Miért maradt el a ZIRCI BULI?

– Több civil szál ért össze minden egyes BULI-ban már a kezdetektől, többen tevékenykedtek a CivilFaluban, a Gyermekszigeten, különböző prevenciós csoportok is jelen voltak, és a Bakony Sátorban teret kaptak a környékbeli múzeumok, egyesületek is, akiket szerettünk volna megismertetni az ideérkezőkkel. A zene és a szórakozás mellett a közösségfejlesztésről és értékeinkről is szólt a „ZIRCI BULI”, huszonöt éven át. A színpadi műsorok mellett egy nagyon gazdag programkínálatot is össze tudtunk hozni minden évben. Általában már ősszel, télen elkezdtük szervezni a programokat, de legkésőbb márciusig össze kellett állnia a teljes koncepciónak. Addigra látnunk kellett, hogy mit merhetünk költségvetés szempontjából bevállalni. Április–májusban a kiegészítő programokat is összeállítottuk, a június az már töményen a fizikai megvalósításról szólt – meséli Encz Ilona, a „ZIRCI BULI”-t rendező „A BULI '91” Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnöke, az egyetlen alapító, aki a kezdetektől fogva jelen volt a 27 év során a szervezési munkákban. – Mindig az volt a legnagyobb felelősség, hogy a költségvetésre mit merünk bevállalni. 8–10 évvel ezelőttig a BULI-nak 7–8 millió forintos költségvetése volt, az elmúlt években ez négy és fél, öt millióra csökkent le.

Ebből körülbelül egymillió forint a kötelező közszolgáltatások költsége, pl. a wc, biztonsági szolgálat, mentő, szemétszállítás, szerzői jogdíj stb. További kb. egy-másfél millió forint a hang-fénytechnika, a fedett színpad, egyebek és akkor a maradék két–két és fél millió forintnak elégnek kellene lenni a lehető legjobb, élőzenét játszó zenekarokra és a kiegészítő programokra. A magyar pop, rock és alternatív zenei élet élvonala megjárta a BULI színpadát, és mindig támogattuk a kevésbé ismert, feltörekvő zenekarokat is. Az alapfeltétel mindig is az volt, hogy a fellépők valódi, minőségi élőzenét játsszanak – meséli Ica, aki részletesen beszámolt a buli megvalósításához szükséges forrásokról is.

– Az első 10 év elsősorban a helyi, környékbeli cégek, vállalkozások támogatásából állt össze, és amint beindultak a pályázati lehetőségek, onnantól kezdve azokra is támaszkodtunk. A zirci önkormányzat 2000-ben Pro Urbe kitüntetéssel ismerte el a rendezvény és szervezői értékteremtő tevékenységét, és a mindenkori lehetőségei szerint támogatta a fesztivált. 2014-ig és az azt megelőző néhány évben félmilliós támogatást kaptunk egyedi kérelemre és testületi döntés alapján. 2015-ben, a 25. „ZIRCI BULI”-ra, kaptunk először másfélmilliós támogatást a várostól. A BULI mindenkori támogatóinak járó köszönet mellé hozzátartozik az, hogy az évek során nem a támogatási szándék csökkent a helyi cégeknél, hanem ezek egy része megszűnt, átalakították, elköltözött, onnantól kezdve csökkentek a pénzbeli lehetőségeink is, de a munka-anyag-eszköz jellegű együttműködések hosszú sora, és évente az SZJA 1%-os felajánlások máig változatlanul megvannak. Ezen felül a különböző szolgáltatók, pl. vendéglátósok, árusok, vidámparkosok voltak a partnereink, akiktől a szerződéseink szerint érkezett a bevétel másik lába, amit a 2004-től kényszerűen bevezetett parkolási, majd sátrazási támogatásként fizetendő minimális napi összegek növeltek. Mindig mindent, az utolsó fillérig a rendezvényre fordítottunk. Az idei évben jutott a képviselő-testület arra a döntésre, hogy nem éves, egyedi szerződéses összeggel, hanem három évre kiszámítható, rendszeresített, évi másfél millió forintos támogatással járulnak hozzá a BULI-hoz. Ehhez le kellett adnunk az idei évi programot, költségvetést, információit hatvan nappal a rendezvény előtt. Az előterjesztésben szerepelt az, hogy amennyiben az alapítvány előteremti a hiányt – mert akkor még kb. egymilliós hiánnyal tervezett költségvetést tudtunk bemutatni –, akkor lép életbe a támogatás. Mindezekkel a forrásokkal és az idei egy nyertes pályázatunkkal 4,5 milliós költségvetésű BULI-t lehetett összeállítani.

A bevételeket alapítványként mind a BULI-ra fordítottuk, de így is a szokásos pénzügyi kínokkal kezdtünk, ahogy az elmúlt években is nem egyszer indultunk el úgy, hogy akár ténylegesen mínusz lehet a vége. És ha ott vagyunk a BULI végén, hogy valamelyik számlát nem tudjuk kifizetni, akkor a saját zsebünk következik, mert fizetni viszont kell. Az elmúlt években rendszeresen előfordult, hogy szeptemberben munkabérelőleget vettem fel, hogy ki tudjuk fizetni az utolsó egy-két számlát – meséli Encz Ilona.

