Háborús áldozatokra emlékeztek Olaszfaluban

- Akár megnyerik, akár elvesztik: a háborúban csak veszíteni lehet. Sok-sok életet. Győztesek és vesztesek. Agresszor és áldozat. Demokratikus és diktatórikus. Az 1914 és 1918 között tartó véres küzdelem emlékezetét máig a „háborús logika" jellemzi. Száz évnyi távolságból tehát nemcsak kötelességünk, de lehetőségünk is nyílik arra, hogy újragondoljuk mindazt, ami akkor történt – emelte ki Boriszné Hanich Edit ünnepi beszédében a római katolikus templom kertjében vasárnap.

Elhangzott, az I. világháború Olaszfaluból ötvenhárom olyan áldozatot követelt, kiknek neve felkerült a templomkertben felállított márványtáblára. Kérdés, hány áldozat lehetett még, kinek neve nem került feljegyzésre?

A II. világháborúnak hetven feljegyzett katonai és polgári áldozata volt Olaszfaluban. A Felsőperei temetőben fellelhető három sír, melyekhez a következő anyakönyvi bejegyzés tartozik: „A bevonuló orosz csapatok agyonlőtték." Ők név szerint Kiss Pál, Id. Czibula Dezső és Fehér István.

1945-ben Olaszfalu, a Bécs elleni felvonulás útvonalában volt, a szovjet csapatok március 22-én érték el a falut. Ekkorra már kiadta a szovjet vezetés a parancsot, hogy a partizán szerveződések miatt figyeljék a lakosságot. Olaszfalu bírója egyike volt azoknak, aki szabotálta a fiatalok Németországba történő szállítását. A szovjeteknek ezért tűnt fel az, hogy a többi településhez képest a faluban sok a fiatal férfi. Ráadásul az egyik padláson lőszereket találtak. A faluban sok német nemzetiségi lakott és főleg a fiatalok a német egyenruhához hasonló felsőruházatban jártak. Az oroszok meg lehettek győződve arról, hogy ez a falu a diverzáns szerveződések egyike és a huszonharmadikai napon minden indoklás nélkül 32 személyt végeztek ki, zömmel fiatalokat.

- Máig rejtély, hogy mi váltotta ki ezen a pénteki napon az oroszokból azt a reakciót, ami egyedülálló vérengzéshez vezetett. Hisztéria volt, vagy valami más? A szerencsétlen bírónak, aki menteni akarta a fiatalokat, két fia halt meg az orosz golyóktól. Mozsgai József plébános feljegyzése szerint másnap „Csend tört a falura" és a településen élők március 25-én, vasárnap temették el a hozzátartozóikat, ismerőseiket a falu temetőjébe. Később, 1945. április 8-án Fehérvasárnap történt a temetői tömegsírok beszentelése. A hozzátartozók évtizedekig némán könnyeztek, mert még a családban sem mertek beszélni 1945. március 23-ról, a Fájdalmas Péntekről. Ezt az eseményt a falu történeleméből kitörölni nem tudjuk. Nekünk már csak annyi jutott, hogy emlékezzünk és tisztelettel fejet hajtsunk az áldozatok emléke előtt – hangsúlyozta a polgármester.

Az ünnepi megemlékezés a római katolikus templomban szentmisével kezdődött, majd a polgármesteri beszéd után szervezetek, intézmények képviselői koszorúztak.  A templomkertben az emléktáblánál koszorút helyezett el az olaszfalui községi önkormányzat nevében Boriszné Hanich Edit és Csényi Ildikó aljegyző, a német nemzetiségi önkormányzat nevében Hanich Zsuzsanna és Tóth Ildikó, az egyházközség nevében Brevics László és Bathstedter Gábor, a Zirci Országzászló Alapítvány nevében Máj János és Bittmann Károly.