Kihordja lábon

Néhány napja jelentette be Rob Gronkowsky amerikaifutball-játékos, hogy befejezi a pályafutását. A 29 éves sportoló kilenc évet töltött a New England Patriotsnál, három bajnoki címet mondhat magáénak. Számos súlyos sérülést szenvedett el az elmúlt években: csonttörések, szalagszakadások, agyrázkó­dások sora tette próbára. A tight endnek a kórlapján annyi bejegyzés van, hogy akár rövid önéletrajzi könyvként ki is adhatná. Okulhatna belőle mindenki, aki azt gondolja, hogy egy Terminátort nem kell javítgatni.

A sérüléseknek már a puszta gondolatától is a hideg rázza a sportolókat. A profinak a megélhetését befolyásolják, az amatőrnek az életmódját. Akár a boldogságát is. Egy hobbisportoló mindennapjai­nak szerves részét képezi az a heti néhány óra, amit szeretett mozgásformájának szentel. Mintha be lenne táblázva a napirendjébe egy kis öröm, siker, jó érzés. Ha foci közben egy túl jól sikerült becsúszás vagy egy rosszul sikerült csel nyomán néhány hétig legföljebb sántikálni tud az ember, a naptárba be lehet írni napi néhány óra rosszkedvet, levertséget, ingerültséget.

Egy ötvenes évei elején járó barátom, aki gyerekkora óta focizik, több mint egy évet volt kénytelen kihagyni egy térdszalagműtéttel orvo­solt sérülés miatt. Már az operáció előtti hetekben azt próbálta meg felbecsülni, hogy mikor térhet vissza a pályára. Állandó panaszként nem a térdéről beszélt, hanem arról, hogy mennyire hiányzik neki a foci. Most, hogy újra játszhat, a térde állapotáról, a regeneráció folyamatáról magától nem is beszél, csak a meccsekről. Gondolom, nagyjából gyógyultnak tekinthető.

A szalagműtét szövődményeként talán érhette némi agykárosodás, mert focista létére vonzódni kezdett a futáshoz, és egy maraton teljesítésének ötlete is foglalkoztatja.

Majd kihordja lábon…

A sport élet, erő, betegség. Ezt minden amatőr jól tudja. Sok futót van szerencsém ismerni. Nem tudom, van-e köztük olyan, aki ne tudna kisebb-nagyobb fájdalomról beszámolni. Mindenki mesél a saját fájdalmairól és továbbadja a sporttársaitól hallottakat is. Akibe szorult némi versenyszellem, mindig tud olyan panaszt mondani, ami übereli a többiekét. Kit az nyugtat meg, ha az ő lába jobban fáj, kit az, hogy az övénél nagyobb fájdalmakkal is lehet futni.

A legfontosabb elvárás, amit az elkerülhetetlen sérülésekkel szemben támasztani lehet: futás közben múljanak el. Az edzésre fordított időn kívül jelentkező panaszok nem számítanak. Az orvosokat is kerülni kell velük, mert azok rögtön pihenést javasolnak.