Az elejtett legnagyobb vad

Mi mással is kezdődhetett volna a bensőséges, családias hangulatú találkozó, mint a magyar nyelv és kultúra elapadhatatlan kincseinek hangsúlyozásával, a magasra tett léccel , ahogy Bodosi György fogalmazott. 

Azzal a magassággal, amelyet a költő megpróbált elérni műveiben, ám ez lehetetlen vállalkozás, legfeljebb csak megközelíteni lehet örökségeinket. A magyar nyelvet és kultúrát, amely mélységeket és magasságokat is átélt létezése során, soha nem lehet elhallgattatni, száműzni az életünkből. 

Bodosi György klasszikusunkat, Illyés Gyulát idézte, aki szerint eltűnik az a nép, amely nem kap verset. A költészet mindenkor segít abban, hogy kiemelkedjünk a mindennapi szörnyűségből és egyhangúságból. 

Bodosi ennek érdekében megpróbálta elejteni a legnagyobb vadat - a költészetet. A nagyvad elejtése című, Rimbaud emlékének szentelt versében írja: Elefánt háton ügetek. / Kitalálom, / de csak amiatt, / hogy elejtsem a / legnagyobb va- dat, a / KÖLTÉSZETET! 

Sz. Csordás Éva a beszélgetés elején a pályakezdésről faggatta a költőt, aki diákkorában Ady és József Attila hatása alatt állt, ám a két költő- óriás inspirációjára írt gyatra verseit elég hamar eldobálta. 

Orvostanhallgatóként már papírra vetett értékelhető írásokat. 1949-ben a Válaszban jelent meg egy Berzsenyi-tanulmánya. Olyan szerzők társaságában publikált, mint Szabó Lőrinc, Takáts Gyula, Vas István, Weöres Sándor, Keresztury Dezső, Veres Péter. Indulását - mint említette - tíz év hallgatás követte, mert nem akart besorolni abba az irodalmi és politikai vonulatba, amely a kort jellemezte. 

A közreműködő TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad tagjainak - Csillag Ádám, Felföldi Gábor, Hajmássy Zsuzsanna, Horváth Imre, Márta Attila - előadásában elhangzott néhány korai verse is, például az 1958-ban keletkezett Rendelés című. 

Ekkor már Pécselyen, a hangulatos bakonyi faluban élt, ahol hallgat- ta a csendet . A baráti elismerések segítették az alkotásban. Ha nincs, aki támogasson bennünket, akkor a legnagyobb tehetségek is elvesznek, jegyezte meg Bodosi. 

Miközben 30 kilométeres körzetben kilenc község orvosa volt, Illyés Gyula színre lépett az életében, első kötetének bevezetőjét ő írta. A találkozón hangfelvételről megszólalt Illyés is, az említett ajánló sorokat olvasta fel felejthetetlen hangján. 

Pécselyen nem vette körül irodalmi élet Bodosit, de magányos soha nem volt, népes családban élt, amelynek sze- retete átsegítette a buktatókon. A kezdeti lendület ugyanis megtört, első köteteit nem követték újabbak, visszautasították költeményeit. 

Ekkor születtek meg hazafias érzületű kártyaversei , amelyekből 20-25 darabot terjesztett több ezer példányban. Folyamatosan dolgozott, az alkotás, a közlés vágya lankadatlanul munkált benne. 

Szóba került a táj ihlető hatása, valamint az olasz kötődés is (édesanyja olasz volt), és kitértek szerelmi költészetére is. Megtudtuk, hogy Bodosi György később szociográfiákat, drámákat, hangjátékokat és novellákat is írt. 

Elmesélte, hogy egyik darabjának plakátját már ki is nyomták, de a bemutató valamiért mégis elmaradt. Németh László felesége, Ella asszony ekkor mondta neki, hogy fizesse le az igazgatókat. De erre ő nem volt hajlandó. 

A színpad tagjai verseket, levélrészleteket, kritikákat olvastak fel az esten, majd befejezésül elhangzott a költő Hazádnak megrendülten is... című sikeres verse. A találkozó végén Bodosi György egy-egy kötetével ajándékozta meg a közönséget.