2017.06.02. 16:50
Magukat viszik a tanításba - Pedagógusnak lenni hivatás; nemcsak oktatás, hanem nevelés is
Csak a közoktatásban száznegyvenezer, a felsőoktatásban húszezer pedagógus dolgozik főállásban.
Ha ehhez hozzávesszük a gyermekvédelem, a szakszolgálat munkatársait, a gyógypedagógusokat, a munkájukat segítő iskolatitkárokat, ügyintézőket, takarítókat, gondnokokat, akkor több százezres tömegről beszélhetünk. A különböző pedagógusoknak pedig különböző identitásuk van – véli Somogyvári Lajos, a Pannon Egyetem Tanárképző Központjának oktatója, aki kutatásaiban a pedagógusok belső önképét és a róluk kialakult külső képet is vizsgálta. – Mindenki olyan tanár, amilyen ember. Vannak innovátor tanárok, de vannak, akik adminisztrációban jobbak, és ez nem biztos, hogy baj. Mindenki azt viszi bele a tanításba, ami ő maga. Ma egy pedagógusnak nemcsak tanítania kell, hanem projektekben kell résztvennie, pályázatot írnia.
- Újra terjed a pedagógus mint a helyi közösségi életet összetartó, szolgáló szerep is. Éppen ezért nehezen írható le, mi egy pedagógus. Nagyon sok függ attól is, hogy ki milyen tantestületbe kerül. Kutatások szerint a tanárok nem a fizetés vagy a gyerekek, hanem a kollégák, a közösség miatt hagyják ott a pályát elsősorban. A tantestületeket közösséggé kell formálni, mert akkor gyakorlatilag bármit el tudnak érni - mondja Somogyvári Lajos, a Pannon Egyetem Tanárképző Központjának oktatója.
Németh Ilona 1977-ben kezdte a pályáját. Első és egyben utolsó munkahelye a veszprémi Botev iskola, innen megy nyugdíjba 40 év után. Úgy véli, megbecsülték mind emberileg, mind anyagilag. Az első két évben harmadik-negyedik osztályosokat tanított, 1981-től a legkisebbeket. Nagyon vegyes érzések kavarognak benne most, hogy közeledik a decemberi búcsú.
- Tíz évvel ezelőtt hallani sem akartam a nyugdíjról. Azóta van öt unokám, és két lányom számít rá, hogy besegítek - meséli. Pedig imád tanítani, nagyon-nagyon szereti a gyerekeket, és a szülőkkel is jó kapcsolatot ápol. - Ez majd egyik pillanatról a másikra szűnik meg, és ez biztos, hogy rossz lesz - vélekedik.
A pedagógusnappal kapcsolatban elmondja, a társadalmi megbecsülés, ami a tanárokat illetné, mára kicsit megkopott, ezért jó, hogy van egy nap, amikor a pedagógusokra emlékeznek. - Úgy érzem, nekem minden nap pedagógusnap, mert ezek az alsós gyerekek annyi szeretetet adnak, hogy ennél többet én nem kívánok - mondja befejezésül Ica néni.
Hullerné Takács Ilona 30 éve tanítja a balatonfüredi radnótisokat történelemre és honismeretre. Számára pedagógusnak lenni hivatás, ami nemcsak a tanítást jelenti, de a nevelést is, amit példával lehet. A legnagyobb nevelési baki, amit a szülők elkövetnek, az a gyerek elkényeztetése, ebből fakad a neveletlenség. Meg kell tanítani a gyerekeket a rendre, következetesnek kell lenni. Deák Ferencet idézi: Magad légy olyan, mint amilyennek fiadat szeretnéd, ám hozzáteszi, persze sem tökéletes gyerek, sem tökéletes felnőtt nem létezik. Saját magát türelmesnek és elfogadónak tartja, aki megadja a lehetőséget, hogy aki hibázik, azt jóvátegye, s úgy véli, humorral sok mindent meg lehet oldani. Tekintélyelvűség helyett abban hisz, hogy a tiszteletet a viselkedésével kell kivívnia a felnőttnek, és partnerként kell kezelni a gyerekeket. Minden évben szervez nyári, ottalvós honismereti táborokat.
Bali István már tizennyolc éves korában tanított Noszlopon egy évig képesítés nélkül, mivel a tízszeres túljelentkezés miatt nem vették fel a Debreceni Egyetemre. Aztán a következő évben felvételt nyert történelem-földrajz szakra. E két tantárgyat oktatja 1990 óta. Hat éven át a Batthyány Lajos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskolában, huszonegyedik éve pedig jelenlegi munkahelyén, a Pápai SzC Jókai Mór Közgazdasági Szakgimnáziumában.
Úgy véli, a tanári hivatásnak csak jó képességekkel rendelkező emberek számára elérhető szakmának kellene lennie. Ő annak idején nem akart tanítani, de az első pár év után rájött, mégiscsak erre termett. A régi vágású tanár a tudás átadását szereti a legjobban, azt, ha látja, diákjai tényleg érdeklődnek az új ismeretek iránt. Fontosnak tartja a rendszeres számon kérést, illetve elvárja a teljesítményt, mivel úgy véli, az életben a kettesre nem adnak semmit. Vallja, a módszertani változásokhoz alkalmazkodni kell, de alapvetően követelmények nélkül nem működik az oktatás.