Az önismeret útján indított el a rajzolás

Az oktatópár küldetésének érzi, hogy olyan helyekre is elvigye az önismeret fejlesztésének ezt a játékos módszerét, ahová egyébként nem jutna el. Bajczi Marianna és Zabó Kitti az egyesülete bevételének jelentős részét arra fordítja, hogy valamilyen szempontból hátrányban lévő embertársainak is lehetőségük legyen elvégezni a jobb agyféltekés rajztanfolyamot.

– Már évekkel ezelőtt felmerült bennünk, hogy börtönbüntetésre ítélt embereknek tartsunk oktatást. Szegedről érdeklődött irántunk a börtön egyik vezetője, és a kapcsolatfelvétel sikeresnek bizonyult – számolt be Marianna. Az oktatók a legkeményebb fiúk közé mentek, akiket emberölés miatt ítélt el a bíróság húsz–harmincöt évre. Huszonhat és negyvenhárom év közötti fiatalemberek vettek részt a négynapos képzésen, a jelentkezők közül olyanokat választottak ki a vezetők, akiket alkalmasnak gondoltak a közösségi munkára.

– A börtön kapujánál kivettünk a táskánkból a veszélyt jelentő tárgyakat, mint például az ollót, majd ahogyan a filmekben láthattuk, zsiliprendszeres ajtókon keresztül jutottunk egyre beljebb. Volt bennem egy kis félelem attól, hogy el tudjuk-e viselni ezt a közeget, ugyanis hallottunk már olyan történetet, hogy túlságosan nyomasztó volt egy ilyen helyen foglalkozást tartani – mondta Marianna, majd egyből hozzáfűzte, hogy semmiféle probléma nem adódott a tanfolyam alatt.– Az első találkozás egy kis feszültséggel töltött el, de ez negyed óra alatt megszűnt. A húsz elítélt ott ült rabruhában, és felülmúlták az elképzeléseinket – számolt be Kitti. Elmondta, hogy az elítéltek nagyon segítőkészek voltak mindenben, és rövid időn belül egy biztonságos, meghitt légkör alakult ki.

Színek és tetoválások a kezeken és karokon

Az oktatók egy percig sem gondolták, hogy feladnák a rabokkal való munkát. Azt kérték, hogy börtönőr ne tartózkodjon a tanfolyam ideje alatt a teremben, hogy megtörténhessenek az őszinte és nyílt önismereti megnyílások. Mindenesetre egy kézi biztonsági riasztót kaptak az oktatók, de nem volt szükség azok használatára.

– A rabok nagyon hálásak voltak mindenért. Furcsa volt számukra, hogy civilekkel érintkezhetnek, és hogy a keresztnevükön szólítjuk őket. Nekünk is óriási élmény volt velük dolgozni. Az elképzeléseinknél sokkal jobban lehetett őket az önismeret útján vezetni – fogalmazta meg Kitti. Az oktatók a találkozás

előtt nem tudták, hogy „csak” rajzolgatnak majd az elítéltekkel, vagy a tanfolyam önismereti részében is el tudnak merülni, elvégre férfiakról van szó, és a börtönben mindenki felvesz egy álarcot. Ennek azonban pont az ellenkezőjét tapasztalták az oktatás alatt.

– Az életük legnyomasztóbb titkát osztották meg egymással a tanfolyam résztvevői, nem volt bennük szégyenkezés vagy védekezés, hanem teljesen nyíltan beszéltek az érzéseikről. Egy átlagos csoportnál sokkal nyíltabbak és szenzitívebbek voltak – számolt be Marianna. Szerinte ez egy óriási lehetőség volt a fiatalembereknek, akik négy napra kiszabadultak a cellából, és a rajztanfolyamon nem kritikát, hanem biztatást kaptak.

