Veszprémi keresztút hatodik alkalommal

A nyugati keresztény egyházak liturgiájában kiemelten fontos dátum virágvasárnap. A böjt utolsó, legfontosabb hetének, a nagyhétnek kezdete: a katolikusoknál ezen a napon a templomban barkaszentelést, barkás bevonulást vagy körmenetet szoktak tartani. Különös ünnep. Egyszerre van jelen a szertartásban az öröm és a halál, a dicsőség és a szenvedés, a nép lelkendezése és gyűlölettől eltorzult kiáltozása.

Ugyanazok az emberek, akik az első evangéliumi szakaszban még hozsannát kiáltanak, a másodikban, a passióban már Krisztus kereszthalálát követik. Ennek a történéssornak a középpontjában ott van Jézus, a csöndes, a hallgatag és mégis hallatlanul erőteljes, egyetlen szavával végpusztulást idéző, templomot tisztító vagy éppenséggel tanító, megbocsátásért imádkozó Megváltó.

Jézus kétféleképpen áll előttünk: mint a király és mint a szolga. Király, hisz az Aranykapun vonul be a Szent Városba, egyéves szamárcsikó hátán. Királyként érkezik Krisztus, beteljesíti a próféciákat. Ugyanakkor szolga: engedelmes Fia az Atyának.

Fájdalmas pénteken több százan járták végig a belvárosi keresztutat. Balról a második Márfi Gyula érsek Fotó: Nagy Lajos

Ezen az ünnepen és nagyhéten sok helyen passiót énekelnek, olvasnak, mondanak, ami felidézi Jézus szenvedését az Olajfák hegyén, Pilátus udvarában, a keresztúton és a Golgotán. A nagyhét a várakozás ideje. Húsvétra készül a keresztény világ.

Fájdalmas pénteken, április 7-én immár hatodik alkalommal tartották meg Veszprém belvárosában a városi keresztutat. A keresztút előtt Márfi Gyula érsek szentmisét mutatott be a Feltámadt Üdvözítő (Károly)-templomban, ahonnan a főpásztor és Nagy Károly címzetes apátkanonok vezetésével több százan járták végig Jézus utolsó földi útját.

A menet énekelve, imádkozva haladt végig Veszprém belvárosán keresztül a bazilikáig. Az útközben felállított 14 stációnál minden egyes állomáson más-más szándékra imádkoztak. A Szent Mihály-bazilikából Márfi Gyula érsek áldásával térhettek haza a hívek.