2016.07.22. 13:08
Utcazene: csak légy önmagad!
Az Utcazene-fesztiválon megengedheted magadnak, hogy valódi önmagad légy.
Megteheted, ha éppen úgy alakul a napod, és a kedved is engedi, hogy mezítelen lábbal sétafikálj a nehéz, fűszeres és olykor sokat ígérő szagokkal terhes belvárosi utcákon, még ha a talpad alá simuló aszfalton jól kivehetően látszik is a fesztivál gasztronómiai, italfogyasztási és egyéb élveze-teinek lenyomata.
Megteheted, hogy egy jó haverral saját zenekart alapíts egy emlékezetes éjszakára, mindössze egy narancssárga luftballon és egy félig telt whiskysüveg dörzsölésével. És egy kissé szétfolyós vigyorral képeden, békésen szemléld a kalapodban sorakozó érméket.
Fotó: Németh András
Vagy megteheted, hogy megkísérelsz nem létező rekordokat megdönteni például azzal, hogy egy borzalmas lófej maszkban mind több fesztiválozóval készítesz közös fotót, bevállalva az értetlen tekinteteket és olykor a csípős odaszólásokat is.
De megteheted azt is, hogy egy teljesen „idegen” zenei kultúrában mutatod meg a tehetségedet. Egy szál magadban, a kottád előtt állva kissé elfogódottan, egy nem szokványos hangszerrel a kezedben az Örömódát trombitálva az utcára. És szintén elfogódottan fogadd a kiállásodat elismerő tekinteteket.
Megteheted azt is egyébként, hogy elfelejted az éveid számát, szalmakalapban ücsörögsz a színpad mellett, hátad mögött a társad, aki egy életen át az volt mindig, a keze most is óvón a válladon, és csillogó, bölcs tekintettel vizslatod a sok kevesebb évet számlálót.
No és persze megteheted, hogy rég nem látott ismerősöket, barátokat fedezel fel a nagy fesztiválváros közepén, hogy alaposan ölelésre tárd a karodat és szívedet.
És te miért is ne tennéd meg?