Elképesztő rajzok születtek a jobb agyféltekés rajzolással

– Többen elmondták, hogy még soha életükben nem kaptak annyi szeretetteljes biztatást, mint a tanfolyamon. Azóta nyugodtabbak és jobban kit tudnak szakadni a mindennapi gondolatmenetükből, jobban felszabadul az elméjük a rajzolás alatt – fogalmazott Marianna. A tanfolyam résztvevői azóta napi másfél–két órát, de többen napi hét–nyolc órát is rajzolnak. Az alkotás öröme mellett az időtlenséget tudják átélni, ami egy különleges érzés a rácsok között, és a munkáikat el is tudják küldeni ajándékba a szeretteiknek.

– Sokan halmozottan hátrányos helyzetű családban nőttek fel, amelyben nem kaptak megfelelő útmutatást az életre. Elkövettek valamit, de rájöttek, hogy nem az a jó irány, keresik az útjukat, de nincs viszonyítási pontjuk. Ezt kívülről elég nehéz elképzelni – mondta Marianna, majd felidézte azt a gondolatot, amely szerint attól, hogy valaki egyszer gyilkolt, még nem gyilkos. Az oktató hangsúlyozta, hogy nem helyes, ha embertársainkat egy-egy cselekedetükkel azonosítjuk, mert mi magunk sem szeretnénk, ha húsz évvel ezelőtti hibázásainkkal azonosítanának minket.

– A börtönben szervezett jobb agyféltekés rajztanfolyam résztvevői arról számoltak be, hogy szeretnének mindennap jobb emberként felébredni. Nagy bennük a bűnbánat és az önmarcangolás, nehezen engedik meg maguknak, hogy örüljenek – fogalmazott Marianna, majd arról beszélt, hogy oktatóként is egy különleges tapasztalatra tettek szert. Sokkal nagyobb empátiával tudnak belegondolni mások helyzetébe, miután testközelből látták az emberölésért elítélt fiatalembereket. Az oktatók nem foglalkoztak azzal, hogy a rabok miért vannak börtönben, ezen egyébként az elítéltek meglepődtek. Azt hitték, pontos információkat kaptak a tanfolyam vezetői az ő bűnlajstromjukról.

– Maradandó élményt nyújtanak azok a beszélgetések, amelyek során kiderült, hogy ők elégedettek. De nem az igénytelenségre gondolok, hanem arra, hogy az óriási bűnük miatt börtönbe kerültek, és mint egy gyászreakció fázisain végigmentek az állomásokon, végül megérkeztek a megbékéléshez. Elfogadják, hogy le kell tölteni a büntetésüket, hogy megszabaduljanak a cselekedetük súlyától. Megdöbbentő volt látni ezt a nagyfokú megbékélést – mondta Marianna. Szerinte a tanfolyam résztvevői maximálisan empatikusak, figyelmesek, és nagyfokú segítőkészség munkálkodik bennük. Egyikük annak érdekében, hogy a családjának ne kelljen Szegedre utazni beszélőre, ennek idejére átkérette magát egy lakóhelyéhez közelebbi börtönbe, vagyis egy másfél órás családi beszélgetés kedvéért egy hétig kell más helyen tartózkodnia. Egy másik férfi képeket fest, amelynek bevételével a családját támogatja.

– A környezetem megbotránkozott azon, hogy börtönben tartottunk tanfolyamot. Erről én csak azt mondom, hogy mielőtt bárkiről véleményt formálunk, nézzük meg, hogy tényleg úgy van-e, ahogyan gondoljuk vagy mások mesélik. Indiai útjaink után is az várt minket, hogy ott szenny és szegénység van, de mi egy másik oldalát ismertük meg az országnak. Mielőtt bármilyen véleményt formálunk, nézzük meg, hogy a saját tapasztalatunk mit mutat – hangsúlyozta Kitti. Az oktatópár rövidesen Déván tart képzést, illetve tibeti gyerekeket oktat, novemberben ismét együtt dolgozik a szegedi rabokkal.