Így strandoltak felmenőink, 2. rész

Ma kevésbé hihető, a XIX. század végére Almádi elsőként sorakozott fel a part menti fürdőtelepülések sorába. 1899-ben a Kneipp József német lelkész által kidolgozott gyógykúra elterjesztésére szolgáló intézet dr. Óvári Ferenc ügyvéd, a Balatoni Szövetség alapítója, országgyűlési képviselő szorgalmazására épült meg. A veszprémi káptalantól bérelt területen az Almádi Fürdő Rt. és az Országos Magyar Kneipp Egyesület 1899. július 10-én nyitotta meg az intézetet, ahol a korszak divatos gyógymódjai, az orvostudomány és a természetgyógyászat ötvözésével komplett gyógyprogramot dolgoztak ki.

A gyógyházban bevezették a Kneipp-féle vízkúrát, a Rickli-féle nap- és légfürdőt, valamint a Lahmann-féle egészséges táplálkozási rendet. A gyógyprogram több elemből állt. A légkúra során légsátrakat állítottak fel, amelyek éjszakázásra is alkalmasak voltak, de tetejükön nyitott szobák voltak. A légkúrához tartozott a testmozgás, a torna, a labdázás is. Ezt nevezték légfürdőzésnek. A napkúrát 10 és 14 óra között alkalmazták, s erre a célra a Balaton víztükre felett emelt, felülről nyitott épületben mezítelenül fektették a betegeket a napra. A napfürdő után általában pokrócba göngyölték a testet, s annak izzasztását követően ledörzsölést, majd a Balatonban történő úszást - a hullámok erőművi hatását - ajánlották, főként idült betegségek és gyulladások ellen. Ami fontos volt, az erre érzékeny társadalmi, erkölcsi szabályokat itt is szigorúan be kellett tartani a kezelések alatt. Hideg és meleg vizes fürdőkkel, légkúrát alkalmazva, de gyógyszeres kezelések nélkül, a természet gyógyító erejét felhasználva végezték a gyógyító munkát. A speciálisan, fából felépített, de tetővel nem rendelkező építményekben a levegő átjárta az épületet, a kezelés ideje alatt itt tartózkodtak a gyógyulni vágyók.

Az almádi strand 1920-ban...

1904-ben került sor az Almádi Gyógyfürdő szabályrendeletének kiadására. Ezen intézet hatására Almádi gyógyfürdői rangra emelkedett. Ez a fürdő az utazó vendégeknek is csábító volt, sőt, a nyári turizmus fejlesztését is kitűnően szolgálta. A híres Kneipp-gyógyintézet 1924-ig működött. Ekkor lebontották és megépült a Pannónia étterem és szálloda, amely 1963-ig állt. Majd 1964-től 2003-ig az Auróra étterem, és végül 2003-tól a mai Pannónia Kulturális Központ és Könyvtár épülete áll a helyén.

