Megvárta az íróasztala - visszatért a szívátültetés után

Lakatos András igen határozott személyiség. Mindig is az volt, és ezen a műtét sem változtatott. Amikor felhívtam, hogy találkozzunk, mert szeretnék írni róla, benne volt, de szó szerint ezt válaszolta: - Ha olyan hülyeségeket akarsz kérdezni, hogy változtak-e valamit az érzéseim, vagy hogy más lett-e a kedvenc ételem a szívátültetés miatt, akkor inkább hagyjuk. Szívesen beszélek róla, de nem szeretnék bulvár jellegű cikket – jelentette ki.

Így aztán készültem is arra, hogy esetleg kemény dió lesz az interjúalany, ugyanakkor egy kenyérre kenhető, kedves, ambiciózus fiatal bankárral találtam szembe magam. Otthonában fogadott Ajkán, de jelenleg Budapesten lakik munkája miatt. – Az egyik kereskedelmi banknál dolgozom vállalati referensként – kezdte. – A betegségemmel kapcsolatban rendkívül megértő volt a vállalat, addig maradtam otthon, amíg úgy nem éreztem, hogy már jól vagyok. Kis túlzással az asztalom úgy várt, ahogy otthagytam, csak a port letörölgették a takarítónők.

Fotó: Nagy Lajos

Szívből mosolygott, és bár családján látszott, hogy igencsak megviselték az elmúlt időszak történései, mégis nyíltan, kis túlzással természetesen beszélt betegségéről és műtétjéről.

Tüdőgyulladásnak indult betegsége, majd kivizsgáláskor derült ki, hogy szívproblémája van. – Akkor sportszívre gyanakodtak, mert korábban nagyon sokat mozogtam. További vizsgálatok kellettek ahhoz, hogy kiderüljön, NYHA szívelégtelenség IV-es stádiumában vagyok – emlékezett vissza.

A NYHA a New York Heart Association azaz New York-i Kardiológus Társaság rövidítése, a szívelégtelenség legrégebben és legszélesebb körben használatos stádiumbeosztása. A IV-es a végstádium, ebben az állapotban már bármilyen fizikai aktivitás kivitelezhetetlen panasz nélkül, a betegnek nyugalomban is vannak szívelégtelenségre jellemző tünetei.

Ebben az állapotban András szíve egy dobbanással az egészséges szívhez képest mindössze 17-18 százaléknyi vért juttatott az erekbe. –Először gyógyszeres kezeléssel próbálkoztak, de nem hatott, és az állapotom rohamosan romlott – mondta. Azt tudni kell, hogy a szívelégtelenség gyógyszerekkel nem gyógyítható csak kordában tartható. – Nehezen kaptam levegőt, alig tudtam sétálni és sokat aludtam. Nálam a betegség úgy jelentkezett, mintha a tüdőm vizesedett volna.

2014 októberében került a Városmajori Klinikára, miután szeptember 30-án diagnosztizálták betegségét. Olyan rohamosan romlott állapota, hogy a műtét előtt egy héttel megmondták neki, ez az egyetlen esélye. –Az az érdekes, hogy ahogy megtudtam, hogy szívátültetésen fogok átesni, megnyugodtam. Tudtam végre, hogy mi fog történni velem, hogy meg fogok gyógyulni. Ahogy lekerült a vállamról a folyamatos kétség súlya, javult az állapotom is és az értékeim is jobbak lettek – magyarázta. Első helyen szerepelt a magyar és a nemzetközi transzplantációs listán, négy felajánlás történ, végül az ötödik volt optimális és november 22-én meg is műtötték.

A karácsonyt már otthon tölthette, amilyen gyorsan romlottak az értékei a beavatkozás előtt, olyan gyorsan javultak utána. –Persze ehhez kellett szüleim támogatása és segítsége is, de az is nagyban hozzájárult a felépülésemhez, hogy a műtét után egy hetet az intenzív osztályon, három hetet pedig az osztályon töltöttem. Ott tényleg nem kellett semmi mást csinálnom, csak magamra és a gyógyulásomra koncentrálni – emelte ki András. Ahhoz, hogy hazamehessen, szükség volt steril környezet kialakítására, tisztasági festésen esett át a lakás, és a konyhát valamint a fürdőszobát is felújították. A hűtőben a mai napig külön polca van Andrásnak, minden élelmiszert külön dobozban tárolnak, a tojásokat hipós vízbe áztatják felhasználás előtt. –Ezek elsőre furcsának, és főleg macerásnak hangzanak, de hamar hozzászokik az ember. Ma már minden fertőtlenítési folyamatot rutinból csinálunk. Eleinte kontrollra is sűrűn kellett járnom, ma már csak háromhavonta kell vérvételre és ultrahangra menni és évente van nagy kivizsgálás – sorolta András a vizsgálatokat.

Állapota annyira javult, hogy végül 2015. november 1-jén visszamehetett dolgozni is, sőt, azóta már nem junior, hanem szenior vállalati referens, egy évvel később pedig átvehette a Magyar Kereskedelemért Nagydíjat is. –Ma már sportolok is, a szervátültetettek sportszövetségében tollasozok is, a magyar bajnokságban is szerepelek. Teljes életet élek, még ha kicsit jobban oda is kell figyelnem a higiéniára – mondta András, aki inkább tűnik egy tisztaságmániás fiatalnak, mint egy szívátültetésen átesett szívbetegnek.