is terítékre kerülnek a Látványtárban.