A kérdésre, mely sokakat foglalkoztat, hogy a pénzügyi hiányok elkerülése érdekében miért nem szedtek belépőjegyet, Vajnorák Bálint adott részletes választ.

– Az emberek gyakran összekeverik a rendezvényeket, pedig ezek nem egyformák. A „ZIRCI BULI” arról ismert országszerte, hogy kezdettől ingyenes és mindenkinek szól. Viszont ha belépős rendezvényt csinálnánk a fesztiválból, akkor egyrészt sérül az alapelv, másrészt ehhez komoly infrastruktúrát kellene kiépíteni, pl. megfelelő beléptető- és biztonsági rendszert, és teljesen más törvényi követelmények vonatkoznának rá, üzleti rendezvényként. Ez olyan szintű többletköltséget dobna a rendezvényre, ­ami több millió forint plusz kiadást jelent, és ugyan meg lehet oldani, de kérdés, hogy a jegybevétel, az fedezné-e legalább azokat a kiadásokat, ami a beléptetőrendszer bevezetésével járna. Persze minden függ a jegyáraktól, az ezért kínált koncertek minőségétől, de ez már üzletpolitika, teljesen más téma, és a BULI nem erről szólt. Arról nem is beszélve, hogy a belépőjegyekkel üzletté vált rendezvény valószínűleg több támogatástól is elesett volna. Végigszámolgattuk a lehetőségeket, mert ez a felvetés nem újkeletű, már legalább tizenöt évvel ezelőtt is felmerült, de mindig oda jutunk, hogy a BULI nem lenne ugyanaz és nem érné meg feltétlenül.

– Most is ugyanazokkal a költségvetési problémákkal kezdtünk, de mert ez a kockázat már évek óta jelen volt, erre még mertünk vállalkozni. Idén is előkészítettük az eddig minden évben engedélyezett rendezvényt, benyújtottuk az önkormányzathoz a rendezvénybejelentőt. Ezt követően érkeztek a telefonok az érintett szakhatóságoktól, hogy országszerte szigorúbban ellenőrzik az eddig engedélyezett feltételeket, és a hatóságoknak idén fokozottan figyelembe kell venniük, hogy egy tömegrendezvény során bármiféle extrém helyzet előállhat. A hatóságok segítőkészek voltak, nem erről van szó, de azok a módosítások, melyeket idén meg kellett volna lépnünk, olyan szintű pluszt jelentettek volna, melyeket képtelenek lettünk volna előteremteni a költségvetésünkben. A célunk mindig is az volt, hogy ne csak jó legyen a BULI, hanem biztonságos is, ezért eddig is betartottunk minden, ránk vonatkozó szabályt, amik alapján megkaptuk a rendezvényi engedélyt. Az ismert nemzetközi helyzet miatt az idei évben országosan minden tömegrendezvényre szigorítások léptek életbe, és mi, kis civil szervezetként ezzel már nem tudtunk se forrásilag, se idő szűkét tekintve lépést tartani.

Az utolsó csepp az volt, hogy idén először kérték tőlünk a BULI idején a városi ivóvízhálózatból használt ivóvíz bevizsgáltatását is. Eddig is a szolgáltató szakértői kötötték rá a mi csöveinket a hidroglóbuszra, ők fertőtlenítették, végezték el a szükséges munkálatokat, ahogy kell, és adtak erről szolgáltatói nyilatkozatot is. Ez idén nem volt elegendő az engedélyhez, és a víz bevizsgáltatásával már időben se végeztünk volna.

– Ezek a szigorítások csak a már az eddig ismert paraméterekkel leadott, engedélyeztetésre váró dokumentumok után derültek ki számunkra. Ha valami bármely szakhatóság részéről nem elfogadható, és nem adja a hozzájárulását a maga szeletéhez, onnantól kezdve az önkormányzat sem adhatja ki a rendezvény engedélyét. A helyzet innentől reménytelenné vált számunkra.

Ica elmondta, a beérkezett támogatásokat köszönettel visszautalták, a nyertes pályázat visszamondásának is megvan a folyamata, ezek is zajlanak jelenleg. A meghívott zenekarok és a partnerek sem örültek a lemondás hírének, de megértették.

– Azt még nem döntöttük el, mi lesz az alapítvánnyal – véli Bálint. – Nincs kizárva a lehetősége, hogy pár éven belül ismét lesz „ZIRCI BULI”, de egyelőre nem tudjuk, hogy mikor, milyen formában. Ezt együtt kitaláljuk, átgondoljuk, de mert a fesztivál vagy az alapítvány sorsát nem nyolc ember fogja eldönteni, hanem az a nyolcvan, akinek ebben a munkában része volt, akikkel negyedszázadot töltöttünk el együtt. Köszönjük mindenkinek a 25 évet!