Nem győzött a félelem a terrortámadás után

A 2015. november 13-ai párizsi terrortámadás az egész világot megrázta. Az előre megtervezett akcióban géppisztollyal felfegyverkezett terroristák csaptak le ártatlan civilekre, valamint több robbanás is megrázta a város legforgalmasabb helyeit. A francia főváros már visszatért a megszokott életéhez, igaz, még mindig gombóc van a torkukban. A legtöbb halálos áldozatot a Bataclan színház elleni támadás követelte, ahol a fegyveresek túszokat is ejtettek, majd a kivonuló rendőrökkel tűzharcba keveredtek. Ennek során nyolc támadót sikerült semlegesíteni.

A Párizsban élő 33 éves Seb North így emlékszik vissza a történtekre: – Egy bárban voltam abban az utcában, ahol az egyik robbanás történt. 19 ember halt meg körülöttem, hirtelen nem tudtam, mi történik, akkor fogtam csak fel, hogy ez egy komoly helyzet, amikor láttam a katonákat az utcán. El kellett bújnom, megpróbálva nem gondolni a halottakra. Ekkor ijedtem csak meg igazán. Borzalmas érzés, hogy te életben vagy, amíg annyian meghaltak – mondta a műemlékeken dolgozó építész. Részletek itt

. 

Rendőrök a Veszprém Arénában rendezett BL-meccs előtt, nem sokkal a párizsi terrortámadás után
Fotó: Penovác Károly

Nemzetközi hírű, divatos, exkluzív üdülőhely a svájci St. Moritz. A síparadicsomban 350 kilométernyi pálya és 47 modern felvonó várja a síelés szerelmeseit. A környék bővelkedik panorámás túraútvonalakban és sífutópályákban is. St. Moritz igen felkapott a tehetősebb emberek körében. Évről évre tízezrek fordulnak meg itt, a világ minden sarkából érkeznek vendégek Oroszországtól Amerikáig.

Egy ilyen üdülőhely akár a terroristák célpontja is lehetne. Itt tölti második téli szezonját a veszprémi Tremmer Roland, aki az egyik szállodában masszőrként dolgozik. A Naplónak elmondta, ez nem az a hely, ahol a migránsok előfordulnak. Azt nem tudja, hogy van-e különleges intézkedés, ha van is, ebből ő semmit nem érzékel. A tavalyi télhez képest nem látszik semmi változás. Ő csak a településen belül mozog, azt nem érzékeli, hogy országosan mi a helyzet. Az, hogy ott béke van, még nem jelenti azt, hogy nincs óvintézkedés. Azt azonban tapasztalta, hogy az osztrák és a német autópályákon nagyobb lett az ellenőrzés. Meg sem fordult a fejében, hogy hazajöjjön, nem érzi magát veszélyben.

A tapolcai Kun Krisztina már évek óta Londonban él, könyvelőnek tanul, mellette pénzügyes.

- Őszintén szólva, semmi változást nem veszek észre abból, hogy terrorveszély lenne Londonban. Persze bevallom, megesett az elmúlt pár hónapban, hogy leszálltam a buszról, mert gyanús, hátizsákos ember ült mellém, de ezt leszámítva, nem agyalok ezen, nem telnek rettegésben a mindennapjaim. A terroristáknak ugyanis pont ez a céljuk, hogy megfélemlítsenek minket. Bízzunk a legjobbakban és abban, hogy a terroristák is rájönnek, hogy a harc, a háború nem vezet sehova.

Fegyveres katona járőrözikaz Eiffel-toronynál

Ilcsik Alexandra Zsófia semmit nem érzékelt Klagenfurtban a terrorfenyegetettségből.

- Celldömölkről költöztem külföldre, és most Ausztria déli részén élek, a szlovén határhoz közel, sőt, még menekülttábor is van egy közeli faluban, mégsem vettem észre semmit a menekültek érkezéséből. Talán ennek is köszönhető, hogy - bár félelemérzet nyilván van bennem - nem tartok attól, hogy kimenjek az utcára, illetve zsúfolt, forgalmas helyekre.

