Szentkirályszabadján megkönnyebbülten vették tudomásul a rém öngyilkosságát

A BVOP lapunknak eljuttatott közleményében az áll, hogy egy jogerős szabadságvesztés büntetést töltő férfi felakasztotta magát, ezt a felügyelet észlelte. Az egészségügyi személyzet azonnali és szakszerű segítségnyújtása után a fogvatartottat kórházba vitték, ahol később meghalt. A rendőrség az idegenkezűséget kizárta. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) személyiségi jogokra hivatkozva nem erősítette meg, de nem is cáfolta, hogy Ember Zoltánról van szó.

Ember Zoltán, aki szentkirályszabadjai rémként vagy hurkos gyilkosként is elhíresült, 1991. október 12-én szabadult hároméves börtönbüntetéséből, és már aznap meggyilkolt és kirabolt egy egyedül élő 85 éves férfit. Később saját bátyját fojtotta meg puszta kézzel, majd 2002-ben, 2003-ben és 2004-ben is megölt egy-egy idős embert. Áldozatait leütötte, majd kezüket hátrakötötte, nyakukra hóhérhurkot kötött, és a kötél végét a bokájukhoz erősítette. Amikor az idősek magukhoz tértek, egy mozdulattal saját magukat megfojtották. Embert 2004 márciusában fogta el a Veszprém megyei rendőrség, 2006-ban ítélte el a Győri Ítélőtábla.

A rendőrség az idegenkezűséget kizárta. Úgy tudjuk, egy lepedővel akasztotta fel magát, a szegedi klinikára szállították, de életét már nem tudták megmenteni.

A spájzban rejtegette a hullát

A hullát ott rejtegette a spájzban, miközben a szomszédok azt kérdezgették tőle, hol van a testvére. Ez volt Ember Zoltán, a falut tizenegy évvel ezelőtt rettegésben tartó sorozatgyilkos, akinek öngyilkosságát hallva nem sokan sajnálkoztak.

A helyi kisboltba betérve mindenkinek azonnal akad egy régi története a szentkirályszabadjai rémről. Itt jóformán mindenki ismer, mindenkit, ezért nem is csodálkozom, amikor azonnal sorolni kezdte az eladó, kiket végzett ki 1991 és 2004 között Ember Zoltán.

Az egyik vásárló a gyilkos egykori szomszédja, a nevét kéri, ne írjam le, de azért néhány történetet elmesélt.

- A fene se gondolta, hogy ő volt. Anyukámnak régen sokat segített a ház körül, a szőlőben. Többször voltak kettesben, de sosem bántotta. Igaz két évet ült azért, mert megkéselte az élettársát, egyszer pedig méteres karddal rohangált a faluban, ám azt nem hittem, hogy gyilkolni is képes – magyarázta a korábbi szomszédasszony.

Mint ismeretes, Ember Zoltán saját testvérével is végzett. Persze a közvetlen szomszédoknak feltűnt, hogy a férfi napok óta nem tartózkodik otthon.

- Folyton kérdezgettem a testvére felől, de mindig kitérő választ adott. Aztán egyszer csak táviratot kapott a bátyjától. Mint utóbb kiderült, ezt ő maga adta fel saját magának, hogy meglegyen az alibije. Azt csak később tudtam meg, amikor felolvastam neki, mi áll a levélben, a testvére hulláját épp a spájzban rejtegette – ecsetelte a hölgy.

Kiss Károly felesége révén rokonságban állt Emberrel.

- Sosem tudom megbocsájtani, hogy a saját bátyját is meggyilkolta. Őszintén mondom, megérdemelte a halált. Igaz velünk szemben sosem volt rossz, ám kiszámíthatatlan, fura alaknak ismertem. Egyszer például én magam vettem elő tőle a kést a kocsmában, amikor valaki feldühítette. Akkoriban, amikor sorra gyilkolta az öregeket, a nyomozók minket is kifaggattak a feleségemmel, mondtuk nekik, keressék meg azt, aki a saját élettársát megszurkálta. Képzelje, még volt pofája velünk találgatni, hogy vajon ki követhette el a gyilkosságokat. Jól emlékszem, azt mondta, az ilyet fel kéne akasztani. Most bevégeztetett – fogalmazott a férfi.

- Elég groteszknek tartom, hogy Embernek hívták, miközben embereket végzett ki brutális módon – vélekedett a rém egyik közvetlen szomszédja, aki ma is az elhagyott ház mellett él. - Egyáltalán nem sajnálom. Mindig is féltünk, rettegtünk tőle. Az utolsó áldozata itt lakott velünk szemben. A halála előtti este anyámnak diót hozott a Klári néni, aztán többet nem láttuk. Ember Zoltán egyáltalán nem volt jó ember. Előfordult, hogy elborult az agya, felmászott a háza tetejére és elkezdte ledobálni a cserepeket. Egyszer vékony kötélen rángatott egy szegény kiskutyát, ami aztán éhen halt. Nekünk két rokonunkkal is végzett. Számomra megkönnyebbülés, hogy nincs többé – szögezte le a nő.

Ember Zoltán egykori háza most kiégett, üszkös, romos, omladozó épület. A szomszédja szeretné, ha végre lebontanák, mert az elhagyott lakban sokszor kétes egyének is beköltöznek. A nő ugyan szép kis virágokat ültetett a ház mellé, de a színpompás növények sem feledtetik vele a rettegést.

Ember Zoltán egykori háza Fotó: B. Virág Rita

Zárkózott, sivár ember

- Senkinek nem adtam kegyelmet, én sem kérek kegyelmet - ezt mondta az utolsó szó jogán védencem - mondta Keszthelyi Csaba ügyvéd, amikor azt tanácsolta neki, mondja azt, hogy megbánta tettét. Az ügyvéd felidézte, rideg, zárkózott, sivár embernek ismerte a férfit, akivel nem lehetett olyan bizalmi kapcsolatot kiépíteni, mint más védencével. Utalta rá, először talán amiatt ölt, mert anyját sérelem érte. Élettársa ugyanis bántalmazta az asszonyt és az akkor még kamaszkorú fiút is. Ez jelzi, hogy a férfinek egyetlen érzelmi kapcsolata csak anyjához fűződött.

Keszthelyi Csaba  tapasztalata alapján rámutatott: a gyerekkori élmények, a sorozatos sikertelenség, a megaláztatások, a szeretet hiánya vezethetnek ahhoz, hogy az ember felnőtt korára elveszíti minden kontrollját.

- Hasonló rémtettekkel, és rideg, magába zárkózott emberrel még nem találkoztam a pályámon - mondta, hozzátéve: amiatt sajnálja a férfit, mert borzalmas, hogy egy ember ennyire kivetkőzött emberi mivoltából. A hír hallatán megdöbbent az ügyvéd és azt mondta,  Ember Zoltán a börtönben valószínűleg rádöbbent arra, hogy nem szabadulhat a börtönből és ezt már nem volt képes elviselni.