A hétköznapi hősök felkelése

Márfi Gyula a Szent Mihály-bazilikában a hálaadó szentmisén a szentekről beszélt. Kiemelte, szükség van világi szentekre is.

A Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, a térség országgyűlési képviselője kiemelte, 1956 hősiességet és önfeláldozást követelt a hétköznapi emberektől, akik nem tűrhették tovább a diktatúrát és a megszállást. Kontrát Károly felidézte, a forradalom Almádit és Vörösberényt is hamar elérte.

A nép elzavarta a kommunistákat, megválasztotta a maga érdekképviseletét, a forradalmi tanács megválasztásán több mint másfél ezren vettek részt. Létrehozták a nemzetőrséget, valamint a helyi lakosság élelmet gyűjtött, amit eljuttattak a budapesti felkelőknek. Hozzátette, a magyarok nem tűrik a rabságot, készek megharcolni a szabadságért és a nemzeti függetlenségért. Az 1956-os forradalom egyik legfőbb üzenete, hogy a magyarokat nem lehet elnyomni. Hangsúlyozta, az utókor kötelessége, hogy ápolja 1956 hőseinek emlékét, mert példaképek nélkül nincsen jövőnk. Az őket megillető helyre kell kerülniük a nemzeti emlékezetben, és vissza kell adni a forradalom dicsőségét a hétköznapi hősöknek. Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak, zárta beszédét Kontrát Károly. A megemlékezésen közreműködött Jordán Tamás. A színművész felidézte személyes élményeit a forradalom napjairól, majd Faludy György és József Attila verseit szavalta el.

Keszey János és Kontrát Károly leplezte le Ungár József szobrát
Fotó: Stiger Ádám

Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára a kommunista diktatúra kivégzett áldozata emlékére Büszkeségpontot létesített Balatonalmádi. A Szent Erzsébet ligetben az ünnepségen avatták fel Ungár József antikommunista ellenálló mellszobrát, Pogány Gábor Benő szobrászművész alkotását. Ungár 1932-ben született Vörösberényben, társaival a kiépülő diktatúra ellen hoztak létre szervezetet 1951-ben, ám a fiatalembert és társait tevékenységük miatt letartóztatták és halálra ítélték. Az ellenállót 1953-ban végezték ki. A szobrot Szabó János plébános, Kovács Attila református lelkész és Szabó Vilmos Béla esperes áldotta meg. A mártírnak posztumusz díszpolgári címet adományozott az önkormányzat, amit Keszey János polgármestertől Ungár József egykori cellatársa, Hatvári Hugó Jenő vett át, aki beszédében felidézte a mártír utolsó napjait.

Az önkormányzat és a Pannónia Kulturális Központ rendezvényét koszorúzás zárta, a megemlékezésen közreműködött a Légierő Zenekar.