Kelet-európai országok pert nyertek az uniós bíróságon a széndioxid-kibocsátási plafon brüsszeli korlátozása ellen

Az uniós bíróság Luxembourgban kimondott határozata szerint a brüsszeli bizottság azzal, hogy a terv vizsgálata címén meghatározta a kiosztható nemzeti kibocsátási egységek felső határát, túllépte a ráruházott hatásköröket.

Precedensértékű döntésről van szó, mert a bíróság a közeljövőben még további hat uniós tagállam, köztük Magyarország hasonló tárgyú beadványáról is ítélkezik majd.

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony és gazdaságilag eredményes csökkentésének ösztönzése érdekében kidolgozott uniós irányelv előírja, hogy valamennyi ötéves időszakra vonatkozóan minden tagállam nemzeti kiosztási tervet dolgoz ki. Ebben meghatározza, hogy az adott időszakra összesen hány egységet és miként kíván kiosztani. A tervet közzé kell tenni, és azt közölni kell a bizottsággal, valamint a többi tagállammal. Amennyiben a terv nem áll összhangban az irányelvben meghatározott követelményekkel, a bizottság elutasíthatja az tervet vagy annak egy részét, és a tagállam csak akkor dönthet az adott időszakra kiosztandó kibocsátási egységek összmennyiségéről, ha a bizottság elfogadta a javasolt módosításokat.

Lengyelország és Észtország 2006-ban jelentette be a 2008-2012 közötti időszakra vonatkozó tervét a bizottságnak. A következő évben azonban az uniós "kormány" úgy határozott, hogy a kibocsátási egységek éves összmennyiségének e két tagállam által javasolt értékét 26,7 százalékkal, illetve 47,8 százalékkal csökkenti.

Ez ellen a döntés ellen nyújtottak be keresetet a tagországok.

Az ítéletben a bíróság megállapította, hogy kizárólag a tagállam rendelkezik hatáskörrel annak végleges eldöntésére, hogy mekkora lesz a kibocsátási egységek teljes mennyisége, és hogyan osztja el az egységeket a gazdasági szereplők között. A brüsszeli bizottság csupán ellenőrzési hatáskörrel bír, de még ez is erősen korlátozott.

A megtámadott határozatok következménye ugyanakkor a bíróság szerint az, hogy elvonja a tagállamoknak az irányelvben meghatározott kizárólagos hatáskörét.

Az ítélet azt is leszögezte: a brüsszeli bizottság nem dönthet úgy, hogy eltér a nemzeti tervekben foglalt adatoktól, és azokat a saját értékelési módszerének alkalmazásával szerzett adatokkal helyettesíti. A bizottság azzal is túllépte az irányelv által ráruházott mozgásteret, hogy azt állította, hogy az egyenlő bánásmód elve értelmében valamennyi tagállam esetében ugyanazt az értékelési módszert kell alkalmaznia.

Az Európai Bizottság a 2008-2012-es nemzeti tervek értékelésekor a 27 tagország többségét az összmennyiség csökkentésére kényszerítette. Az elvárt csökkentés néhány százaléktól 50 százalékig terjed, Magyarország esetében például 12,4 százalék volt.

A mostani ügyekben érintett tagállamok mellett Magyarország, Bulgária, Csehország, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia is pert indított a kizárólag uniós ügyekben ítélkező bíróság előtt. Szlovákia később visszavonta keresetét, mert Brüsszel felfelé módosított saját korábbi határozatán.

A jogorvoslatot kereső országoknak a beadvány és a bíróságon folyó eljárás ellenére módosítaniuk kellett tervüket a brüsszeli határozatnak megfelelően.