A 20. század eleje hatalmas fejlődést hoz a Balaton életébe. A vasút közel hozta a Balatont, és bár megépítése után a déli part még csak mint tranzitútvonal szerepelt, innen indultak a kompok az északi part ismert települései felé, 1910-re kiépül a Budapest-Tapolca vasútvonal, könnyen megközelíthetővé tette az északi part településeit is. Egyre elterjedtebb a villanyvilágítás, kezdenek kiépülni a vízvezetékek, a csatornahálózat. A Balaton presztízse folyamatosan emelkedik. Almádi 1901-től hivatalosan Balatonalmádi-fürdőként fogadja a vasúton érkezőket. Az 1900-as, hozzávetőleg 25 ezres vendégforgalom helyett 1910-ben már több mint 55 ezren érkeznek a korabeli statisztikák szerint. A Balaton Egylet a kor legmeghatározóbb civil szerveződése volt, fontos feladatának tekintette az egész tavat körülölelő vasúthálózat kialakítását, hiszen 1861-től a déli parton megindult a vasúti közlekedés. Az északi part bevonása a vasúti közlekedés hálózatába az egyik legfontosabb közlekedésfejlesztési intézkedés volt. 1909-ben a Veszprém-Alsóörs vasútvonal jelentette az ország északi területén élőknek a Balatonhoz kapcsolódást, így az 1909 és 1972 között működő vonal a térség turisztikai fejlődését is meghatározta. A fürdőkultusz idején, 1909-ben megnyitott vasúton Veszprém felől érkező fürdővendégek emelték Almádi hírnevét. A veszprémi virilisták (legmagasabb adófizetők) számára státuszszimbólum volt a település megközelítése vasúton. Ők nemcsak a fürdőéletet, hanem a birtokaikon virágzó szőlőkultúrát is képviselték. Számos veszprémi és környéki iparos, üzletember nyitott és bérelt Almádiban üzletet, működtetett kereskedést, üzemeltetett mozit. A korszak állandó visszatérő vendégei, valamint Almádi fejlődésében is szerepet játszó fürdővendégek többsége Veszprémből érkezett. Többek között Pethe Viktor kereskedő, Zsák József veszprémi vendéglős, a Kompolthy család, Véghelyi Dezső alispán, Thury Etele református lelkész, dr. Rada István kanonok és Almádi mecénása, dr. Óvári Ferenc is itt épített villát vagy birtokolt szőlőterületeket. A Balaton igazi pihenő-fürdőterületté a századfordulóval válik, az emberek számára a balatoni táj érintetlen szépsége fontos turisztikai attrakcióvá alakul.

...illetve 1923-ban. A Balaton presztízse folyamatosan emelkedik. Almádi 1901-től hivatalosan Balatonalmádi-fürdőként fogadja a vasúton érkezőket. Az 1900-as, hozzávetőleg 25 ezres vendégforgalom helyett 1910-ben már több mint 55 ezren érkeznek a korabeli statisztikák szerint

Az 1930-as évek végén jelentős elmaradást lehetett tapasztalni a fürdőélet fejlődésében. Kevés szálláshely, a kor igényeinek megfelelő szállodák hiánya, az addig olyan jelentősen működő fürdőegyletek felszámolása, a háborús események közeledte is visszafogta az addigi fejlődést, a fejlesztések helyett pedig a lassulás kezdte jellemezni a több évtizedes múlttal büszkélkedő, virágzó fürdőéletet.

Az első világháború nem hagyta érintetlenül a Balaton környékét sem, bár nem okozott jelentős károkat a tónál, a környező települések épségben átvészelték a világégést. A háború alatt hadikórházakká alakított szállodák, üdülőházak 1921-ben is csak 39 800 vendéget fogadtak, ami messze elmarad az 1910-es évek forgalmától.

1913-ban jelenik meg a Balaton vármegye létrejöttének gondolata. A Balaton-régió - bár ez idő tájt még senki nem hívta régiónak, hanem az akkori területi közigazgatásban a megye vagy vármegye fogalmat használták. Minden szerve a Balatonért volna, a Balatonért dolgozna, egységes irányítással, egységes szellemben, amely Keszthelytől Balatonfüredig szolgálhassa a Balaton kultusz érdekeit Keszthely székhellyel . Az első világháborút követő tiszavirág-életű tanácsköztársaság alatt történtek kísérletek a Balaton megye kikiáltására. Ezen tervben még csak az akkori Zala később Veszprém megyéhez csatolt részére terjed ki. A későbbiekben a terv alaposan átalakult, a tanácsköztársaság bukásával ez a koncepció is lekerült a napirendről. 1920. június negyedikén a trianoni békediktátum aláírásakor nemcsak az ország területének kétharmadát és a lakosság jelentős részét csatolták el hazánktól, hanem az elcsatolt területekkel elvesztettük népszerű fürdőhelyeink nagy részét is. Ez az egyébként tragikus történelmi esemény hatalmas fejlődéshez segítette hozzá a Balaton-régiót, felértékelődött a fürdőhely szerepe. (Folytatjuk.)