Alexandra az előítéleteknek még csak nyomát sem észlelte, ő is külföldi, de vele sem bánnak másképp.

- Jóllehet én csak a fiatalabb generációkról és a korombeli közösségekről tudok nyilatkozni, de nem hinném, hogy az idősebbek másképp állnának a témához. Nagyon nyitottak és vendégszeretőek, nekem csak jó tapasztalataim vannak. A készültség már inkább feltűnő, az állomások, buszpályaudvarok környékén rendszerint több rendőr és biztonsági ember tevékenykedik, illetve a városban is gyakran járőröznek mind nappal, mind éjszaka. Egyszer történt, hogy busszal utaztam hazafele, amikor letereltek minket az autópályáról, és rendőrök ellenőrizték minden utas igazolványait. A hazaköltözésről folyamatosan gondolkodom, de ez még a jövő zenéje.

Papp Dorina Angliában dolgozik, ahol azt tapasztalta, hogy London egy nagyon nyitott város, igyekeznek az emberek mindenkit elfogadni, származástól függetlenül.

- Én magamon vagy az ismerőseimen, akik szintén európai országokból költöztek ide, nem veszek észre megkülönböztetést. A repülőtéren fokozott az ellenőrzés, és fegyveres rendőrök vannak sok helyen. Azt gondolom, hogy ez a mostani helyzet teljesen kiszámíthatatlan, nem hinném, hogy bárki tudná, hol van biztonságban és hol nincs, így nem gondoltam arra, hogy emiatt hazautazzak Tapolcára.

Varga Anna Skóciába került, Auchterarderben él:

- A hotelt, ahol dolgozom, a párizsi merénylet után teleragasztották mindenhol, hogy mit csinálj, ha esetleg lövéseket hallasz. Bújj el, fuss, tervezd meg már most a búvóhelyed! Utána sokáig féltem is, mivel itt nagyon sok ember fordul meg a világ minden pontjáról. Többször volt bombariadó is. Júniusban megyek haza Veszprémbe, de autóval, mivel repülni nem merek.

Ezrek tüntettek Párizsban szombaton a rendkívüli állapot meghosszabbítása és a vitatott terrorellenes alkotmányreform ellen

Veszprémből költözött Münchenbe Tóth Bence.

- Itt igazából mindenki éli a saját életét, a német emberek viselkedése megosztó, sokan vannak, akik még mindig azt akarják, hogy a migránsok jöjjenek, mert ez jót tesz a népnek. De persze ott a másik oldal, akik lassan utálják az összes nem németet. Münchenben a rendőrök és a katonák jól szervezettek, mindenhol ott vannak, és ha baj van, nem félnek cselekedni.

Bence szerint Kölnben az emberek közvetlenebbek, viszont ott is bennük van, hogy ők a németek, a többiek meg a külföldiek. A kölni rendőrök viszont a tapasztalatai szerint félnek a migránsoktól, persze nem merik bevallani.

Géringer Ferencet az Olaszországban eltöltött tizenkilenc esztendő lesújtó tapasztalatai megtanították kételkedni abban, hogy a világ tiszta és töretlen akarattal küzd a rossz ellen.

- Ha úgy tetszik, emigránspszichózisnak lehet ezt nevezni, sőt akár hitetlenségnek is. Én próbálom elhatárolni magam a történtektől, viszont hallottam sok dolgot másoktól. Itt nem nagyon történt rendbontás eddig, egyszer, mikor Veszprémből jöttem Tirol felé, a német határon majd egy órát kellett várnunk, elég bosszantó volt, de ezen kívül semmi. Viszont voltak olyan olasz kollégáim, akik kinyilvánították tetszésüket a magyar határon történtek mellett. Velem nem viselkednek másként, viszont jó látni a fegyveres katonákat!